Sok minden.
Túl vannak a bárányhimlőn, lekopogom, minden rendben. Egy-két heg maradt mindkettőn, de azok szépségpöttyök. :)
Zsombor kedvenc időtöltése az olvasás. Leül a könyvespolcuk elé, sorba veszi ki mindegyiket, és komótosan olvassa végig mindegyiket. Plusz táncol, mindenre. Ha skatulyázni akarnék, most azt mondanám, Ő lesz a művészgyerek, de én ilyet aztán soha nem tennék.
Máté kedvenc időtöltése is művészi végülis, ugyanis Ő előszeretettel puccccoskodik egész nap, igen, egész nap. Ha nagy nehezen felimádkozom rá a ruhákat, kitalálja, hogy mosogatni szeretne, de ahhoz le kell öltözni, mert vizes lesz a ruha. Hiába mondom, hogy nem baj, majd megszárad, semmi, már dobja is le a textilt. Skype-olni is ezért kell naponta szerintem, hogy Ő kedvére szaladgáljon pucéron a kanapén. Nem baj ez, csakhogy épp full beteg, köhögőrohamokkal tarkított éjszakái vannak. Már fenyegetem a dokival, de semmi, ugyanis imádja a doki nénit, sosem sír. Ez egyébként jó hatással van Zsomborra is, mert Ő sem sír soha. Na jó, néha igen, mert hát a szájában turkálást nehezen viseli. Megértem mondjuk...
Zsombornak még mindig csak 7 foga van, felül négy, alul három. Kis mókamester, kukucsol, szaladgál, magyaráz, kacarászik. A szopira visszakönyörögte magát ebben a nyavalyás betegséges időszakban, de jön még rá nehéz időszak, ugyanis én ezt a napközbeni non-stop sztorit nem bírom.
Máté élvezi az ovit. Én is, bár nem minden kerek nekem, de erről még mindig nem akarok írni. Úgy döntöttem, megvárom a szülőit félévkor, és majd akkor jól kikérdezek mindenkit, és írok. Amúgy szeret járni tornára és a hittanra is, úgyhogy összességében minden oké, nekem vannak kétségeim, melyek persze oszlanak, ha arra gondolok, hogy milyen szuper, hogy szerveznek adventi vásárt, meg közös sütögetést és karácsonyozást, meg gesztenyeünnepet is. Velem van a baj.
Voltunk otthon a nagyszülőknél. Fájdalmas felismeréssel gazdagodtam... anyósomék sokkal jobban értenek a gyerekek nyelvén, mint a szüleim. Mondjuk ha őszinte vagyok, akkor ez nem meglepő, a Férjem is sokkal jobb fej, mint én, de azért értitek, rossz, hogy ezt kell mondanom. És nem azért, mert nem szeretem az anyósomékat, mert szeretem őket, csak szar érzés arra rájönni, hogy szívesebben bízom anyósomékra a gyereket, legalábbis ebben a hisztis időszakban mindenképp.
Ami engem illet. Elkezdtem egy kicsit önkénteskedni, ami tetszik. És újra megállapíthatom, imádok itt lakni, ez a lakótelep csúcs.
Hallgattam egy csomó előadást, na jó, hármat a Szelíd szavakkal alapítvány szervezésében, ami feltöltött egy kicsit, vagyis nagyon. Jók az ilyenek, kellenek.
Na, ennyire futotta. Köszi Skacok ezt a 40 percet, míg egyszerre aludtatok, nem volt ilyen 3 hónapja, ha leszámítom az autóban alvást. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése