Levél Máténak

Mátém!

Isten éltessen 3. születésnapod alkalmából!

Igyekszem hagyományt csinálni ebből a "levelet írok a Fiamnak születésnapján, mert milyen jó lesz odaadni neki, illetve visszaolvasni nekem" dologból. 

Szóval ez a levél Neked és Rólad szól, de én is benne leszek, jócskán.

3 éves lettél, bizony. Nem is tudom, mit írjak. Nem mértelek meg, nem tudom, hány kg és cm vagy, csak azt tudom, hogy megnyúltál, kis soványka lettél. Itthon alig eszel valami, a normális kajákat nem igazán veszi be a gyomrod. Az ivósjoghurt és a müzli most a favorit. Volt egy rágós korszakod, de szerencsésen túlléptünk rajta. Még próbálsz győzködni minket néha, hogy Te már nagy vagy, magasra emeled a kezedet, és bizonygatod, hogy Te már mennyi mindent elérsz, így kaphatsz rágót. De nem. Buta voltam, hogy egyáltalán adtam Neked, nem Neked való még az. 

Épp most sírtál fel, de minden rendben, megnyugodtál. Általában akkor sírsz fel éjszaka, ha nem aludtál napközben, vagy ha beteg vagy. Ilyenkor vigasztalhatatlan vagy, sokszor inkább kihozlak a szobából, kis fényt kapcsolok, hogy megnyugodj. Van, hogy nem vagyok türelmes ilyen helyzetekben, főleg, ha Zsombor is felsír. Nehéz ez, mert tudom, hogy ha sírsz, akkor felkel Zsombi is, és Ő még csak cicin nyugszik meg, és neki kellek, miközben meg tudom, hogy Neked is, és fáj, hogy hallom, hogy Neked nem Api kell, hanem Anyi, és nem tudok menni. Szerencsére ilyen ritkán van, és tanulva az esetekből, tényleg inkább kihozlak, és kint nyugtatlak meg, így Zsombi sem kel fel.

Szobatiszta vagy. Vagyis már csak alvásokhoz használsz pelust, ami nagyszerű. Néha egy kis fosi becsúszik, és a kaki is hol a pelusba, hol a bilibe megy, de a pisi már csak nagyon ritkán csorog be. Mész, felhajtod a wc-t, belepisilsz, és ha nem épp egy fontos játékot szakítottál félbe, amihez rohansz vissza, akkor le is húzod a wc-t. De megy a pisi a játszótéren vagy épp a FTC stadion fáinak tövébe is. Néha úgy kell rád szólni, hogy azért ne oda pisilj, ahol a szükség utolér. Pl. az FTC stadion avatóján a sétáló emberek között kezdted el lehúzni a nadrágodat, hogy akkor Te most pisilsz egyet. A biliből a kakit öntöd a wc-be, aminek örülök én, csak sokszor kicsapódik ez-az a wc-ből, de sebaj, jól van ez így.

Elérkezett a "miért?" korszak is, és nekem nagyon, de nagyon toppon kell lennem, mert éles eszed van ám! Kiszúrod, ha másodjára nem azt mondom, amit korábban, és számonkérsz. Ezek nem nagy dolgok, de akkor is figyelnem kell. Nem akarok Neked hazudni, kicsi dolgokban sem. Megmondom, ha Apa szkvassolni megy Titivel és ha dolgoznia kell mennie. És ha én elmegyek, akkor is elmondom, hogy dolgom van, de majd jövök. Elengedsz, nem sírsz, megérted. Ha boltba megyek, akkor ha akarsz velem jönni, de elmondom, hogy most sok dolgot kell vennem és sietnem kell, azt is elfogadod. Ha eljössz velem, akkor őrült módjára tolod a kék kosarat, amit az emberek egy része megmosolyog, másik része meg felháborítónak talál. Megkéred Őket, hogy menjenek arrébb, néha kiabálva, néha szépen. Néha fel kell függesztenem a tologatást, mert nem bírsz Magaddal, és veszélyezteted a saját testi épségedet is. Vagy olyan is van, hogy egy 2 literes bort akarsz a kosárba tenni, és mikor majdnem elejted, és én megijedek, mert lelki szemeim előtt a Heim Pál gyereksebészeti osztályán fekszel kötésben, és számon kérlek, akkor fennhangon kiabálod a boltban, hogy "De Apának venni kell pálinkát!" 

Tombol a dackorszak Nálad, és én csak őszintén remélem, hogy ez az utolsó etap. Most nem az utcán hisztizel, hanem itthon. Igen, olyan is volt, hogy az utcán, hazáig üvöltöttél, mert nem vettem Neked kakaós csigát, mert bántottál. Most az van, hogy minden kérdésre, kérésre az az első válaszolod, hogy "nem", és csapkodsz, dobálózol, verekszel. Aztán persze megteszed, amire kérlek, de látom rajtad, hogy először jobban esik Neked "nem"-et mondani. Talán ezzel akarod érzékeltetni, hogy igenis neked is van akaratod. Ha igen, kérlek, hagyj fel vele, tudom én enélkül is. Nehéz ilyenkor higgadtnak maradni, főleg, hogy ha Zsombort bántod. Néha rácsaptam a fenekedre, sajnálom. A tehetetlenség, a hirtelen ijedelem miatt volt.

Zsombort szereted, ölelgeted, puszilgatod, meg ki akarod nyomni a szemét, és pancsizás közben hajmosásnak álcázva fejenöntöd egy csomó vízzel. Ő elég jól tűri ezt a szekálást, és én össze vagyok zavarodva, hogy mit tegyek. Nem akarok mindenért szólni, mert félek, hogy ha most nem játszátok le a kis meccseiteket, és ha én mindig közétek állok, akkor később nem fogod szeretni, amikor már nem kell, mert nagy vagy, és nem vagyok ott. Csak sajnos az van, hogy néha nagyon fáj Zsombinak, amit csinálsz, meg én is megijedek, ha a fejét bántod. De mikor reggel odaengeded, és együtt kuporgunk a kiságyadban, az annyira jó. Meg az is, hogy mindenkitől meg akarod védeni, senki sem nyúlhat hozzá, mert Ő a Te tesód. Tudom, hogy nehéz Neked, tudom. Mindent megpróbálok jól csinálni, hogy egyikőtök se szenvedjen hiányt, nem mindig sikerül sajnos, de igyekszem.

Mindent megismételsz, amit mondunk. Ahogy játszol a játékaiddal, ugyanazokat a párbeszédeket folytatod le, amiket mi beszélgetünk Veled vagy egymással. Aranyos vagy ilyenkor, én meg néha fogom a fejem, hogy Te jó ég, ez hogy jöhetett ki a számon. Több "jusson eszembe" rovatot kellene írnom, és ezeket nap, mint nap elolvasgatnom. Egyszer mondtam Neked, hogy Te érzékeny vagy. Azóta rendszeresen mondod ezt Zsombinak, hogy "De Zsombi, én érzékeny vagyok." Kedvenc mondások még: "hát ez durva!", "Istenem!", "hát, ezt nem hiszem el!" Számomra mégis a legkedvesebb, hogy egy ideje Anyukának hívsz, Apát meg Apikának.

Van futóbiciklid és motorod is, felváltva használod őket. Megállsz a zebránál, és szót is fogadsz a motorozásokkor, kivéve, ha van Veled valaki. Akkor sokszor elkap a gépszíj, és csak mentek és mentek, míg az egyik felnőtt el nem kap Titeket. 

Szólsz, ha cipővel megyek be a szobába, még a vendégekről is leparancsolod. 

Hétfőn kezded az ovit, és én már nagyon várom, és kíváncsi vagyok. Remélem, szeretni fogod. Elköszöntünk a bölcsitől, mindenkinek hiányozni fogsz, ezt Ők mondták, és én tudom, hogy így van.

Matykovicsom, mostanában eléggé fáradt vagyok, és türelmetlen. És félek. Mert felmászol a mászóka tetejére, és át is mászol rajta. És egyedül mégy fel a csúszdára, és nemcsak a fellépőt használod erre. Bemászol a csapba, felülsz az asztalra, ugrálsz az ágyon. Én ilyenkor belül egy picit meghalok, és folyamatosan rettegek. Próbálok úrrá lenni magamon, nem letörni a kíváncsiságot, de kegyetlenül nehéz. Akarom, hogy szabadabb és bátrabb légy, mint én, de a belőlem fakadó görcsösség néha előtör, és nem enged kibontakozni.

Szeretlek, mindig, mindenkor. Néha ez nem látszik rajtam, de akkor is. Csak még én is tanulom ezt az egészet. 

Túlagyalok mindent, pedig annyira egyszerűen kellene tennem mindent. 

Nem tudom, meg tudok-e változni, de azt tudom, hogy már most mondom Neked, nem kell mindig mindent tökéletesen csinálni, úgy vagy jó, ahogy vagy!

Puszil: Anyukád