Levél Máténak

Mátékám!

0:07 van, 2018. szeptember 12. 

7 éve ilyenkor már bent voltunk a kórházban, vagy nagyjából ekkor indultunk el, nem emlékszem pontosan. A mai eszemmel és két szüléssel a hátam mögött azt mondom, nem kellett volna annyira rohanni. :)

Szóval Isten éltessen, Matukám; ma lettél 7 éves! Szerintem eddig még egyszer sem volt olyan, hogy éjfélkor még fent voltam, és tényleg a születésed kezdetekor fogtam neki a levelednek. Fejlődőképes vagyok, nem? :)

Azért vagyok még ébren, mert sütit sütök, holnap ezt visszük be a suliba, ezzel ünnepelnek majd meg téged. Tortát nem sütöttem, nem volt erőm, de az sem marad el majd, holnap vagyis ma arra is sort kerítek.

Nem olvastam el az összes eddigi levelet, amit neked írtam szülinapodra, csak a tavalyit.

Már elkezdted az iskolát, és eddig úgy tűnik, nagyon jó döntést hoztunk, hogy ezt választottuk. A tanító nénik kedvesek, nyitottak, egyenesek. Remélem, jól fogod magad érezni velük 4 évig! Azt hiszem, hogy a tegnapi volt az első nap, amikor úgy jöttél haza, hogy azt láttam az arcodon, minden rendben van veled. Tudom, hogy nehéz Tomitól elválni, rossz, hogy nincs melletted a barátod, meg félsz, mert egyedül vagy. Remélem, hogy ha nem is mindig normálisan, de úgy tudtalak abban támogatni, hogy könnyebben vészeld át ezt, hogy tényleg könnyebb kicsit a lelked. Tudom, ez furán hangzik, de nekem nagyon pozitív, hogy így szereted a barátodat és ennyire hiányzik neked. És hogy ezt el mered mondani, hogy ki tudod mondani, mi bánt, miért vagy szomorú! Persze ez azért nem mindig ment könnyen, főleg szegény Zsombor itta meg annak a levét, hogy feszült és ideges voltál a suli miatt... 

Már kiesett hat tejfogad, és az alsó középső kettő csontfog már nagyon szépen kinőtt. Most jön még egy lent, az elég fura elhelyezkedéssel jön kifelé, kicsit aggaszt, de majd meglátjuk!

Fogalmam sincs sajnos egyéb paramétereidről. Bocsi! Azt tudom, hogy ruhák közül a felsőknél a 122/128-asok éppen jók, alsók közül a 122/128-asok még inkább nagyok, mint jók. 

Ha őszinte akarok lenni, - és az akarok, - akkor azt mondom, hogy még mindig minden ugyanolyan veled. Viharos, semmiképp se unalmas, nagy szomorúságokkal és nagy reményekkel teli. Néha küzdünk, néha minden nagyon könnyű. Szélsőséges minden, de azért az látszik, hogy ahogyan megtanultunk ezekkel együtt lenni, úgy könnyebb minden. Például az előző levélben leírt tervek közül a TV és a bent evés is megoldódott. Nincs bent kajálás, csak a konyhában. Meg a TV és a tablet is szabályozva lett, és tök jól bírod, bírjátok. Játszóterezünk azóta töretlenül, és ebben is elfogadtad a szabályt: egyik nap a "te" zöldcsúszdás játszód a soros, másik nap a Zsombi "újjátszója". 

Rengetegszer mondod azt nekem mostanában, hogy szeretsz és nagyon sokszor megölelsz. Ez nagyon jól esik nekem, igyekszem sokat elcsípni és kiélvezni belőle.

Az igazságérzeted rengeteget fejlődött, továbbra sem tűröd tőlem - meg mástól sem - az igazságtalanságot magaddal és a tesóddal szemben, és ezt folyamatosan a tudtunkra is adod. Néha nagyon is megizzasztasz az érveléseddel. Egy ideig bosszantott, de aztán eszembe jutott Zsuzsi, ahogy mondja, mennyire élvezi ezeket az etapokat, mert igenis tök jó, hogy ez ott van bennetek és mondjátok. Mondjátok is! 

Még mindig köszönöm, hogy vagy, hogy néha "elüldözöl" a Duna-partra sétálni és gondolkodni, hogy folyamatosan emlékeztetsz arra, hogy amit az ember ígér, azt igenis tartsa be, vagy ha nem tudja, ne féljen bocsánatot kérni.

Köszönöm, hogy próbálod Zsombort vigasztalni, és hogy a vigasztalásod módjából látom, mit rontunk el vagy épp mit csinálunk jól, és hogy Te hogy vagy!

Szeretlek!

Millió puszi és hatalmas ölelés!

A Zédesjóanyád