Első bejegyzés

Ma megvolt a 3. CTG-nk, és Máté minden "művi nyaggatás" nélkül szinte végig mocorgott . :) Siker!! Azért írom ezt, mert az első két alkalommal nem volt minden rendben. Mármint nem egészségügyileg, hanem lélekügyileg... Az első eléggé "sir"almasra sikeredett, szó szerint, a másodiknál azt hiszem én makacsoltam meg egy kicsit magamat. Az első két alkalommal valahogy nem sikerült ráhangolódnunk erre az egészre. Kezdődött azzal, hogy én sokkal meghittebbnek gondoltam ezt a CTG-s dolgot, és csalódnom kellett. Persze én vártam sokat, ez nem is kérdés. Aztán a második alkalommal sem ment minden simán, és akkor az arcomba is vágták, hogy én nem tudok hatni a gyerekemre... Szép kilátások, gondoltam magamban... De ma minden rendben volt. Lazább voltam, és azt hiszem, hogy ezt Máté is megérezte, és Ő is tudta, hogy mi a "dolga". Nagyon, de nagyon örültem.

Aztán következett az UH, ahol szintén mindent rendben találtak a gerinccel és a belső szervekkel is, és jöttek az adatok:

BPD (fejátmérő): 93 mm

HC (fejkörfogat): 338 mm

AC (has körfogata): 355 mm

FL (combcsont): 75 mm

Persze már csak egy dolog hiányzott, a baba becsült súlya. A kérdésemre érkezett válasz viszont eléggé megdöbbentett: 3600 gramm... Bevallom, hogy ez sokkal több, mint amire gondoltam, különösen úgy, hogy még van 5 napom, és a CTG alapján a gyerkőckémnek eszébe sincs kijönnie hozzánk... Megijedtem, de nagyon. Szerintem ez egy első szülő nőnél teljesen természetes... Tudom, hogy ez egy becsült érték, és azt is tudom, hogy ez semmit sem jelent, de akkor is. Nem féltem a szüléstől, de most egy kicsit megijedtem. Nem áltattam magamat sohasem azzal, hogy nem fog fájni, mert ez teljesen nyilvánvaló hülyeség lett volna a részemről, de most, hogy közölték velem a súlyát, azért belegondoltam, és megijedtem. Sírtam is. Tudom, hogy sok mindentől függ az, hogy valakinek milyen a szülése: a tágulástól, a csípőmérettől, a családi "hagyományoktól", meg persze a baba súlyától is. De ezek a "körülmények" is relatívak, mert hát van olyan keskeny csípőjű nő, aki pikkpakk megszülte a babáját és olyan széles csípőjű is, aki meg vajúdott 10-12 órát. Olyanról is hallottam, aki a 2500 grammos babával iszonyat sokat szenvedett a szülés alatt és utána is, meg olyat is, hogy valaki a 4000 grammos gyerek után is vígan mászkált. Szóval tulajdonképpen megállapíthatjuk, hogy ezek a befolyásoló tényezők sem jelentenek semmit. Azt hiszem, ez vezetett oda, hogy nagyjából mostanra megnyugodtam. Persze mikor hazajöttem, egyből elkezdtem nézni a netet mindenféle praktika után kutatva (lazítsuk azt a méhszájat!!), de ez szerintem megengedhető, különösen úgy, hogy eddig abszolút megálltam, és nem a nettől vártam a megoldást... Szóval azt hiszem megnyugodtam. A kisfiam akkora lesz, amekkora, és én meg fogom szülni. Lehet, hogy jobban fog fájni, mint ha mondjuk 3200 gramm lenne (az én születési súlyom), de ugyebár ezt még nem tudhatom, mert nem szültem 3200 grammos babát. :) Szóval az van, hogy nekem mindegy, hogy mekkora, csak egészséges legyen, és velem is minden rendben legyen, hogy minden erőmmel rá tudjak koncentrálni.

Mi is történt még ma?! Ja, igen. Ma nem tudunk menni Mártához a szokásos anya-magzat kapcsolatanalízisre, mert szegény Márta nagyon megbetegedett, és jobb, ha most nem találkozunk. De nem félek, mert már megy annyira jól ez az ellazulás, babára koncentrálás és kapcsolatfelvétel, hogy nem lesz gond... Mindenkinek fogom ajánlani ezt a kapcsolatanalízist, mert szerintem nagyon jó. Megbizonyosodtam arról, hogy igenis nemcsak fizikai az a köldökzsinór, hanem lelki is, és igenis mindent meg lehet és kell is beszélni a babánkkal... Nagyon nagy élmény, amit úgy annyira nem tudok leírni, mert nekem nem voltak olyan "képeim", mint amilyen sok kismamának vannak, de az érzések átadása az nagyon ment közöttünk, és ez egy fantasztikus érzés, komolyan. Persze kell hozzá az, hogy higgyünk benne, sőt, azt hiszem, ez kell hozzá. Én azt várom ettől az egésztől, hogy biztos talajon álló kapcsolatom legyen a babámmal, bízzon bennem, merjen hozzám fordulni, tudjak rá hallgatni, rá figyelni, megértsem őt. Most működik, és én úgy érzem, kint is fog. Néha persze elfog a kétség, hogy jó anya leszek-e, bár kérdés: ki a jó anya? Mitől jó egy anya? Már attól, hogy nem iszik, felnevel, enni ad? Vagy azért ettől kell több is? Kell egy plusz? Mert szerintem igen. Nem elég, ha a gyermekünknek mindent megadunk, példát mutatunk, úgymond jól neveljük, és ezért egy jólnevelt gyerekünk lesz. Ettől több kell. Van olyan, akin látszik, hogy ősanya. Olyan akarok lenni. Hinnem kell benne, hogy olyan leszek, mert amúgy eléggé nehéz a természetem, és most még nem tudom elképzelni sem, hogy milyen leszek. Meg fog-e változtatni a babám születése? Jó, hogy azt mondják, hogy az anyaság mindenkit megváltoztat, de vajon tényleg így van? Vagyis hosszútávon vagy csak rövidtávon változtat meg? Mert szerintem hosszútávon kellene, persze ha kellene... Szóval ilyeneken gondolkodom mostanság, persze igyekszem nem túl agyalni a dolgokat, mert annak nincs sok értelme, de azért azt gondolom, hogy kellenek a tervek, kell a hit, kell az a valami, amivel rá lehet készülni arra, hogy mostantól kezdve megváltozik az életem, és semmi sem lesz olyan, mint régen. És most nem az olyan hülye ijesztgetésekre gondolok, amivel általában jönnek, hogy "mostantól kezdve egy jó darabig biztosan nincs olyan, hogy ketten a pároddal elmentek moziba vagy bulizni", "filmeket is csak több részletben fogtok tudni nézni", mert ezek olyan dolgok, amik teljesen természetesek, és nem is értem, hogy ez miért meglepő. Ez így van. Én nem az ilyen fizikai dolgokra gondolok, hanem a lelki oldalra helyezem a hangsúlyt. Egyébként pedig szent meggyőződésem, hogy igen, egy darabig le kell mondani ezekről a dolgokról, de nem kell remeteként élni, és nem kell magunkat teljesen feláldoznunk a gyermeknevelés oltárán, és igenis ki kell kapcsolódni, mert akkor tud egészségesen és nyugodtan fejlődni egy gyermek, ha az anyukája is toppon van, és van elég ereje, amiből tud neki adni. Ezt az erőt pedig az anyának igenis be kell gyűjtenie, és szerintem ezt úgy tudja megtenni, hogy elmegy néha-néha egy-egy órára ide vagy oda, és azt csinálja, amit szeret, amitől kikapcsolódik, és ami neki jó, mert ha a mamának jó, akkor a babának is...