Levél Máténak

Mátékám!

0:07 van, 2018. szeptember 12. 

7 éve ilyenkor már bent voltunk a kórházban, vagy nagyjából ekkor indultunk el, nem emlékszem pontosan. A mai eszemmel és két szüléssel a hátam mögött azt mondom, nem kellett volna annyira rohanni. :)

Szóval Isten éltessen, Matukám; ma lettél 7 éves! Szerintem eddig még egyszer sem volt olyan, hogy éjfélkor még fent voltam, és tényleg a születésed kezdetekor fogtam neki a levelednek. Fejlődőképes vagyok, nem? :)

Azért vagyok még ébren, mert sütit sütök, holnap ezt visszük be a suliba, ezzel ünnepelnek majd meg téged. Tortát nem sütöttem, nem volt erőm, de az sem marad el majd, holnap vagyis ma arra is sort kerítek.

Nem olvastam el az összes eddigi levelet, amit neked írtam szülinapodra, csak a tavalyit.

Már elkezdted az iskolát, és eddig úgy tűnik, nagyon jó döntést hoztunk, hogy ezt választottuk. A tanító nénik kedvesek, nyitottak, egyenesek. Remélem, jól fogod magad érezni velük 4 évig! Azt hiszem, hogy a tegnapi volt az első nap, amikor úgy jöttél haza, hogy azt láttam az arcodon, minden rendben van veled. Tudom, hogy nehéz Tomitól elválni, rossz, hogy nincs melletted a barátod, meg félsz, mert egyedül vagy. Remélem, hogy ha nem is mindig normálisan, de úgy tudtalak abban támogatni, hogy könnyebben vészeld át ezt, hogy tényleg könnyebb kicsit a lelked. Tudom, ez furán hangzik, de nekem nagyon pozitív, hogy így szereted a barátodat és ennyire hiányzik neked. És hogy ezt el mered mondani, hogy ki tudod mondani, mi bánt, miért vagy szomorú! Persze ez azért nem mindig ment könnyen, főleg szegény Zsombor itta meg annak a levét, hogy feszült és ideges voltál a suli miatt... 

Már kiesett hat tejfogad, és az alsó középső kettő csontfog már nagyon szépen kinőtt. Most jön még egy lent, az elég fura elhelyezkedéssel jön kifelé, kicsit aggaszt, de majd meglátjuk!

Fogalmam sincs sajnos egyéb paramétereidről. Bocsi! Azt tudom, hogy ruhák közül a felsőknél a 122/128-asok éppen jók, alsók közül a 122/128-asok még inkább nagyok, mint jók. 

Ha őszinte akarok lenni, - és az akarok, - akkor azt mondom, hogy még mindig minden ugyanolyan veled. Viharos, semmiképp se unalmas, nagy szomorúságokkal és nagy reményekkel teli. Néha küzdünk, néha minden nagyon könnyű. Szélsőséges minden, de azért az látszik, hogy ahogyan megtanultunk ezekkel együtt lenni, úgy könnyebb minden. Például az előző levélben leírt tervek közül a TV és a bent evés is megoldódott. Nincs bent kajálás, csak a konyhában. Meg a TV és a tablet is szabályozva lett, és tök jól bírod, bírjátok. Játszóterezünk azóta töretlenül, és ebben is elfogadtad a szabályt: egyik nap a "te" zöldcsúszdás játszód a soros, másik nap a Zsombi "újjátszója". 

Rengetegszer mondod azt nekem mostanában, hogy szeretsz és nagyon sokszor megölelsz. Ez nagyon jól esik nekem, igyekszem sokat elcsípni és kiélvezni belőle.

Az igazságérzeted rengeteget fejlődött, továbbra sem tűröd tőlem - meg mástól sem - az igazságtalanságot magaddal és a tesóddal szemben, és ezt folyamatosan a tudtunkra is adod. Néha nagyon is megizzasztasz az érveléseddel. Egy ideig bosszantott, de aztán eszembe jutott Zsuzsi, ahogy mondja, mennyire élvezi ezeket az etapokat, mert igenis tök jó, hogy ez ott van bennetek és mondjátok. Mondjátok is! 

Még mindig köszönöm, hogy vagy, hogy néha "elüldözöl" a Duna-partra sétálni és gondolkodni, hogy folyamatosan emlékeztetsz arra, hogy amit az ember ígér, azt igenis tartsa be, vagy ha nem tudja, ne féljen bocsánatot kérni.

Köszönöm, hogy próbálod Zsombort vigasztalni, és hogy a vigasztalásod módjából látom, mit rontunk el vagy épp mit csinálunk jól, és hogy Te hogy vagy!

Szeretlek!

Millió puszi és hatalmas ölelés!

A Zédesjóanyád

Levél Máténak

Drága Matyi!

Isten éltessen a 6. szülinapod alkalmából!

Napok óta fogalmazom magamban ezt a levelet. Néha csöpögős-örömködős-hurráoptimista, néha bocsánatkérésekkel teli-kesergős-"azért anyád szeret" típusú mondatokkal van tele a fejem, és persze most, hogy itt ülök, nem is igazán tudom, mit szeretnék írni Neked. 

Azt mondjuk mindenképp, hogy nagyon szeretlek. 

Meg hogy igaz, amit mondogatok Neked, hogy Te vagy az én tanítómesterem. Jó lenne persze, ha ez nem így lenne, és ha anyád egy tök rendben lévő asszonyság lenne, de mit is mondhatnék - eddig nem voltam anya, még én is tanulom a szerepem. :)

Azt hiszem arról akarok írni, hogy mostanában nagyon feszült és ideges vagy, és ez aggodalommal töltött el, egészen a mai napig. Mert ma kitaláltam a tökéletes megoldást. De kezdjük az elején. Szóval egy ideje mindenkivel kiabálsz, és a csúnya szavak ömlenek ki a szádból. Én ezért nagyon sajnáltalak, mármint nem lesajnáltalak-szántalak, hanem úgy őszintén sajnáltam, hogy így érzed Magadat. Magamról tudom, hogy feszültnek lenni rossz. Persze aki a másik oldalon van, annak se lehet könnyű (ezt mi is megéljük most épp), de az, aki feszült, az nagyon-nagyon szenved, én tudom. Viszont ahogyan ma beszélgettünk együtt a kocsiban erről a dologról, rájöttem, hogy nem akarok emiatt aggódni, nem akarom keresni az okokat, csak segíteni akarok Neked abban, hogy ezektől a feszültségektől megszabadulj. Nekem is mindig az hoz megoldást, hogy kiadom magamból a felgyülemlett stresszt, és utána egy ideig könnyebb minden. Azt mondjuk még nem tudom, hogy a csúnya szavakkal mihez kezdjünk, de majd kitalálom. Szóval eldöntöttem, hogy rengeteget fogunk birkózni. Minden nap lesz birkózás. És lesznek tiszta, világos, egyértelmű szabályok, amikből nem fogok engedni. Ilyen pl. a mesenézés vagy a szobában kajálás. Tudom, hogy ezeknek eddig is tök egyértelműnek kellett volna lennie, de hát ez van, nem vagyok valami következetes... Azért szeretném egy kicsit átrendezni az életünket, mert hiszem, hogy ez mindenkinek meg fogja könnyíteni az életét. Mi sem leszünk annyira feszültek, és ezáltal Ti sem Zsomborral. Mert igen, nem áltatom magam, tudom, hogy rólunk is ragad át a feszkóból, és ezért nagyon fontos, hogy ezen is változtassunk. 

Szóval igyekezni fogok, hogy Neked könnyebb legyen. 

Ez egy eléggé fura szülinapi köszöntés lett, de majd jövőre jobb lesz! :)

Szeretlek, Te vagy a kedvenc Máté nevű gyermekem! ;)

Köszönöm, hogy 6 éve velünk vagy, hogy engem választottál. Igyekszem kiérdemelni.

Puszillak!

Levél Mátémnak

Matukám, Isten éltessen az 5. szülinapod alkalmából. Anyád most is csúszásban van, mint mindig mostanában, de mostanában legalább már nem vagyok idegbajos amiatt, mert valamivel elcsúszom. De benne vagyok a 8 napban, így nem is igazán izgulok. :)

Tavaly nem írtam, mert tavaly minden annyira kusza volt akkoriban. A 2015-ös év júliusa és augusztusa brutális volt; skarlát, hányás-hasmenés, kórház, utána meg Te kezdted az új kiscsoportot, Zsombor a bölcsit, én meg a munkát. 

Nem egyszerű egy év van mögöttünk. 

Nagyon sok minden történt, rengeteg jó és rengeteg rossz dolog is.  

Az új kiscsoportot nagyon szereted, vannak barátaid, sokat fejlődtél, Anna nénit és Edina nénit elfogadtad, és ahogy látom, szereted is Őket. Nagyon jó látni, hogy végre megtaláltad a helyedet. Az előző kiscsoportban Te voltál a legkisebb, ebből nagyon sok rossz élményed származik, amit kitörölni sajnos nem lehet. Nem tudom, mi lesz meg Neked belőle (sejtéseim vannak), én tanultam belőle, az emberekhez való hozzáállást pl. mindenképp.

Megtanultál pótkerék nélkül biciklizni és hintázni. Hintázni Stolczi Marci barátod tanított meg, akit nagyon szerettél, és nagyon sírtál, amikor megtudtad, hogy elköltöznek.

Összehaverkodtál a lakótelep összes kutyájával.

Mindig mindenkinek köszönsz, magadtól, sose mondom, és ha visszaköszönnek, akkor egyből elkezdesz beszélgetni, és megmutatod mindenkinek azt a dolgot, tárgyat, ami éppen az aktuális kedvenc kincsed.

Gyűjtögető vagy, és ha rajtad múlna, mindent megvetetnél velem.

Nagyon ügyesen rajzolsz, és a beszéded is rengeteget fejlődött. Mondókázni, énekelni nem szeretsz, én meg nem erőltetem. Remélem nem baj. Ha igen, akkor bocsi.

Örülök neki, hogy a gyerekekkel való kommunikációd nagyon sokat változott. Szeretsz gyerekekkel ismerkedni, játszani, néha még vannak balhék, de azt hiszem, már nem vészesek. Nekem kellene még fejlődnöm, mert én meg nagyon nehezen viselem el a gyerekek szüleit, és emiatt nem igazán megyünk pl. játszóterezni. De így is szerzünk barátokat, pl. Tibit és a családját, vagy Vikit és Rékát, meg persze Emily vizslakutyabarátodat. 

Olyan okos vagy. Úgy vág az eszed, hogy csak na. Ezt néha én jól megszívom, no de ez van. Nagyon érzékeny vagy. Minden rezdüléseddel leveszed a bennem és a családunkban zajló dolgokat, ami... hát nem tudom, hogy jó-e Neked. Majd igyekszem ebben még jobban segíteni. Pl. nagyon örülök, hogy a sírásod meghallgatásában rengeteget fejlődtem. Régen el akartam nyomni, meg akartam oldani, persze nem tudtam, ettől feszült lettem, ami Neked nyilván nem tett jót, de már ez nem így van. Van, hogy megálljt parancsolok egy hisztidnek, de már tudom, hogy néha ki kell adnod, nekem meg csak ott kell lenni, és várni. Tündércsibeborsó fiú válik belőled.

A tesóhelyzet... hát most épp katasztrófa, de azért van sok-sok remény. Néha nem szereted Zsombit, néha a saját testeddel és persze a hangoddal véded. Balhéztok éjjel-nappal, legalábbis az elmúlt 1 hónapban igen. De tudod, ez is, mint sok minden, rajtam múlik. Ha nem akadok ki, akkor tök jól alakulnak a balhék, még vér sem folyik, vagy csak kevés, ha viszont épp én is kivagyok, akkor zeng a ház. Bocsánat érte. 

Drága Mucim! Folyamatosan tanulok Tőled a türelemről, a szülőségről, meg úgy mindenről. Együtt küzdünk meg a természetünkből fakadó nehézségekkel, néha jó hangosan, néha hatalmas nagy szeretetfelhőben. De ez most így van.

Szeretlek! Akkor is, ha azt hiszed, érzed, hogy nem. Akkor az van, hogy magamat utálom, mert már megint szarul voltam, csináltam valamit. De fejlődöm! Remélem, érzed!

Csókol a Zanyád! :)

Ui.: NE BESZÉLJÉL MÁR CSÚNYÁN, MERT KÉÉÉÉÉSZ VAGYOK!!! 

Levél Máténak

Mátém!

Isten éltessen 3. születésnapod alkalmából!

Igyekszem hagyományt csinálni ebből a "levelet írok a Fiamnak születésnapján, mert milyen jó lesz odaadni neki, illetve visszaolvasni nekem" dologból. 

Szóval ez a levél Neked és Rólad szól, de én is benne leszek, jócskán.

3 éves lettél, bizony. Nem is tudom, mit írjak. Nem mértelek meg, nem tudom, hány kg és cm vagy, csak azt tudom, hogy megnyúltál, kis soványka lettél. Itthon alig eszel valami, a normális kajákat nem igazán veszi be a gyomrod. Az ivósjoghurt és a müzli most a favorit. Volt egy rágós korszakod, de szerencsésen túlléptünk rajta. Még próbálsz győzködni minket néha, hogy Te már nagy vagy, magasra emeled a kezedet, és bizonygatod, hogy Te már mennyi mindent elérsz, így kaphatsz rágót. De nem. Buta voltam, hogy egyáltalán adtam Neked, nem Neked való még az. 

Épp most sírtál fel, de minden rendben, megnyugodtál. Általában akkor sírsz fel éjszaka, ha nem aludtál napközben, vagy ha beteg vagy. Ilyenkor vigasztalhatatlan vagy, sokszor inkább kihozlak a szobából, kis fényt kapcsolok, hogy megnyugodj. Van, hogy nem vagyok türelmes ilyen helyzetekben, főleg, ha Zsombor is felsír. Nehéz ez, mert tudom, hogy ha sírsz, akkor felkel Zsombi is, és Ő még csak cicin nyugszik meg, és neki kellek, miközben meg tudom, hogy Neked is, és fáj, hogy hallom, hogy Neked nem Api kell, hanem Anyi, és nem tudok menni. Szerencsére ilyen ritkán van, és tanulva az esetekből, tényleg inkább kihozlak, és kint nyugtatlak meg, így Zsombi sem kel fel.

Szobatiszta vagy. Vagyis már csak alvásokhoz használsz pelust, ami nagyszerű. Néha egy kis fosi becsúszik, és a kaki is hol a pelusba, hol a bilibe megy, de a pisi már csak nagyon ritkán csorog be. Mész, felhajtod a wc-t, belepisilsz, és ha nem épp egy fontos játékot szakítottál félbe, amihez rohansz vissza, akkor le is húzod a wc-t. De megy a pisi a játszótéren vagy épp a FTC stadion fáinak tövébe is. Néha úgy kell rád szólni, hogy azért ne oda pisilj, ahol a szükség utolér. Pl. az FTC stadion avatóján a sétáló emberek között kezdted el lehúzni a nadrágodat, hogy akkor Te most pisilsz egyet. A biliből a kakit öntöd a wc-be, aminek örülök én, csak sokszor kicsapódik ez-az a wc-ből, de sebaj, jól van ez így.

Elérkezett a "miért?" korszak is, és nekem nagyon, de nagyon toppon kell lennem, mert éles eszed van ám! Kiszúrod, ha másodjára nem azt mondom, amit korábban, és számonkérsz. Ezek nem nagy dolgok, de akkor is figyelnem kell. Nem akarok Neked hazudni, kicsi dolgokban sem. Megmondom, ha Apa szkvassolni megy Titivel és ha dolgoznia kell mennie. És ha én elmegyek, akkor is elmondom, hogy dolgom van, de majd jövök. Elengedsz, nem sírsz, megérted. Ha boltba megyek, akkor ha akarsz velem jönni, de elmondom, hogy most sok dolgot kell vennem és sietnem kell, azt is elfogadod. Ha eljössz velem, akkor őrült módjára tolod a kék kosarat, amit az emberek egy része megmosolyog, másik része meg felháborítónak talál. Megkéred Őket, hogy menjenek arrébb, néha kiabálva, néha szépen. Néha fel kell függesztenem a tologatást, mert nem bírsz Magaddal, és veszélyezteted a saját testi épségedet is. Vagy olyan is van, hogy egy 2 literes bort akarsz a kosárba tenni, és mikor majdnem elejted, és én megijedek, mert lelki szemeim előtt a Heim Pál gyereksebészeti osztályán fekszel kötésben, és számon kérlek, akkor fennhangon kiabálod a boltban, hogy "De Apának venni kell pálinkát!" 

Tombol a dackorszak Nálad, és én csak őszintén remélem, hogy ez az utolsó etap. Most nem az utcán hisztizel, hanem itthon. Igen, olyan is volt, hogy az utcán, hazáig üvöltöttél, mert nem vettem Neked kakaós csigát, mert bántottál. Most az van, hogy minden kérdésre, kérésre az az első válaszolod, hogy "nem", és csapkodsz, dobálózol, verekszel. Aztán persze megteszed, amire kérlek, de látom rajtad, hogy először jobban esik Neked "nem"-et mondani. Talán ezzel akarod érzékeltetni, hogy igenis neked is van akaratod. Ha igen, kérlek, hagyj fel vele, tudom én enélkül is. Nehéz ilyenkor higgadtnak maradni, főleg, hogy ha Zsombort bántod. Néha rácsaptam a fenekedre, sajnálom. A tehetetlenség, a hirtelen ijedelem miatt volt.

Zsombort szereted, ölelgeted, puszilgatod, meg ki akarod nyomni a szemét, és pancsizás közben hajmosásnak álcázva fejenöntöd egy csomó vízzel. Ő elég jól tűri ezt a szekálást, és én össze vagyok zavarodva, hogy mit tegyek. Nem akarok mindenért szólni, mert félek, hogy ha most nem játszátok le a kis meccseiteket, és ha én mindig közétek állok, akkor később nem fogod szeretni, amikor már nem kell, mert nagy vagy, és nem vagyok ott. Csak sajnos az van, hogy néha nagyon fáj Zsombinak, amit csinálsz, meg én is megijedek, ha a fejét bántod. De mikor reggel odaengeded, és együtt kuporgunk a kiságyadban, az annyira jó. Meg az is, hogy mindenkitől meg akarod védeni, senki sem nyúlhat hozzá, mert Ő a Te tesód. Tudom, hogy nehéz Neked, tudom. Mindent megpróbálok jól csinálni, hogy egyikőtök se szenvedjen hiányt, nem mindig sikerül sajnos, de igyekszem.

Mindent megismételsz, amit mondunk. Ahogy játszol a játékaiddal, ugyanazokat a párbeszédeket folytatod le, amiket mi beszélgetünk Veled vagy egymással. Aranyos vagy ilyenkor, én meg néha fogom a fejem, hogy Te jó ég, ez hogy jöhetett ki a számon. Több "jusson eszembe" rovatot kellene írnom, és ezeket nap, mint nap elolvasgatnom. Egyszer mondtam Neked, hogy Te érzékeny vagy. Azóta rendszeresen mondod ezt Zsombinak, hogy "De Zsombi, én érzékeny vagyok." Kedvenc mondások még: "hát ez durva!", "Istenem!", "hát, ezt nem hiszem el!" Számomra mégis a legkedvesebb, hogy egy ideje Anyukának hívsz, Apát meg Apikának.

Van futóbiciklid és motorod is, felváltva használod őket. Megállsz a zebránál, és szót is fogadsz a motorozásokkor, kivéve, ha van Veled valaki. Akkor sokszor elkap a gépszíj, és csak mentek és mentek, míg az egyik felnőtt el nem kap Titeket. 

Szólsz, ha cipővel megyek be a szobába, még a vendégekről is leparancsolod. 

Hétfőn kezded az ovit, és én már nagyon várom, és kíváncsi vagyok. Remélem, szeretni fogod. Elköszöntünk a bölcsitől, mindenkinek hiányozni fogsz, ezt Ők mondták, és én tudom, hogy így van.

Matykovicsom, mostanában eléggé fáradt vagyok, és türelmetlen. És félek. Mert felmászol a mászóka tetejére, és át is mászol rajta. És egyedül mégy fel a csúszdára, és nemcsak a fellépőt használod erre. Bemászol a csapba, felülsz az asztalra, ugrálsz az ágyon. Én ilyenkor belül egy picit meghalok, és folyamatosan rettegek. Próbálok úrrá lenni magamon, nem letörni a kíváncsiságot, de kegyetlenül nehéz. Akarom, hogy szabadabb és bátrabb légy, mint én, de a belőlem fakadó görcsösség néha előtör, és nem enged kibontakozni.

Szeretlek, mindig, mindenkor. Néha ez nem látszik rajtam, de akkor is. Csak még én is tanulom ezt az egészet. 

Túlagyalok mindent, pedig annyira egyszerűen kellene tennem mindent. 

Nem tudom, meg tudok-e változni, de azt tudom, hogy már most mondom Neked, nem kell mindig mindent tökéletesen csinálni, úgy vagy jó, ahogy vagy!

Puszil: Anyukád

Levél Mátémnak

Matukám!

Ma lettél 2 éves! 

Isten éltessen Téged!!!!

Két éve ilyenkor már ott feküdtem a szülőszobában, és Apával nagyon vártuk, hogy megérkezz hozzánk. Sajnos nem ment minden simán a születéseddel, de ezzel kár is foglalkozni; így alakult, remélem, Te is túl vagy rajta. :)

Emlékszem, hogy amikor megszülettél, egyből kérdeztem, sír? Nem hallottam ugyanis a hangodat, mert vittek is ki rögtön a vákuum miatt. Sőt, emiatt sajnos az első pár órát sem tudtuk együtt tölteni, de bevallom, ki is esett az a pár óra, annyira kidőltem a szülés után. Amikor viszont megkaparintottalak, nem tudtam betelni Veled!!! Gyönyörű voltál. Persze minden anya ezt mondja a gyerekéről, de Te tényleg az voltál. Csak azt furcsálltuk Apával, hogy van hajad, méghozzá sötét és eléggé nagy. :) Az eltelt két év alatt csak a színe változott, a mennyisége nem. Maradhat is így, ha gondolod. :)

A kórházi időszakkal kapcsolatban nekem nincsenek rossz élményeim. Az éjszakákat ugyan külön töltöttük, de napközben mindig mellettem feküdtél, és aludtál. Tényleg, szinte csak ettél és aludtál. Ügyesen szopiztál, bár nem tudom, hogy volt-e elég tejem. De ha abból indulok ki, hogy aludtál sokat, és nem sírtál, akkor talán igen. 

A hazaérkezésünk is szuper volt. Még aznap megjöttek Hapapáék. Én viszonylag hamar felépültem, Te sokat aludtál és ettél. Volt itt a dokinénink és a védőnőnk. A dokinénit azóta lecseréltük dokibácsira, a védőnéni maradt, sajnos. 

Voltak nehéz időszakok, nem mondom. De csak a fogaid miatt volt ez így. Mindig két fogad jött egyszerre, és olyankor nagyon rosszul aludtál, és sokat sírtál. Volt, hogy Apa akadt ki, volt, hogy én mentem el itthonról kiszellőztetni a fejemet, de túléltük ezeket az időszakokat. Mostanában már végig alszod az éjszakákat, úgyhogy egy szavunk sem lehet. Ha baj van, szólsz, hogy Aja, és én repülök! :) 

Nagyon kis békés, nézelődős, mosolygós baba voltál. Most egy huncut rongyposztó vagy, de hát nem baj ez. :) Az öreg nénik és bácsik amúgy is azt mondják, hogy a rossz gyerek a jó gyerek. Amúgy Te nem is vagy rossz, csak inkább kíváncsi. Úgyhogy nagyon észnél kell lennünk, mit hagyunk a kezedügyében. Mindent szeretnél kipróbálni, mindent meg akarsz nézni. Talán ez így marad később is, és nyitott leszel a világra is. 

Nemrég megkezdted a bölcsit, és imádod. Szó szerint. Reggel simán felöltözöl, nem kell Veled veszekedni, nem sírsz, mindig viszünk valamit a bölcsibe, amit meg tudsz mutatni a többieknek. A gondozóidat, Mariannt és Gyöngyöst szerintem nagyon szereted, mindig emlegeted őket. Így már nincs annyira bűntudatom, hogy "beadtalak". Amikor elhozlak, akkor utána vagy ugrabugrálunk még lent a téren, vagy jövünk fel egy kis mesét nézni és gyümölcsöt enni.

Kb. 2 hónapja kezdtél el beszélni. Már minden szót megpróbálsz kimondani, amit hallasz. Vigyáznunk is kell, mert múltkor a hülyét sikerült megtanulnod Anyától. :/

Nagy változások előtt állunk; nemsokára megszületik a kistesód, Zsombor. Nagyon kíváncsi leszek, hogyan fogjuk kezelni az új helyzetet, hogyan birkózunk meg a mindennapokkal. Talán úgy fogod érezni, hogy egy kicsit elhanyagollak, de ez nem így lesz. Most is és mindig is nagyon-nagyon foglak szeretni Téged, és bár mostantól két gyerkőcöt fogok szeretni, remélem, soha nem érzed majd a hiányomat!!! Azt is remélem, hogy sikerül továbbra is együtt elaludnunk, mert imádom, ahogyan összekucorodunk a csöppnyi ágyadban, és Te kapargatod az ujjamat, és elalszunk együtt. Igen, néha én is behúnyok egy-egy órácskára. :)

Nagyon szeretünk! Néha türelmetlenek vagyunk, mert nem tudjuk még mindig jól kezelni a hisztiket, de igyekszünk beletanulni ebbe is Apával. Olyan kis édes vagy, amikor azt mondod, bidony (bizony), feke (felkel), aszi (alszik), jopi (joghurt), müszi (műzli), Apika és Anyi. Imádom ezeket a szavakat, és mindegyiket!!! 

Nagyon boldog vagyok, hogy az Anyukád lehetek, és tudom, hogy nem mindig csinálok mindent tökéletesen, de igyekszem!!

Boldog szülinapot, még egyszer!!!

Anya