A dilemma: hogyan sétáltassak?

Hetek óta azon töröm a fejemet, hogy mit csinálok rosszul sétáltatás-ügyben?! Egyszerűen nem jövök rá, hogy mikor is lenne jó sétálni. Öltöztetéskor sír, és a kocsiban is csak egy időre hagyja abba, mert aztán egyszer csak elkezd feszengeni, és hangos sírásban tör ki. Ennek eredményeként már többször jöttünk úgy haza, hogy Ő az ölemben, közben meg tolom a babakocsit, ami nem egyszerű ezzel a dögnehéz kocsival. Szóval tanácstalan vagyok... Ötletek? :) Amikor még kisebb volt - de vicces ezt leírni a 4 és fél hónapos fiamról :) -, akkor nem volt gond, mert általában elaludt a kocsiban, mindegy volt, hogy evés után volt, vagy előtte. Etetés után nem jó, mert hiába vittem büfizés után, előfordult, hogy lehányta magát. Ha meg jóval evés után viszem, akkor nagyon hamar elkezd feszengeni, és sír. Már lecseréltem a ruháját, a sapkáját, kesztyűt már nem is adok rá, de hiába. Nem értem... Persze, tudom, az lenne a megoldás, ha evés utáni játék után, amikor már jól elfárad, és az alvás következik, akkor vinném le, és akkor aludna, de azt meg nem szeretném, mert félek, hogy rászokik, és amikor alszik itthon, akkor legalább én is tudok kicsit pihenni. Azt is próbáltam, hogy alvásidőben vittem le, aludt is, aztán felhoztam egy félóra múlva, de ahogy beértünk a lakásba, felébredt... Lehet, hogy a fiam nem szereti sétálni?! Nem tudom, majd kiderül.

Egyebek: apa makedón munkatársát búcsúztatja, így Máté és anya egyedül vágott neki a fürdetésnek. Nem először történt már ez, de most nem ment egyszerűen. Máté nagyon sírt, mert iszonyat fáradt volt már, majd megszakadt a szívem. A játszószőnyegén öltöztettem le, hogy haladjunk, de így is rettenetesen sírt. A jó hír viszont, hogy ahogy beletettem a vízbe, minden gondja elszállt. Ezek szerint élvezni fogja a babaúszást, juhhhéééé!! :)

Egy hét - két fogacska

Háááát igen, bizony, igaz a hír. :) Egy foggal indítottuk a hetet, és örömmel jelentem, hogy egy újabbal zárjuk. Mindkettő alul van és középen. Annyira kis cukik, még akkor is, ha ezek miatt a kis apróságok miatt se Máté, se anya, se apa nem aludt egy jót az elmúlt héten... De hát ez így van rendjén. :) Jó éjt!!

Máté első karácsonya és egyebek

Hol is kezdjem?! Olyan rég volt már, és annyira haragszom magamra, hogy elhanyagolom a naplóírást, mert hát olyan sok dolog történik, annyit fejlődik, változik nap mint nap ez kis lurkó, hogy szinte minden nap tudnék írni, de mégsem teszem... Jó lenne, ha meg tudnám fogadni, hogy mától minden fontos eseményről beszámolok, de nem fogadkozom, ez az én újévi fogadalmam. :)

Napokkal karácsony előtt lázasan nézegettem Máté ruhácskáit, és azon gondolkodtam, melyikben mutatna a legjobban a karácsonyfa "alatt". Alapvetően mindig rugiban van, mert szerintem ez a legkényelmesebb viselet, de azért karácsonykor csak ne rugdalózóban legyen már a gyerek, így kiválasztottam egy gyönyörűségesen szépséges kék szerkót. Lásd a képet. :) A karácsony egyébként nem úgy telt, ahogyan vártam, vagyis csak részben. Sok vendég, sok idegbaj, nem volt jó. Többet erről nem is írok, elmúlt, túl vagyunk rajta. Mindenesetre tanultam az esetből, jövőre főzzön és takarítson valaki más, én letudtam egy időre.... Azért amikor hármasban voltunk, az nagyon jó volt, nagyon élveztem, olyan igazi kis család voltunk, nagyon boldogságos volt minden. Erre emlékszem, ezt nem veheti el senki, az első karácsonyunk. Igaz, már tavaly is hármasban voltunk karácsonykor, de akkor még nem sejtettük. ;)

Ismét voltunk még karácsony előtt doktornőnél... Hát, hadd ne mondjam, milyen volt... Borzasztó. A részletekbe bele se megyek, mert nem akarom megint felzaklatni magamat, de végeredmény az lett, hogy vettem egy doboz tápszert, amiből egyszer készítettem Máténak kaját, amit Ő kihányt, majd úgy döntöttem, kikérem egy másik doki véleményét is. Ez jó döntés volt, mert találkoztam két olyan emberkével is, akinek sokat köszönhetek. A doktornő (Tóth Ildikó) nagyon szuper volt, kedves, aranyos, és végre nem azt nézte, hogy Máté megfelel-e a számoknak, hanem úgy összességében vizsgálta a gyereket. És az asszisztensnője, Szilvi is nagyon kedves volt, sokat beszéltünk telefonon, és nagyon megnyugtatóan mesélt nekem mindenről. Szóval még most kihúzzuk ezeket az oltásos időszakokat a mi dokinéninknél, aztán irány Surány, keresünk valakit, akinek a gyerek a lényeg, és nem az, hogy minél több tápszert tömjünk bele a gyerekbe. (A tápszerre "kényszerítésnek" az üzleti hátterébe bele se merek gondolni, mert akkor végleg kiábrándulok.)

Mátébaba rengeteget fejlődik. Már nagyon ügyesen fogja a csörgőt és a játékokat, reklamál, ha valami kiesik a kezéből, és mindezt visítva teszi. :) Ha valaki hall minket, azt hihetné, hogy bántom a gyereket. :)) Szóval próbálgatja a hangját az én kis lurkóm, és asszem megállapíthatjuk, hogy lesz valaki a családban, aki még nálam is többet fog beszélni, és valószínűleg akaratosabb is lesz, mint én. :))

Közben olvastam egy csomót, és csak ajánlani tudom Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvét, és a Nevelésünk titkai sem rossz, sőt, nagyon érdekes kis olvasmány. Most épp a mi Mártánktól kapott új könyvet, Vida Ágnes könyvét (Babapszichológia) bújom, ami szerintem olyan, mint Ranschburg Szülők könyve című könyve és Mérei-Binet Gyermeklélektan című könyve, csak nem annyira tudományos, könnyebben emészthető. Megyek is, és kihasználom még azt a kis időt, míg Máté alszik, és olvasok egy kicsit.