Harap, karmol, hajat tép, mégis imádnivaló

Ha így folytatja Máté, két hónap, és egy szál hajam sem lesz. És a nyakam tele lesz foltokkal, amiket eléggé nehezen tudok majd kimagyarázni Apa előtt. :) Még szerencse, hogy Őt is harapdálja Máté, így tudja, hogy miért van tele foltokkal a nyakam, arcom, kezem, lábam, egyszóval mindenem. Biztosan mindenkinek, vagyis minden gyereknek van ilyen időszaka, amit ki kell bírni valahogy, de én már nagyon várom a végét. Mert komolyan nagyon szokott fájni, amikor izomból belemarkol a hajamba, és ráadásul van egy külön érzéke ahhoz, hogy ne egy vastag tincset kapjon el, hanem egy-két szál hajat, ami úgy igazán tud fájni rángatás esetén. És a harapdálás... Hát, az sem egyszerű. A kisujjam tele van fognyomokkal, a szemem alatt az arcomon apró sebek. Ő még nem érti, de azért én kitartóan mondogatom neki, hogy "Máté, nem szabad, anyának ez fáj";, és csak abban bízom, hogy egyszer majd összekapcsolja, hogy mikor mondjuk a "fáj" szót, és milyen érzés kapcsolódik hozzá...

Egyébként már kibújt a harmadik foga is, és ez is alul van. És kúszik az én gyerkőcöm. Igaz, még csak most próbálgatja, és amikor nem megy, akkor elkezd kalimpálni a levegőben kezével-lábával, szinte idegeskedik, hogy nem megy neki. Sokat van hason, hogy tudja próbálgatni ezt az új dolgot, és tetszik is neki.

Hétvégén jönnek sógornőmék, főzök majd ezerrel. Majd beszámolok, hogy milyen volt, ugyanis nekik is van két gyerkőcük, igaz az egyikőjük kisebb Máténál is, de biztosan jó lesz.

És már alig várom április utolsó hétvégéjét, ugyanis akkor megyünk nyaralni, vagyis inkább tavaszolni a barátainkkal Mátrafüredre. 10 felnőtt, 6 gyerek, ebből két babóca még pocaklakó. De így is lesz nyüzsgés, és már nagyon várom! Pihenünk, kikapcsolódunk, és hát végülis ez lesz Máté első kirándulása is. :)

Otthon

Még tartozom egy beszámolóval a nagyszülős-tíznapos kiruccanásunkról. Az egész januárban kezdődött, amikor is annyira kibuktam a fáradtságtól, hogy azt mondtam, amint elkezdődik a hozzátáplálás, megyünk haza a nagyszülőkhöz, mert PIHENNÜNK KELL!! Nemcsak nekem, Apának is. Mivel a szüleink 300 km-re laknak tőlünk, és így nem igazán van segítségünk, nem is tudtunk normálisan kikapcsolódni egyszer sem eddig. Így jött az ötlet, hogy a márciusi hosszú hétvégén menjünk haza, négy napot együtt leszünk a családdal, aztán Apa jön vissza Pestre, mi Mátéval maradunk Szabolcsban, és így talán mindketten tudunk pihenni egy kicsi: Apa Pesten, én meg a szüleink segítségével az ex-otthonomban. Hát, tévedtem. Legalábbis az egyikőnk pihenési lehetőségeiben. Én ugyanis nem pihentem túl sokat. Ez persze nem szemrehányás, és nem is voltam irigy Apára, talán csak egy kicsit. :) Hiszen Ő minden éjszakát végigaludt, míg Máté abban az egy hétben szinte óraműpontossággal keltett minden éjszaka 1-kor, 3-kor, fél 5-kor, és utána félóránként. Apukám nagyon aranyos volt, mert fél hétkor mindig bejött, és elvitte Mátét egy órácskára, amíg el nem indult dolgozni. Én addig próbáltam pihenni, de nem nagyon ment. Vagyis az az egy óra szuper volt, de sajnos a 3. nehéz éjszaka után már édeskevés. Közben meg látogatók adták egymásnak a kilincset, és még ez volt a jobbik eset, ha Ők jöttek, és nem nekem kellett a gyerekkel felpakolva ide-oda mennem. Így a napközbeni alvás sajnos kiesett. Nem volt egyszerű, piszkosul elfáradtam, de összességében MEGÉRTE. Mert pesti lévén olyan jó volt az igazán friss levegőn lenni, egy kicsit elszabadulni turkálni, enni egy jót Gyöngyikénél, és csak úgy lenni otthon. Vagyis már nem otthon. Mert ez a hét arra is jó volt, hogy rájöttem, nekem már itt Pesten a férjem és a kisfiam mellett van az otthonom, és nem Szabolcsban. Furcsa érzés volt erre rádöbbenni. De jó érzés is. Hogy nekem már van egy saját családom, akikért élek. Szuper így!! A nagyszülők persze nagyon édesek voltak, és az is nagyon klassz volt, hogy Máté elvolt velük. Egy-két nap után rájöttem, hogy nem kell állandóan mellettük lennem, mert akkor sem fog sírni Máté, ha nem lát engem, miközben a nagyszüleivel van. Meglátogattuk Máté dédijeit is, és elmentünk a nagypapája sírjához is, igaz oda csak egyedül. Az volt a legjobb, hogy ha gondoltam egyet, akkor csak kivittem az udvarra, és ha nem bírta, vagy megunta, akkor pikkpakk bent is voltunk. Nem kellett babakocsizni, felöltözni nekem is utcai ruhába, vagy azon aggódni, hogy vajon melyik saroknál kezd el ordítani Máté, és kell úgy tolni a babakocsit, hogy Máté nem benne ül, hanem segít nekem tolni?! :) Bár már ebben is van haladás, mert amióta már jobban kilát belőle, sokkal tovább is elvan benne. Hát, ennyi volt mára. :)

Van tej, nincs tej

Kezdem hülyén érezni magamat, mert legtöbbször akkor írok, ha baj van. De ilyenkor olyan jó kiírni magamból a dolgokat, mert egyrészt megkönnyebbülök, másrészt jó olvasni a tanácsokat is, amiket kapok. Például Málna7-nek köszönhetően múlt hét szerdától Dr. Győri József az orvosunk. Kedves, szimpatikus, úgy érzem, jó döntést hoztunk. Az ex-gyerekorvosunkkal is szépen el tudtunk válni; nem volt benne harag, nem kérdezősködött, egyszerűen tudomásul vette, hogy kikértem a kisfiam kartonját. Talán érezte Ő is, hogy jobb ez így...

Ami viszont nem jó, az a tejtermelésem. Nem tudom, lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, de állandóan ingadozik a tejtermelésem. Két napig van rendesen, nem is kell pótolnom, csak este, lefekvés előtt, aztán meg két napig alig-alig csurran-cseppen valami. Van olyan reggel, hogy az egyik ciciből tud enni Máté 200-at, egy vagy két nappal később reggel viszont annyira kevés van, hogy két ciciből is csak 120-at. És nem értem az okát. A napjaim szinte ugyanúgy telnek, nem csinálok másképp semmit. Nem alszom sem kevesebbet, sem többet, ugyanúgy végzem a házimunkát, ugyanúgy pihenek, és mégis ez van. Nem érzem magam fáradtabbnak vagy idegesebbnek, szóval nem értem. És eléggé kellemetlen ez, mert Máté nem hajlandó meginni a tápszert, sem pohárból, sem cumisüvegből. A cumisüveget rágja, nem szopja, és ugyanezt csinálja a cumival is egyébként. Egyedül a sinlacot eszi meg, de egész nap adjam neki azt? Ma úgy itta meg a tápszert, mert muszáj volt neki adnom, hogy belereszeltem neki almát. Még szerencse, hogy már hozzátáplálom! Persze egy-egy ilyet kis délutáni evés után is szoptatok, hogy ne álljon le a tejtermelés, de ezek szerint ez sem használ.

A másik probléma, ami nyilván az előzőből ered, hogy nagyon rosszul alszik éjszaka. Általában kétszer eszik, és ehhez jönnek még a további kis felsírások. Bár szerencsére ezeknél könnyen megnyugtatható, és az is jó, hogy Apa mindig segít, így az evésen kívül felsírásokkor Ő megy Mátéhoz, hogy én aludjak. Amúgy már ezekhez az éjszakai felkelésekhez is hozzászoktam, szóval nem vagyok fáradt, és van olyan is, hogy hiába kel fel sokszor, és így alszom én is nyugtalanabbul, mégis van rendesen tejem.

Szóval tanácstalan vagyok. :(