Máté-szavak

Míg el nem felejtem:

- májó (májkrémes kenyér, néha vajas kenyér)

- vájó (vajas kenyér)

- tu (turmix)

- mii (még)

- hapapa (Hampi papa)

- te (tej)

- Náni (Nándi)

- Eki (Erika)

- Ata (Attila)

- Bebu (Beus)

- Ke (Keri)

- Ikó (Ildikó)

- ajoji (alma)

- hamma (éhes/szomjas vagyok)

- odá (oda)

- ceju (ceruza)

- íka (hinta)

- pa (pancsi)

- mímű (mikró)

- pepü (pelus)

- bűbi (kaki van a pelusban)

- jajoji (játszótér)

- gyaba (lába)

- joji (zokni)

Jusson eszembe...

... hogy mindig bátorítsam a gyermekemet,

... hogy figyeljek arra, mit szeret enni és mit nem, és terített asztal várja itthon,

... hogy ne tegyek különbséget a két gyermekem között, vagyis legyek tekintettel arra, hogy melyik mit szeret és mit nem, mi fontos neki, minek örül, 

... hogy mindig fejezzem ki az örömömet, ne kelljen a gyerekemnek magában azt mondogatnia, hogy "biztosan örül, csak nem tudja kifejezni"

Kiderült...

... egyrészt az, hogy az én drága Pocaklakóm 450 gramm, és minden rendben a szívével, pocakjával, buksijával, gerincével, sőt, megvan mind a 20 ujjacskája is. Másrészt az is, hogy nem egyenlítődnek ki az erőviszonyok kiccccsaládunkban! ;) Igen, kisfiúnk lesz ismét, aminek nagyon-nagyon örülünk, és üzenem, vagyis torkom szakadtából üvöltöm ki a nagyvilágba, hátha meghallja az érintett, hogy "TUDJUK, HOGY NEM BAJ!!!!" Szóval ez a nagy helyzet! Most aztán jöhet az agyalás, hogyan is hívják majd Babócánkat, ugyanis egészen eddig meg voltam győződve róla, hogy a Máté az egyetlen fiúnév, ami nekem tetszhet. :) Na, de majd most, keresünk egy másikat is! :) 

Boldog vagyok nagyon!!! Mert már március 9-e óta nem voltam UH-on, így kezdett rajtam kijönni a paraláz, hogy akkor biztos, hogy minden oké az én kis pindurimmal. De igen, aszonták. :)

Első lépések a szobatisztaság felé

Háááát, ma az történt, hogy Máté mutogatott a pelusára, majd beszaladt a pelenkázóhoz, és jelezte, hogy fel akar oda feküdni. És bizony tele volt a pelus friss kakival. :) Igazából már volt ilyen egyszer-kétszer, de még nem akartam elkiabálni. :) De hát ha háromszor történik meg, az már jelent valamit, nem? Én úgy örülök. Mert talán ezek az első lépések a szobatisztaság felé. Eddig amúgy csak annyit csináltunk, hogy ha pont láttuk, hogy kakil, akkor megkérdeztük, hogy "hol a kaki?", és bár eleinte csak mi mutattunk a pelusra, egy idő után már Ő is mutatta a kérdésre. Most meg olyan kis okos volt, hogy magától jelezte, hogy mit kell tenni. Én amúgy nem akarom neki erőltetni a bilire szoktatást, mert szerintem az visszásan is elsülhet. Meg úgy olvastam, hogy erre is meg kell érniük agyilag, mármint a záróizmok használatát illetően. Szóval én ennek is nagyon örülök, mert az is szuper, ha már azt tudja, hogy ha kaki van, szólni kell. Juhéééé!

Egy kis ez meg az

Máté egyre ügyesebben utánozza a szavakat. Azt még nem mondom, hogy mindent megpróbál kimondani, amit hall, de egyre több szót ismételget a maga cuki módján. A legújabb szó, a "bibi", aminek a története úgy kezdődött, hogy meglátogatott minket Brigi barátnőm, és amikor elment, és megkérdeztem, hogy ki volt nálunk, akkor ezt mondta: "bibi". Aztán másnap megvágtam a kezemet, úgyhogy beragasztottam. Persze próbálta leszedni, mire én mondtam neki, hogy ne szedje le, mert anyának fáj az ujja, bibis. Erre felcsillant a szeme, és mosolyogva mondta: "bibi". És utána csak ezt hajtogatta. Odaszaladt hozzám, fogta az ujjam, és mondta, "bibi". Megzabálom, komolyan. Amúgy az uborka neki ubo vagy ubu. És nekem nagyon nehéz megállni, hogy amikor megkérdezem, hogy kér-e uborkát, ne úgy kérdezzem, hogy "Kérsz ubut?" Sokszor nem is sikerül, de majd figyelek. Arra is sikerült rájönnöm, hogy amikor reggel felkel, és tágra nyitott szemekkel, kérlelőn azt mondja nekem, hogy "e", akkor bizony a tejcsire gondol, azt szeretne inni. Egyébként nagyon ügyesen megérteti magát annak ellenére, hogy tisztán, szépen még alig pár szót tud kimondani. De elmutogatja. Pl. ha meleg a kaja, amit adok neki, akkor a következő kanál előtt elkezd fújni a levegőbe, én meg tudom, hogy ez azt jelenti, picit meleg, úgyhogy fújjam csak meg nyugodtan. :) 
A hisztivel küzdünk néha. Nem az a baj, amikor van egy-két nagyobb hiszti egy nap. Azzal elbánok. :) Vagy fel sem veszem, vagy sikerül elterelnem a figyelmét, vagy valami. Azt nehezebben tolerálom, amikor nyafog. Mert van ilyen. Ha valamit nem tud egyből megcsinálni, nyafog, ha várni kell a kajára 1-2 percet, nyafog, ha el kell mennem wc-re, nyafog. Na, ilyenkor nagyon nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Még az elején csak-csak elvagyunk, de a nap végére készen vagyok. Nem tudom, hogy ilyenkor fáradtabb, vagy jönnek a hiányzó fogacskák, vagy csak ilyen napja van, de eléggé neccesek ezek.
A Pocaklakó mozog. Bár pont 2 napja rámhozta a frászt, mert valahogy többször is megütődött a pocakom, na persze nem durván, csak mondjuk gyerkőccel játék közben. Én meg elkezdtem aggódni, és mániákus módjára figyelni, hogy mozog-e. És persze nem. Már a sírásig jutottam, de aztán erőt vettem magamon, elkezdtem nézni egy Mad men részt, és az úgy elterelte a figyelmemet, hogy a baba egyből felkelt, és vadul jelezte, hogy "héééé, itt vagyok, ha már felkeltettél, tessék velem foglalkozni." Kérdezik, mit érzek, fiú lesz vagy lány. Nem érzem. Tényleg. Mátéval sem volt ilyen érzésem. Csak azt tudom, hogy azt mondtam Máténál, hogy lányt szeretnék, de igazából fiút akartam. ;) Most is kiegyeznék egy fiúval, de talán ez is csak azért van, mert egyszer láttam egy képet, és az nagyon tetszett nekem, és egy ilyen képen én is szívesen szerepelnék. A képen egy anyuka áll, akit körülvesz a három nagyfia, akiknek szinte a vállukig sem ér. És vigyorog mindenki. Na meg ugye ott van az is, hogy a lányok odáig vannak az apukájukért, és én meg irigy lennék... :)