Zsombor születéstörténete és az első napjaink

És akkor jöjjön a születéstörténet. :)

Zsombor 2013. szeptember 19-én, csütörtökön 19:05-kor érkezett meg közénk. 3800 gramm és 52 cm tömör gyönyör. :) 

Nézzük, mi történt azon a bizonyos csütörtöki napon! 

Reggel eldöntöttem, hogy bemegyünk Mátéval a munkahelyemre, és leadjuk a TGYÁS igénylésemet. Kocsiba raktam a gyereket délelőtt 10-kor, arra gondolva, hogy már biztosan nincs dugó a Hungárián. Tévedtem. Kb. 5 percbe telt, mire rá tudtam fordulni az Üllőiről a Hungáriára, akkora volt a torlódás, szóval az első lehetőségnél vissza is fordultam. Sejtettem egyébként, hogy a napokban be fog indulni a szülés, mert már két napja voltak fájásaim, de nem rendszereződtek. Még a csütörtök délelőttieket sem vettem annyira komolyan, mert rendszerességet még mindig nem tapasztaltam. Ebéd után aztán kezdett gyanús lenni a dolog, így hát Máté altatása közben vártam és figyeltem. Mikor elaludt a Cseppem, hívtam a Férjemet, hogy lassan lehet, hogy haza kellene indulnia a munkából, mert szerintem beindult a szülés. Gyorsan lefürödtem, felöltöztem, és arra gondoltam, hogy Máté ott alszik a szobában, fel kell keltenem, hogy elvigyem a barátnőmhöz, és ki tudja, mikor látom megint. Sírtam, de nagyon. Nem a szüléstől féltem, hanem attól, hogy Máté most nélkülem lesz – optimális esetben – 3 vagy akár 4 napig is, és nem tudom, hogyan fogja ezt feldolgozni. Ennek ellenére erőt vettem magamon, vidáman és nyugodtan felkeltettem a gyereket, és mire a Férjem hazaért, mi már összepakolva, felöltözve vártuk Őt az előszobában. 

Elindultunk. 

A Férjem felvitte Mátét a kis barátjához, én meg addig sírtam a kocsiban.

Kb. 15:30-ra értünk be a kórházba, és 16:30-kor már a szülőszobán voltunk. CTG-re tettek, és szépen figyeltük, ahogyan jönnek a fájások. Az orvosom 17:30-kor elérkezettnek látta az időt a burokrepesztésre, és azt mondta, hogy Zsombor este 8 és 10 között ki is fog bújni. Ehhez az időponthoz – az első szülésem tapasztalatai miatt – magamban hozzádobtam még vagy 2 órát. De úgy alakult, hogy ismét csak tévednem kellett. Hála Istennek!!! A fájások hirtelen nagyon felerősödtek és besűrűsödtek. Mire feleszméltem, már a szülőágyon feküdtem, és csak azt láttam, hogy mindenkin műtős ruha van, és épp felszerelik a szobát mindenféle orvosi kütyüvel és kórházi ágyneművel. Zsombor kb. az ötödik tolásra megszületett. Magam sem hittem el a dolgot, és még meg is kérdeztem a dokit, hogy „Ennyi volt?”. Ők persze nevettek, de én tényleg nem hittem el, hogy ennyi volt az egész. (Az első szülésnél ugyebár éjfélre értünk be a kórházba, reggel 7:30-kor repesztették meg a burkot, és délre született meg Máté.)

Zsombor felsírt, de a gyerekorvosnak nem igazán tetszett a sírás intenzitása. Mivel belekakilt a vízbe, le kellett szívni a tüdejét. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mondta azt a doki, hogy a magzatvíz tiszta? Mindegy is már, túl vagyunk rajta. Csak az bántott, hogy a gyerekorvos ezt a sírásos problémát úgy adta elő, mintha óriási gond lenne, és így eléggé megijesztett. Emiatt pedig sajnos Zsombor sem lehetett velem a szülőszobán. 

Két óra elteltével lefürödtem, átöltöztem, és a saját lábamon mentem le a csecsemőosztályra. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert Máténál le sem bírtam szállni a hordágyról, és az ágyba is a betegszállító rakott bele, annyira erőtlen voltam.

Mivel az elmúlt napokban rengeteg szülés volt, az őrzőben volt már csak hely nekünk. Vagyis nekem, mert Zsombor csak este 11-ig lehetett velem, azután elvitték. Alig aludtam éjszaka. Hajnal kettőtől négyig felváltva bámultam a plafont és a telefonomon lévő családi képeket. Mondanom sem kell, megint sírtam.

Másnap délután vittek át a végeleges helyünkre. A sok szülés miatt minden egyágyas szoba foglalt volt, így egy 5 ágyas kórterembe kerültünk. Ennek az volt az "eredménye", hogy ahogyan Máté, úgy Zsombor sem lehetett éjszaka velem.

A kórházi napok jól és eseménytelenül teltek. Zsombor sokat szopizott és aludt. A szobatársaim nagyon kedvesek voltak, rengeteget beszélgettünk. Érdekes helyzet volt, hogy most nem kapom a tanácsokat, hanem én adom azokat. Bevallom, nagyon jó érzés volt, hogy segíthetek, ráadásul emiatt óriási önbizalmat és nyugodtságot is éreztem: menni fog ez nekem, nekünk.

Vasárnap délután már otthon voltunk. Féltem a hazaérkezéstől. Egyrészt nem tudtam, Máté hogyan fog reagálni Zsomborra, másrészt attól tartottam, hogy elutasít engem, mert otthagytam Őt napokra. Épp aludt Máté, mikor megérkeztünk a szintén szunyókáló Zsomborral. Csendben vártunk. Nekem nagyon hosszúnak tűnt az első másfél óra, és nagyon örültem, amikor végre Máté felkelt. Apit hívta, de én mentem be hozzá. Ugrott az ölembe, jól megölelt. Én meg megkönnyebbültem. Megmutattuk neki Zsombort. Ő sokáig csak nézte a Picit, aztán végül megsimogatta. Nagyon örült az ajándéknak, amit Zsombor hozott neki. 

Az első egy-két szoptatás nem ment egykönnyen. Máté leült velem szembe és szó szerint visítva sírt. Próbálta csapkodni és ütögetni Zsombort, mi meg próbáltuk Őt megnyugtatni. Végül a Férjem mondta ki a varázsmondatot: "Anyának nem fáj, amit Zsombor csinál." Erre Máté megnyugodott. Azóta nincs ilyen nagy gond a szoptatásnál. Azt persze nem mondom, hogy mindig örül neki, és van olyan is, hogy azt mondogatja: "Nem, nem, Zombim kisá!", ami annyit jelent, hogy Zsombit tegyük be a kiságyba. 

Az eddigi nappalok és éjszakák vegyesen teltek. Volt köztük nagyon jó és nagyon nehéz is. Meg olyan átlagos is. Zsombor egy kicsit hasfájós, így figyelnem kell majd arra, hogy mit és abból mennyit eszek. Még most vacilálunk, hogy adjunk-e neki cumit vagy sem, etetések előtt itassuk-e meg Infacollal vagy sem. Azért agyalunk ezeken, mert Máté nem volt hasfájós, így semmilyen praktikát nem kellett bevetnünk. Ez egy új helyzet nekünk, ami szokatlan, érdekes, és egy kicsit kétségbeejtő is. De épp ma gondoltam arra, hogy mindent ki kell próbálni egyszer. Meg ugye én mondogattam azt a terhességem alatt, hogy "Úgy izgalmas, ha más lesz a két gyerek." Tessék, Réka, kérésed teljesült! :)

Most úgy érzem, minden rendben van és lesz. Persze ismerem magamat, úgyhogy biztos vagyok abban is, hogy lesznek még mélypontjaim, de majd igyekszem ezeken minél hamarabb és minél kevesebb kárt okozva túllendülni. Értük és miattuk.

http://9ker.babamama.info/ferencvaros-9-kerulet/zsombor-szuletese-es-az-elso-napok/

Szülésélmények és az első hónap tapasztalatai

Adós vagyok már egy csomó mindennel, amit le akartam írni, de nem tettem. "Ígértem" például, hogy beszámolok, milyen volt a Jahn Ferenc Kórházban szülni, meg persze írni szeretnék az első hónapról is, hiszen ma lett Máté 1 hónapos.

Kezdjük a szüléssel. Csak pozitív dolgokat tudok írni a kórházról. Mindenki nagyon figyelmes volt velem, sosem voltam egyedül, igyekeztek mindent megtenni, hogy elviselhetővé tegyék a vajúdást és a kitolást. Ezúton is köszönöm Kunszt Nórának, Csákány doktor úrnak, Fekete doktor úrnak. Amúgy még kádban illóolajok között is vajúdtam, ami nagyon jót tett. De sajnos maga a szülés nem volt túl jó élmény. És itt most nem arra gondolok, hogy fájt, mert az természetes, hanem úgy az egészre. Egyrészt nagyon elhúzódott, mert már éjfélkor bent voltunk a kórházban, és csak reggel hétkor volt a burokrepesztést. Másrészt azt mondták, hogy innentől kezdve kb. 2 óra, és megvan a baba, ehhez képest 9-kor még nagyon messze volt a vége. Én kezdtem fáradni, az EDA nem volt hatásos, Máté nem jól fordult, elhúzódott a kitolási szak, és a végén 8 ember állt körül, és vákuummal szültem meg a kisfiamat. Szóval összességében nem túl jó élmény ez nekem, igyekszem feldolgozni. Bár a dokim szerint a szüléskor felszabadul valamilyen hormon, ami a rövidtávú memóriára van hatással, de mondtam neki, hogy nem igazán éreztem ezt. Na mindegy, a következő jobb lesz. :)

És most jöjjön Máté első hónapja. Nagyon boldog vagyok!!!! És Máté is. Szerintem nagyon kiegyensúlyozott baba. Jól alszik, és hason, aminek nagyon nem örül a védőnőnk, pontosabban azt mondta, hogy nem szabad úgy altatni, de én úgy altatom, mert úgy szeret aludni, és mert ha egy kicsit fáj a hasa, és hasra teszem, nagyon hamar megnyugszik. Van egy ún. kakipóz is, ami bevált, és ha látjuk, hogy nagyon tekereg a hasa, de nem sikerül kakilnia, akkor jöhet a kakipóz, és szinte mindig van "eredménye". Ja, és jellemzően megvárja ezzel az apukája hazaérkezését. :) Az elején mindig sírt a fürdetésnél is, de most már nem, szerintem azt is egyre jobban élvezi. Mindig beszélünk hozzá, elmondjuk, hogy most mi történik vele, és talán ez segít. Egyébként még csak 4 napos volt, amikor felemelte a fejét, és átfordította egyik oldalról a másikra, tegnap pedig kétszer is hasról hátra fordult. Szóval fejlődik a babócánk. :)) Ma a "reggeli" után már 4750 gramm volt, úgyhogy egy hónap alatt hízott 1 kg-t. Külön szobában alszik, csak akkor megyünk be, ha éhes és sír, amúgy nagyon nyugodtan alussza végig az éjszakákat. Általában egyszer kel fel. Persze ha rosszabb napja van, mint pl. a tegnapi is, akkor vele alszom, és úgy sokkal hamarabb megnyugszik, és én is sokkal nyugodtabb vagyok, ha mellette lehetek. És ami a legfontosabb, már mosolyog. :)) És nemcsak kajálás után, hanem úgy egyébként is. És olyankor annyira édes, hogy meg tudnám zabálni. Imádom!! Minden este altatáskor simogatom a kis buksiját és a kisujjamat szopizza, és úgy nagyon hamar el tud aludni. A cumit mindig kiköpi, a kezét még nem találta meg, úgyhogy ez a mi nyugtató módszerünk, ha már nem éhes és a pelenka is tiszta, csak egy kis közelségre vágyik.

Hááát, így telt az első hónap. :))