Hordozni jó(?)

Már Máténál is kacérkodtam a hordozás gondolatával, és ez a gondolat egy Gremese SSC-ben formát is öntött. Kendőzni már akkor sem akartam, féltem a kötéstől, mert oké, hogy meg lehet úgy kötni, hogy tartson, de ki mondja meg nekem, hogy biztosan jól kötöttem meg? Igen, tudom, egy hordozási tanácsadó, de hát ő nem lehet mindig mellettem. Lehet idegesített is volna, ha ott áll és néz. Tudom, gáz vagyok, ez van. A lényeg, hogy emiatt döntöttünk egy úgymond keményebb, jobb tartással bíró hordozó mellett. Azért is, mert nem voltam 100%-ig meggyőzve arról, hogy a kendő biztosan nem árt a gyerek hátának, lábának, meg úgy mindenének. Apa meg aztán főleg nem volt meggyőzve. Szóval vártunk, amíg Máté 3 hónapos nem lett, aztán meg is vettük a csodaszép, friss, új csatos hordozót. Én próbálkoztam is vele, eskü, de a gyerek össze-vissza mocorgott benne, majd keserves sírásba kezdett, ahányszor csak magamra vettem. Kb. 5x 3 percre használtunk, úgyhogy el is adtam. Persze vártam jó sokat az eladással, mert hátha majd egyszer... De persze nem. Közben meg gyártottam az indokokat, hogy miért is nem hordozom. Mindenkinek azt mondtam, hogy Máté nem szereti, mert tök mozgékony baba, meg amúgy is szereti a babakocsit, ami részben volt igaz, mert a mózest kifejezetten utálta, de a hordozós és a sport résszel semmi baja nem volt, ami tök érthető, hiszen ez utóbbiakból kilátott rendesen. Meg hát akkor még csak Ő meg én voltunk, megoldottam a közlekedést valahogy. Szóval Őt nem hordoztam. 

Aztán terhes lettem Zsomborommal, és a hordozás réme megint ott lebegett a fejem felett. Egyrészről tudom, hogy hordozni nagyon jó dolog, mert a baba a közelünkben van, erősítjük ezzel a kötődést, másrészt meg hát jócskán leegyszerűsíti a közlekedést két gyerekkel. És hogy akkor miért is írom rémnek? Mert az. Komolyan. Kezdjük ott, hogy egy csomó dologban nem is értenek egyet a hozzáértők. Vannak, akik azt mondják, hogy a baba hátán nem szabad keresztezni a kendőt (ClauWi), mások szerint ennek nincs jelentősége. Aztán ott van a kendő anyagának kérdése. Milyen legyen? Keresztsávolyos? Gyémántsávolyos? Tényleg gáz, ha mintás? Újat vegyünk, vagy használtat, amit már betörtek? A kezdőknek mindenképpen a betörtet ajánlják, ebben van is igazság szerintem. Mondják azt is, hogy a rugalmas kendő mekkora gáz, mert hát az rugalmas, és nem tart. A mei tai-t egyesek szerint csak idősebb babáknál lehet használni, de ők is hozzáteszik, hogy amúgy már vannak olyan terpeszszűkítők, amelyek erre a problémára is megoldást nyújtanak. Egyesek esküsznek a kendőre, mások hallani sem akarnak a mei tai-on vagy a csatoson kívül semmi másról. És akkor még nem is említettem a százezerféle márkát. Borzasztó, komolyan. Megint elment a kedvem az egésztől. És annál inkább így érzem, minél többet olvasok a témában. Egyre jobban összezavarodtam, egyre inkább ideges vagyok. Mert egyrészt tudom, hogy kötődés, könnyebbség, meg miegymás, na de például van egy oldal, ahol vannak fórumozók, akik ahogyan látom a hozzászólásokból, egész nap az oldalon lógnak, és csevegnek erről a témáról. Erre hogy van idejük? Nekem már akkor lelkiismeret-furdalásom van, ha naponta többször fellépek a netre, hogy megnézzem a leveleimet, vagy mondjuk keressek egy receptet. Persze megteszem, mert néha vágyom rá, és hát mivel emberből vagyok, és ez a szemét net ilyen, néha ott is ragadok. A napokban például már kezdett beszippantani a hordozókendők világa, de ma eldöntöttem, feladom. Még ezt a hetet adom magamnak, addig lebizniszelek vagy egy karikás Storch kendőt, vagy egy nem Gremese mei tai-t, és csókolom. Én úgysem egész nap akarom hordozni a gyereket, nagy kárt nem fogok benne tenni, ha mondjuk egyszer-kétszer egy héten 1 órára belerakom egyikbe vagy a másikba, ha éppen mennünk kell Dévényre metróval. Mert azt nem vonom kétségbe, hogy praktikus, és igenis kell egy hordozó a két gyerek mellé. Mert ha a mi hipiszupi kis Zuzu autónk feladja reggel a szolgálatot, amit rendszerint akkor szokott megtenni, amikor nekem orvoshoz vagy védőnőhöz, esetleg bölcsibe kell vinnem valamelyik porontyomat, akkor meg vagyok lőve, mivel ugye a metrómegállóknál mozgólépcsőre csak a belvárosban van szükség, egy Nagyvárad téren, ahol mondjuk ott van a Heim Pál gyermekkórház, ahová értelemszerűen babák is mennének, netán babakocsival, ott nincs. Vagy mondjuk a Határ útnál sem kell az a nyamvadt mozgólépcső, ami kiindulópontja az igencsak népes Pestszentlőrincnek vagy Kispestnek. A lényeg, hogy kell egy. Most, jobb híján belepasszírozom egy kenguruba, és viszem. Azzal vigasztalom magamat, hogy eddig kb. 3x volt benne 30-40 percet, full felöltöztetve. 

Ja, amúgy megkérdeztem a Dévényesünket erről a hordozás témáról. Nagyon adok a véleményére, mert szerintem nagyon logikusan gondolkodó emberről van szó, látszik, hogy használja a józan paraszti eszét, nem szélsőséges, és ez tetszik. Ő is azt mondta, amit én gondolok. Oké, hogy a babák a pocakban nem egyenes háttal fekszenek, de az a természetes menete a dolognak, hogy annak a hátnak ki kell egyenesednie. Azt is mondta, hogy a legrosszabb szerinte, ha abban alszik a baba, mert akkor elernyed, és a tartása megváltozik, ami persze amúgy egy jól megkötött kendőnél nem gáz, szóval szerinte akkor már inkább legyen ébren az a baba abban a kendőben, és fészkelje ki magának azt a pózt, ami neki megfelel. Emellett egyébként Ő is egyetért azzal, hogy főleg több gyereknél egy hordozó eszköz létszükséglet, de talán az lenne a legjobb, ha tényleg csak akkor használnánk, amikor valóban kell az utazásunkat megkönnyítendő. És Ő egyébként a hordozásban megvárná azt az érettségi kort, amikor már tartja magát a baba rendesen. Én ezeket kiegészíteném azzal, hogy mi sem csak egy pózban fogjuk a babánkat. Váltogatjuk azokat, hol kifelé fordítjuk, hol befelé, néha a hasunkon fekszik, néha a csípőnkön ül. És ezeket a pózokat akár percenként tudjuk változtatni, ami egy hordozóeszköznél lehetetlen. Tudom, babakocsiban sem, de a babakocsiban fekvés biztosan nem káros, hiszen ha az lenne, az alvás is káros lenne a babáknak. :) Szóval így vagyunk valahogy. Oké, kell egy, de már nem vagyok hajlandó több oldalt, véleményt elolvasni. Nem érdekel, hogy mennyire kényelmes nekem a hordozóeszköz, hiszen nem egy cipőről van szó, amit egész nap akarok hordani. Az a lényeg, hogy a gyereknek ne okozzak nagy kárt. Na, meg ez a káros vagy nem káros dolog is? Hogy lehet az, hogy mindkét tábor, akik pl. a háton keresztezést ellenzik és akik nem, gyógytornászokkal, ortopéd orvosokkal támasztják alá a véleményüket? Nem ugyanazt kellene mondania minden gyógytornásznak, ortopéd orvosnak??? Újabb mínusz pont az orvostudománynak. (Gyűlik szépen.) Hát ezek vannak hordozás terén.

És hogy a kérdést megválaszoljam: igen, hordozni jó, ha ez megmarad egy egészséges határon belül. Mert igenis mindig a középút a helyes út, legalábbis szerintem. Főleg ebben a hülye világban, ahol minden tárgynak, eszmének divattá, mániávál kell válnia, mert bizonyos emberek, cégek ezekből szeretnének meggazdagodni, lehetőleg minél hamarabb. Felkapnak valamit, aztán tömik vele az agyunkat. Használj olajat, mert ha nem, jujj, magas lesz a koleszterinszinted, mindegy, hogy az az olaj egy mesterségesen előállított akármi. Vagy csak akkor vagy jó anya, ha csak szoptatod, vagy csak hordozod, vagy csak melletted alszik. És mit képzelsz, hogy bölcsibe adod, mert nem azért szülted a világra, hogy más nevelje fel. Kész vagyok komolyan. És még egy szót sem ejtettem a bébiételekről, gyerekjátékokról, ilyen-olyan fejlesztőtáborokról. Néha visítok magamban, és szívem szerint mennék vissza Mátészalkára, ahol nincs ennyi infó, ahol békességesebb minden. Aztán meg visítva menekülnék onnan el, mert nem bírnám elviselni, hogy naponta százszor mondjam el a vele szembejövőnek illedelmesen, udvariasan, hogy nem, még nem kakil wc-be a gyerek, mert NEEEEEEM! 

Ez jól esett! :)

Ui.: Tegnap megkaptam a világ legjobb pólóját! Éljen a Sons of Anarchy!!! :)

Főszerepben: Zsombor

Hihetetlen, hogy repül az idő… Zsombor már 4 hónapos, és olyan, mintha ma született volna. Valahogy most sokkal gyorsabban telik az idő. A szoptatások, az éjszakák könnyen és zökkenőmentesen zajlanak, a nappalok hol így, hol úgy alakulnak, de egy biztos, Zsombor babám tündéri.
Tanulva a Máténál elkövetett hibámból, azaz az állandó súlygyarapodás-ellenőrizgetésből, Zsombort kb. kéthetente, illetve a hónapfordulókon teszem rá a mérlegre. Ha még mindig foglalkoznék azokkal a bizonyos fejlődési görbékkel, akkor az e hónap 19-én mutatott 6010 gramm miatt nagyon kétségbe lennék esve, és azon agyalnék, mivel kellene jól megtömni, hogy két hónap alatt meghízza a súlyduplázáshoz szükséges másfél kg-t. Szépen fejlődik és hízik, és ezt onnan tudom, hogy már kétszer kellett ruhatárat cserélni nála.
Ha már a fejlődést említettem, muszáj mesélnem Zsombor mozgásfejlődéséről, és ezzel kapcsolatban a Dévény-módszerről. Úgy kezdődött, hogy a kórházi gyógytornász azt mondta, nem tetszik neki, ahogyan balra fordítja a fejét, ezért mutatott nekem két tornát, amit naponta többször is meg kellett volna csinálnunk. Nem csináltuk, ugyanis nem mertem úgy megfogni Zsombor fejecskéjét, ahogyan mutatta a gyógytornász, és míg Ő állította, hogy a Gyerekkel az a baj, hogy sokat néz balra, én itthon pont azt tapasztaltam, hogy inkább jobbra szeret nézelődni. Szerintem ezért is volt, hogy balra nézés közben tartotta olyan furán a buksiját. November végére hívtak minket vissza kontrollra, ahol megdicsértek minket, és azt mondták, minden oké. Nem árultam el az igazat, hogy szinte egyszer sem tornáztattam. Azt is mondták, hogy a fejlődésneurológushoz sem kell mennünk decemberben, mert a renyhe járása is megszűnt. Igen, bizony, renyhe volt a járása… De hiába mondta a kórházi gyógytornász, hogy minden rendben, nekem nem tetszett, ahogyan a fejét fordította, és az sem volt túl biztató, hogy sírt, ha a füle mellé akartam emelni a karját. Úgy voltam vele, hogy ha három hónapos koráig nem javul a helyzet, elviszem egy Dévényeshez. 
December közepére kaptunk időpontot, és bebizonyosodott, hogy igazam van. A nyakánál és a vállánál túl feszes volt Zsombi, ezért nem szerette, ha emelem a karját, és ezért nem szeretett hason lenni. Az első óra olyan volt, amilyenre számítottam. Kb. a felét végigsírta, és bár majd’ megszakadt a szívem, tudtam, hogy ez jó, ez kell, ez hasznos.Egyébként Anikó, a Dévényesünk elmondta, hogy szerencsések vagyunk, mert a nyak az egyik leghálásabb terület. Ha kezeli, akkor az kihat szinte az összes mozgásproblémára, ráadásul ugyebár egyre érdeklődőbb lesz Zsombor, és ez magával hozza azt is, hogy igenis mozgatnia kell a fejét, karját, ha valamit meg akar nézni vagy fogni, így viszont tulajdonképpen saját magát fogja gyógyítani. Már az első alkalom után jelentősen javult a nyak-, fej – és kéztartása. Azóta kétszer voltunk még, és tényleg sokat fejlődött Zsombi. Egyre többet bír hason feküdni, ügyesen ki is tolja magát, és sokat forog hátról hasra. Nem tudhatom, hol tartanánk a Dévény nélkül, de nem bántam meg, hogy belefogtunk. És az is biztató, hogy csak 3-4 hetente kell járnunk, és mindig „megkapjuk”, hogy milyen ügyes a Manóm.
Amit észrevettem még, hogy olyan kis kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Máté is az volt, de Ő még inkább. Ha tele a pocak, akkor nézelődik, kacarászik, kaparászik, rágcsál mindent. Ha ezeket megunta, jelez nekem, és együtt mókázunk. Már kacag is. Igaz, Apára sokkal többet nevet, de hát Apa nagyobb mókamester, mint én. Imádja nézni Mátét. Mindig követi a tekintetével, és ha az ölünkben van Zsombi, akkor is kifelé kell fordítanunk, hogy a szeme a pályán legyen. Biztosan semmiről sem akar lemaradni, de ezt meg is értem. Azt is tudni kell róla, hogy nagyon nagy dumás.Gagyarászik, visongat, és látszik rajta, hogy élvezi, mert egyre hangosabban teszi mindezt.Mindig rácsodálkozok, milyen ügyesen jelzi egy baba, ha valami történt vele. Máshogyan sír, ha álmos, vagy ha éhes, és akkor is, ha teli a pelenkája. Csodás babó Zsomborom. Olyan puha, selymes, jujjj, mi lesz velem, ha megnő Ő is? Nem akarom!
És akkor ejtek pár szót jelen bejegyzésben a mellékszerepbe kényszerült fiamról is. Máté minden nap meglep engem. Annyira értelmes, és úgy átlátja a dolgokat, hogy csak pislogunk Apával. Vigyáznunk kell, mit mondunk, mert visszahat ránk. Néha majd megszakadok a nevetéstől, annyira cukin érvel amellett, miért kellene neki vacsora helyett inkább sütit ennie. Máskor meg azon döbbenek le, hogy mennyi mindent figyel meg.
Van egy kis füzetem, ahová felírom Máté dumáit. Minden napra jut egy beszólás, és kettőt ki is szeretnék emelni. Az egyik úgy történt, hogy este, az ágyban imádkozás után mondtam neki, hogy „Jó éjt, Máté, szeretlek!”, mire Ő megsimogatta az arcomat, és azt mondta: „Szeletek middig, Ana!” Leírhatatlan, amit akkor éreztem. A másik egy kicsit hogyismondjam, érdekesebb, és ezt csak jótanács formájában osztom meg Veletek: SOHA, szóval még akkor se káromkodjatok a kocsiban, ha bevág elétek valaki, és nektek satuféket kell nyomnotok, mert a gyerek utána egész úton azt fogja szajkózni, amit hallott tőletek.