Hol is kezdjem?
Máté befejezte az első évet a suliban. Összességében pozitív kép alakult ki bennem a suliról, a tanárokról, a diákokról is nagyrészt. Nem mondom, hogy minden kerek, de ez van. A legnagyobb kérdés bennem, hogy nem tudom egyébként, hogy jól állunk-e ehhez a tanulásdologhoz. Mátééknál az volt, hogy minden házit megcsinálnak még ott a suliban, ezért otthonra sosem maradt házi. Második félévben már kérték, hogy legalább hétvégenként olvassunk, de bevallom, én ezzel annyira nem foglalkoztam. Nem mondom, hogy Máté nem olvasott, de nem tankönyvet, hanem saját könyvet, és nem rendszeresen. Én nem ültem le vele matekozni sem, és nem kérdezgettem ki a hazaküldött könyvei alapján mondjuk pl. a környezetet. A sulit meghagytam a sulinak, és amikor kijött onnan, és elmesélte a történéseket, amik sosem az órák vagy a tanulnivalók témakörébe tartoztak, hanem mindig azok az események voltak, amik a gyerekek között zajlottak, akkor én utána nem kérdezgettem tovább a tanulnivalókról. Inkább a kapcsolatokra voltam kíváncsi, hogy érzi magát, kikkel van, kikkel nincs, ha igen, miért, ha nem, miért. Nem tudom, kellene-e, illetve kellett volna-e a tanulnivalóra jobban koncentrálni, de én nem tettem. Lehet másodikban már másabb lesz, mert muszáj lesz, majd meglátjuk.
Januárban Máté elkezdte az alapozó terápiát. Wekerlére járunk a fejlesztőházba, és látok is rajta változást. Hogy ez a torna miatt van vagy azért, mert érik, fejlődik, okosodik, azt nem tudom, de az tény, hogy fejlődött sokat. És ez jó.
Zsombor szeptemberben új óvó nénit kapott, aki egy két lábon járó katasztrófa. Voltam is miatta az igazgatónőnél, mert egyszerűen tűrhetetlen, ahogy a gyerekekkel, főleg pár fiúval viselkedik. Zsombort, akinek hosszabb fürtös haja van, lekislányozta. Folyamatosan azzal fenyegette őket, hogy ha ezt vagy azt nem csinálják, akkor nem kapnak ebédet... WTF???? Azt, amit én fizetek ki? Menj a ... De a pontot az i-re az tette fel nekem, amikor az egyik kisfiúról levelet írt a Mikulásnak, hogy neki semmiképp se hozzon semmit, és úgy tett, mintha bedobta volna a "dobozba", de amúgy nem, majd mikor emiatt számon kértük, merthogy Zsombor azzal jött haza, hogy ő jó akar lenni, mert nem akar felkerülni "a" papírra, akkor volt pofája azt mondani, hogy ő igenis bele akart gázolni a lelkébe ennek a kisfiúnak, mert megérdemli! Érted, megérdemli! Ugyanez az óvó néni hazudik, amikor nem ír ki valamilyen programot, tudnivalót, mondjuk például azt, hogy ő kiírta, csak levette hamarabb, mert azt hitte, már olvastuk... Szóval katasztrófa... Vágom a cetlit, már csak egy évünk van vele.
Amúgy Zsombornak volt egy másik ovis sztorija is, kb. 10-en megszervezték, hogy kiszöknek az oviból, amit egyik délelőtt meg is kíséreltek, ami annyiban merült ki, hogy sorakozónál ők a sorból egyszerre kiszaladták vissza az udvarra, mire bevitték őket az igazgatónőhöz, merthogy amikor elkapták őket, akkor nem szégyellték el magukat, hanem nevetgéltek. Volt szökési terv, útvonal, minden. Hát én ezen sem akadtam ki annyira, mint kellett volna, és ez sem annyira tetszett az óvó néninek.
Zsombor semmit sem változott. Ugyanolyan, mint volt. Mindenkivel elvan, mindenkit szeret, mindenki szereti, bújik, ölel, szeret, dicsér. Mondjuk Máténak egyre kevesebbet tűr el, így van, hogy tiszta erőből nekimegy, mert már nem bírja a szekálást, a piszkálást. Ilyenkor Máté néz nagyokat, én meg igyekszem lecsitítani őket. Bár néha szívem szerint hagynám, hogy agyba-főbe verjék egymást, hátha vége lenne ennek a huzavonának. Mert az idegeim egyre kevésbé bírják... :(
És akkor énrólam pár szót.
Épp felújítok/unk egy új lakást, amit szintén a József Attila-lakótelepen vettünk, és amibe - ha egyszer kész lesz, mondjuk pl. ősz közepén - én és gyerekek fogunk költözni, merthogy elválnak útjaink Bandival... Iszonyú nehéz időszak van mögöttem, mögöttünk, de nem volt más út, lehetőség... Egyszer fent, egyszer lent vagyok emiatt. Van, hogy hajnalig forgolódom és őrlődök, mi lesz velem, velünk, van, hogy mindent elintézek 1 nap alatt. Nehéz. De eddig is az volt, és biztosan az is lesz.
Hát ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése