Ovis fogadóóra - ahogy én láttam

Hideg élelem, bőséges folyadék bekészítve? Figyelem! Hosszú lesz, talán idegesítő, és mindenképpen elfogult.

Múlt héten hétfőn megvolt a fogadóóra. Kíváncsi voltam, mi lesz, főleg azért, mert én a bölcsiben ahhoz szoktam, hogy mindent, de tényleg mindent elmondtak Mátéról. Ehhez képest itt nem igazán beszédesek a nevelők, ami eleinte zavart, de aztán rájöttem, az ovis nevelőknek nincs annyi idejük, energiájuk, és valószínűleg csak a nagy dolgokat mondják, mert a többi nem lényeg.

Majd' megölt a kíváncsiság, és felkészültem, hogy majd mesélik milyen ügyes, okos. Meg az is érdekelt, hogy mi van a verekedéssel, mert pont a fogadóóra előtti héten (a dátum fontos!, tehát január közepén) mesélték, hogy Máté többször verekedett össze az egyik kisfiúval, G-vel. Totál lehidaltam, mert eddig nem volt ilyen probléma, nem is értettem. Kérdeztem is, hogy ez mióta van így, és azt mondták, hogy pár napja (fontos!). Ez a verekedés dolog nem hagyott nyugodni, és hát amilyen vagyok, fel is húztam magam az óvó néni azon kijelentésén, hogy "Anyuka, otthon beszélgessenek el vele!". Ami hirtelen eszembe jutott, azt megtartottam magamnak, ami jó is volt, hiszen első felindulásom elmúlta után arra jöttem rá, - amit egyébként a fogadóórán is hangsúlyoztak, - hogy ők közös megoldásban gondolkodnak, tehát úgy vélik, nem elég, ha Ők mondják a verekedésellenes mantrájukat, kellünk mi is, szülők. És persze, ez így is van, csak a megfogalmazás nem volt megfelelő, szerintem. 

Na, szóval vártam a fogadóórát, ami el is jött. 

Mikor bement az előttünk lévő szülőpár, akkor mi megkaptuk a fejlettség-mérő lapot olvasgatásra. Ahogy olvastam, éreztem, hogy... szóval nem tudom leírni, mit éreztem, de volt bennem indulat, harag, hitetlenkedés, minden. 

Lehet nem lehetett volna, de én lefotóztam magamnak a lapokat, úgyhogy most szépen beírogatom ide a mondatokat, aztán megyek sorban, és írom le, bent mi volt és hogy mi az én véleményem ezekkel kapcsolatban.

"Családlátogatás: 09.22. Szeretetben élnek szépen berendezett két szobás lakásukban. Sok játéka van, melyeket sorban megmutogatott nekünk. Külön szobában alszik kistestvérével. 11.05. Látása, hallása ép, mozgása rendben. Korai fejlesztésre nem járt, pszichológus, logopédus nem foglalkozik vele."

Ez pontosan így van, bár nyilvánvaló, hogy amikor áll a bál, akkor egy külső szemlélőnek nem az jutna rólunk eszébe, hogy szeretetben élnek. Kérdezték, hogy van-e kérdés, de meg sem tudtam szólalni, annyira letaglózott ez az egész. Csak bólintottam, hogy nincs.

"Mozgás, testi nevelés

Testi, fizikai felépítése, fejlettsége megfelelő, de gyakran beteges. Kruppos köhögése gyakran nehezíti meg a mindennapjait. Mozgás-összerendezettségét fejleszteni kell, dinamikája lassú, a mozgásos tevékenységekben változó aktivitással vesz részt. Eszközhasználatát fejleszteni kell, finommotoros koordinációja lemaradást mutat."

Itt is jött a kérdés, hogy van-e kérdés, de még mindig nem tudtam megszólalni, amit le is vágtak, mert egyből kérdezték, hogy "Van valami baj? Nem erre számítottak? Látom, szíven ütötte Önöket, főleg Anyát." Na, erre már reagáltam, de normálisan (nagy szó!). Szóval elmondtam, hogy én ezt az egészet nem értem. Én azt gondoltam, hogy Máté ügyes, egyáltalán nincs lemaradva a kortársaihoz képest, és hogy nem tudom eldönteni, hogy most akkor ezek közül melyik az igazi probléma, és mi fér bele, mi az, ami életkori sajátosság, mert például a magányos játékra ők maguk mondták ezt. Ekkor valahogy megkönnyebbültek Ők is, én is, és azt mondták, hogy akkor rendben, mondják, ami igazán baj.

"Egészséges életmód

Gyakran bepisil (veseproblémája volt) napközben is. Nem jelzi, csak mi vesszük észre. Önállótlan, minden területen segítségre van szüksége. Öltözködésnél csak ül és várja a segítséget. Étkezésnél a tányérjából kikanalazza az ételt az asztalra, földre, ruhájára. Eszközöket marokra fogja. Alvása nyugodt, de néha nehezen alszik el."

Ez az. Hogy bepisil. Jeleztem, hogy a veseprobléma már nem probléma, hogy minimális vesetágulata volt, de már két éves korában sem engedték, hogy vigyem kontrollra, mert az előzőek alapján biztosan elmúlt, és annyira minimális volt, hogy feleslegesnek tartotta a Heim Pál dokija. Erre jött a válasz, hogy akkor biztosan pszichés. És kérdezgettek, hogy otthon mi van, megszidjuk-e stb. Mondtuk, hogy otthon nem jellemző a bepisilés, max. az, hogy kicsöppen, mert eljátssza az időt. Meg hogy pucccccoskodik, és lehet szokatlan neki, hogy van ruha, és elszámolja az időt. Szidni pedig nem szoktuk. Ez tényleg így van, nem csak ott szépítettem. Olyan van, hogy mondjuk neki, hogy figyeljen oda, a játék megvár stb., de nincs szégyenítés. És akkor széttettük a kezünket mindannyian. Mondták persze, hogy Ők sem szidják meg, és hogy az a legfurább, hogy nem szól, és hogy kell az a pozitív megerősítés, higgyük el. Na, itt éreztem, hogy durran az agyam, mert beszoktatáskor (mi később kezdtük, ugye) pl. a saját fülemmel hallottam, ahogyan az egyik nevelő és az egyik dadus úgy beszéltek egy kislányról, aki kiborította a vizet, hogy "hát ki más lett volna, D. H.," és "ja, tőle nem is vártam mást". De megtartottam magamnak. És azt is, hogy még szintén a beszokós héten volt, hogy én hamarabb mentem Mátéért, kint ültem, amikor hallottam, hogy sír az egyik kisfiú, mire valaki azt mondta neki: "ne sírjál már itt, szedd össze magad, ovis vagy már, nem szégyelled!". De ezt is megtartottam magamnak, mert tudom, mindenkinek lehet rossz napja, én se beszélek mindig szépen Mátéval. Csak megjegyeztem magamnak a pozitív megerősítés fontosságának hangsúlyozása kapcsán.

Problémának tartották továbbá, ahogyan eszik, de ezen úgy rendesen meg voltak ütközve. Na, hát ez megint olyan dolog, hogy jeleztem, én nem érzem problémának, hogy kicsit mocskosan eszik még. Ismerek olyat, akit ilyen idős korában még etettek, olyat is, aki kézzel evett, és persze olyat is, aki gyönyörűen evett. És nem értem, hogy ez miért akkora baj? Eszik egyedül, nem kell etetni. Oké, kimegy néha, de én ezt annak tudom be, hogy Máté itthon sem tud egy helyben megülni kaja közben. Felguggol, leszáll, mindent meg akar kóstolni, ha mi mást eszünk, belenyúl, odanyúl. Ez lehet probléma, én még nem érzem annak. Vagy lehet a takarítás a gond? (Bunkó vagyok!) Amúgy azt mesélték, hogy Máté simán azt mondta, hogy otthon még etetem. :)

Önállótlan! Hát, ezen magamban jót röhögtem. Mert itthon mindent csak Ő akar csinálni, és abból van hiszti, ha segíteni szeretnénk neki. Ma reggel is ez volt, mert le mertem húzni a pizsi nadrágját. Szóval ezzel megint nem tudok mit kezdeni, mert nálunk pont abból van a legtöbb feszkó, hogy Ő már mindent egyedül akar csinálni (ajtót kinyitni kulccsal, leöltözni, fogat mosni, inni, autót kinyitni, kávét főzni). Jó mondjuk igaz, a felöltözésnél még nem harcolta ki, hogy csak Ő csináljon mindent, de leöltözni csak egyedül akar, és inkább üvölt, és vergődik, ha nem tudja levenni a kabátot, de nem segíthetek. És ja, segítség. Én magam tanítottam arra, hogy ha valami nem megy, akkor kérjen segítséget, mert az szerintem nem szégyen. De lehet, hogy 3 évesen már egyedül kellene öltöznie, majd utána olvasok, és ha így van, megkövetem Őket.

Az evőeszközöket tényleg marokra fogja, de az íróeszközöket meg nem. Nem tudom. Lehet, még csak így érzi biztosnak magát. Na, majd ezt is kiokoskodom a zinternyetbűl.

Összességében ez a leírás akár igaz is lehet, biztos van is benne valami, de a megfogalmazásából nekem az jött le: a Fiad egy béna, bamba.

"Érzelmi, erkölcsi, közösségi nevelés, szocializáció

A közösségben nem mindig érzi jól magát -> verekszik a gyerekekkel. Kapcsolatteremtő képességét fejleszteni kell. Érzelmileg labilis néha, nem értik társai, ezért előfordul, hogy inkább nem játszanak vele. A tevékenységekbe nehezen vonható be. Feladatértését, kitartását, feladattudatát fejleszteni kell."

Verekedés. Öööö, hát, na. Szóval ezt elvileg december 5-én írták, mármint ezt a jellemzést. Csakhogy ugye nekem azt mondták január közepén(!), hogy ez eddig nem volt, és hogy csak pár napja kezdődött. Na???? Akkor most mi az igazság? Azt kérdeztem, hogy akkor ez most pontosan mióta van így, és hogy hogyan kezdődött, és kivel (nagyon fontos szerintem!), és mindent tudni szeretnék. Elmondták, hogy van olyan, hogy odacsap, nagy harcai vannak G.-vel. Erre kérdeztem, hogy mással is, de erre az volt, hogy nem. És akkor elmondták, hogy van 3 verekedős kisfiú, akik megnehezítik a napokat, és feladják a leckét. Én erre egyből rákérdeztem, hogy Máté köztük van-e, de meglepődve mondták, hogy dehogy. És akkor azt is mondták, hogy Máté a szelíd kisfiúk közé tartozik, és azok társaságát is keresi, és hogy valószínűleg az van a pakliban, hogy Ő is kapott, és visszaadja, és hogy másolja a verekedős kisfiúkat csak, de ez akkor sem jó, erről le kell szokatni. Amellett, hogy megörültem, hogy így van, kicsit megint kiakadtam. Azon, hogy miért nem lehet odaírni, hogy néha verekszik? Vagy hangsúlyozni valahogy, hogy nem az a jellemző, hogy verekszik? Mert szerintem nagyon nem mindegy. És most nem arra célzok, hogy néha belefér, mert én mindig azt mondom neki, hogy nem szabad verekedni, hogy hagyja ott a verekedős kisfiúkat, ne foglalkozzon velük, csak szerintem nem mindegy, hogy előfordul néha, hogy verekszik, vagy ez az általános. És ugye a nevelők elmondták, hogy nem ez az általános nála.

A labilis érzelmekre is rákérdeztem, de erre is csak azt mondták, hogy ugye néha verekszik, meg hogy azt játszotta a motorral, hogy ütközött, és ezért féltek tőle a gyerekek. Na, már most, megint az a kérdésem, hogy ez a jellemző, vagy előfordult egyszer? Mert én az utóbbit tudom, és Ők is helyeseltek. Akkor mi van már megint? És megjegyzem csak, és nem felmenteni akarom Mátét, mert tudom, hogy ez nem jó, de mielőtt mesélték ezt, mármint hogy ütközik, itthon nevetve mesélte Máté, hogy G. azt játszotta, hogy a motorral átpördül, és ez milyen vicces. És mi mondtuk neki, hogy ezt nem szabad, veszélyes, mert bárki megsérülhet, úgyhogy ne játssza akkor sem, ha mások ezt csinálják. Direkt nem akartam kihegyezni a dolgot egy kisfiúra, mert nem az a lényeg, hogy ki csinálja, hanem hogy csinálja, és ez nem jó.

A tevékenységekbe nehezen vonható be dologról kiderült, hogy igazából a kézműveskedésekbe nem vonható be, és ha látja, hogy azok a gyerekek, akikkel játszik, mennek, akkor Ő is megy, és hát persze, az is igaz, hogy kisfiú, és hogy azt is tudják, hogy nem minden fiú szereti csinálni. Erre mondtam, hogy akkor ez sem akkora gond? A válasz: nem, de azért ez nem jó, mert nekik az a céljuk, akkor mondják egy gyerekre, hogy beszokott, ha részt vesz a tevékenységekben, örömmel jön oviba, szereti csinálni azokat a feladatokat, játékokat, amik vannak. És hogy erre törekedni kell, ebbe az irányba kell fejleszteni Mátét. Ok, rendben, ebben sárosak vagyunk. Bár imádok kézműveskedni, de nem szoktunk, csak ha Zsombor alszik. Mert Zsombor mellett nem lehet festeni, sőt, még Máté sem az a fegyelmezett festő, rajzoló, hanem az a típus, akinek mindenhová megy a festék, filctoll. Engem ez egészen addig nem zavar, míg ez a hely nem Zsombor szája. Mert pl. a gyurma is ott köt ki. Szóval eldönthetem, hogy nem gyurmázok vele vagy gyurmázok, de állandóan fegyelmezem valamelyiküket. Ez utóbbinak sok értelmét nem látom, és nem is szereti így Máté csinálni. De pl. rajzolni szokott, meg egyfolytában ragasztgatna mindent. Úgyhogy ezzel ez van.

A feladattudatos részről pedig az derült ki, hogy ezt mindenkinek odaírták, és ez egészen nagycsoportig így is lesz, hogy nem alakul ki, majd csak akkor, és majd amikor ez kialakult, akkor mondják rá, hogy iskolaérett. Szóval ez életkori sajátosság.

A kitartását tényleg fejleszteni kell, ez nagyon igaz.

"Anyanyelvi nevelés

Egyre többet beszélget. Beszédértése megfelelő, szókincsét fejleszteni kell. Szívesen hallgat verset, mesét, próbálja mondani."

A szókincsfejlesztés is odakerült állítólag minden papírra, mert ezt írni kell, hiszen Ők még kicsik, így nekik a szókincsüket folyamatosan fejleszteni kell.

"Játék, udvari játék

Játékba bevonható, ötletei vannak. Elmélyültségét fejleszteni kell. Kedvenc játékai: építőjátékok, állatok, vonat, sín. A játékra, építményre nem vigyáz. Sokszor játszik magányosan, vagy rövid ideig az egyik társával."

Itt az volt a kérdésem, hogy a „nem vigyáz” pontosan mit jelent. Kiderült, hogy ez sem komoly, csak ha készít valamit, de valami más felkelti a figyelmét, ahogy feláll, eldönti. És adta magát a kérdés, hogy másokét direkt elrombolja-e, de a válasz az volt, hogy nem, max. véletlenül, de ez az Ő korukban normális. Aha, értem, no komment.

A magányos játékkal kapcsolatban meg már megbeszéltük, hogy ez ebben a korban normális, még, de erre azért figyelni kell, és tanítani, hogy akarjon a többiekkel játszani.

"Értelmi nevelés, tevékenységekben megvalósuló tanulás

Nehezen vonható be a közös tevékenységekbe. Emlékezete rövid távú. Feladatértését, szabályértését fejleszteni kell. Érdeklődése változó. Szereti a verset, mesét."

Erről nagyon már nem beszéltünk, mivel az előzőekben kifejtettek mindent.

Lezárásképp Ők azt kérdezték, hogy szeret-e Máté oviba járni. Én ezen a kérdésen ledöbbentem, és mondtam, hogy persze, igen, itthon sosem mondja, hogy nem akar menni, max. reggel ébredéskor, de szerintem csak azért, mert még aludna, mert miután felkelt, sosem mondja, hogy ne menjünk. Azt mondták, hogy jó, mert Ők attól féltek, hogy nem szeret járni. Kérdeztem, hogy miért, és az volt a válasz, hogy hát a leírtak miatt, hogy nem annyira akar részt venni a dolgokban, és hogy a takarójától is nehezen szabadult meg. Aztán hozzátették, hogy az már haladás, hogy most már leteszi egyből, miután bement a csoportszobába, és hogy azért látják, hogy nyit feléjük, meg amúgy szerintük jobb is, ha egy gyerek nehezebben szokik be, mert az a jó anya-gyerek kapcsolatot jelzi. 

Utána már jó hangulatban telt a beszélgetés, sajnálkoztak, hogy így ránk ijesztettek, és mondták, hogy máskor majd nem adják oda a lapot, de én mondtam nekik, hogy ez így jó volt nekem, mert ha itt bent szembesülök ezekkel, akkor szerintem semmilyen kérdés nem jutott volna eszembe a döbbenet miatt. Az egyik nevelő még másnap is odajött, és sajnálkozott, mondta, hogy ha esetleg megbántottak minket, ne haragudjunk, de Ők az egyenes beszéd hívei, és hiszik, hogy ez vezet eredményre. Én akkor nem mondtam semmit, mondtam, hogy rendben, megértem, semmi baj.

A véleményem erről az egészről, és amit én látok, ami természetesen nem biztos, hogy igaz, de akkor is így érzem, gondolom most:

Rendben van, és elhiszem, hogy az egyenes beszéd fontos, és azt is tudom, hogy attól, hogy valahogy viselkedik a gyerek az otthonában, nem biztos, hogy úgy fog a közösségben is. Az sem baj, ha lemarad valamiben, és erre figyelmeztetnek, mert tudom, hogy ez nagyon fontos, kell ez, mert ebből tanulunk, pont azért, amit írtam, hogy az otthonában minden gyerek más. A baj az, hogy ez a jellemzés egyoldalú volt és túlzó. Csak a hibákra koncentrált, na jó, most elfogult vagyok, szóval főképp a negatívumokra koncentrált, és sokszor olyat is említett, amit szerintem nem kellett volna, hiszen Ők maguk mondták, hogy ez életkori sajátosság, vagy hogy nem is akkora a baj. Az nem tetszett, hogy a megfogalmazásokból az jött le, hogy ezek mind-mind problémák, amiket orvosolni kell.

A verekedős dologgal nem tudok mit kezdeni, ugyanis köztudott a csoportban, hogy egy kisfiú körül vannak gondok, és ez generálja a többit. Félre értés ne essék, semmi szín alatt nem gondolom, hogy csak ez a kisfiú a hibás, és hogy Ő tehet mindenről, vagy hogy el kellene távolítani. Arra sem tanítom soha Mátét, hogy üssön vissza. A gond szerintem az, hogy ezt ki kellene hangsúlyozni, mert nem mindegy a gyerek fekvése szerintem.

Amit mi rosszul csinálunk, az az, hogy keveset mesélünk neki, de ezen pont az elmúlt időszakban igencsak erőteljesen változtattunk. A másik dolog, ami szintén talán rajtunk is múlik, az a kézműveskedés nem kedvelése. De sose tudom, ilyenkor mi a jó? Szabad, kell ezt erőltetni?

Egy dolgot nem kérdeztem meg, amit nagyon bánok. Az, hogy a kruppos köhögése megnehezíti a mindennapjait, az pontosan mit jelent? Hogyan nyilvánul ez meg? Erre úgy kíváncsi lennék.

Rosszul esett, amit írtak, mert én Mátét nagyon ügyesnek látom. És mivel nem vagyok óvónő, nem tanultam pedagógiát, el kell fogadnom, hogy ez van.

Arra azonban nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnak arról, hogy egy ilyen jellemzés összefér azzal a tanáccsal, amit Ők maguk írtak a feljegyzések mellé, miszerint a legfontosabb dolog a fejlődés elősegítésében a pozitív megerősítés?