Levél Doktor úrnak

Tisztelt Doktor úr!

Úgy vélem, nem a legmegfelelőbb módon történt az elválásunk, ezért engedje meg, hogy remélhetőleg nem túl hosszan és unalmasan, de megosszam Önnel, én hogyan láttam kettőnk kapcsolatát. Bízom benne, hogy egy kicsit helyre kerülnek a dolgok azáltal, amiket írni fogok, és nem fog engem annyira sötéten látni.

Nem tudom, elhiszi-e nekem, de sajnálom, hogy így alakultak a dolgaink, bár tudom, sokkal jobb így.

És azért is elnézést kérek, hogy a múltkor azt mondtam, amit mondtam, és amit Ön a legutóbbi találkozásunkkor idézett is nekem. Nem volt hozzám méltó, a sírás sem. Tudja, egyszerűen csak betelt a pohár, és így jött ki rajtam az a sok-sok feszültség, ami csak gyűlt és gyűlt minden egyes találkozásunkkor.  

Hogy idáig jutottunk, az csakis az én hibám azzal együtt, hogy azt gondolom, nem az volt a fő gond, hogy nem engedtem az oltásellenességemből. 

Az igazság az, hogy én menekültem az előző doktor néninktől. Első gyermekes, tapasztalatlan anyukaként elegem lett abból, hogy a fiammal 2 hetente mérlegelésre kell járnunk. Tiszta görcs voltam minden egyes alkalommal. Belül éreztem, hogy a fiam eleget eszik, és hízik, és közben meg állandóan olyanokat kellett hallgatnom, hogy "ez a gyerek éhezik", vagy hogy "ha így folytatódik ez a hízás, akkor ki kell mondanom, hogy alultáplált a gyermek, aminek komoly következményei lehetnek". Annyira nem bírtam már ezt a terhet, hogy gyorsan keresnem kellett valakit, és Önre akadtam. 

Az első találkozás alkalmával Ön elmondta, hogy oltáspárti, és örül, hogy Máté oltva van sok mindennel. Azt is mondta, hogy nem hisz a homeopátiában, így Öntől ilyen fajta segítséget nem fogok kapni. Talán emlékszik arra is, Máté turbó sebességre kapcsolva kapta meg egymás után a Menjugate-eket. Nem ellenkeztem, hittem Önnek, hogy kell, hogy jó, hogy hasznos. 

Aztán jött az influenza elleni, majd a bárány himlő elleni oltás körüli nézeteltérésünk, és úgy érzem, ott minden rosszra fordult. Én azokat az oltásokat nem tartottam és most sem tartom fontosnak. Véleményem szerint Ön akkor kicsit rámenős volt, nem akarta elfogadni az én véleményemet, noha az addigiak alapján láthatta, nem globálisan ellenzem az oltásokat. Azt mondta, hogy a tudomány mai állása szerint, ha megkapják a bárányhimlő elleni oltást, akkor az kitart felnőtt korukig. És ha a tudomány téved? És nem tart ki? És elkapják felnőttként, és nagyobb bajuk lesz? Nekem kellene akkor azzal a tudattal élnem, hogy mi van, ha nem adatom be, és átesik rajta normálisan? Mint ahogy nekem kell azzal a tudattal is együtt élnem, hogy így, hogy nem adattam be nekik, bármikor elkaphatják, és lehet kórházi kezelésen kell majd átesnünk. 

Ezután jött a 18 hónapos oltás, amit Máté a vállába kapott, és aznap estére jócskán megduzzadt. Ez március 15-én, abban a hatalmas hóesésben volt, emlékszem, bolondnak néztek minket az ügyeleten, hogy elvittük, egészen addig, míg meg nem látták a karját a Fiamnak. Az orvos többször is rákérdezett, hogy miért oda kapta az oltást, és hogy ilyet még nem látott, és azt is mondta, hogy meglepő számára, hogy karba kapta a Fiam ezt az oltást, amit combba kellene kapni. Ezután az eset után úgy éreztem, jött egy kis nyugalom. Nem próbált meggyőzni minden találkozásunkkor az influenza vagy a bárányhimlő elleni oltások fontosságáról. 

Azután jött Zsombor, és ezekre a friss élményekre bizonyosan emlékszik.

A lényeg, Doktor úr, hogy higgye el, nem kérdőjelezem meg a szakmai hozzáértését. Elhiszem, hogy Ön felkészült, érti a dolgát, de Ők az én gyermekeim. Nekem kell döntenem arról, hogy mivel oltatom be Őket, és mivel nem. Ön elmondta minden esetben a szakmai véleményét, és én meg elmondtam az enyémet, és azt érzem, egyszerűen nem tudta elfogadni a döntésemet. Minden alkalommal úgy éreztem, hogy egyszerűen butának tart, amiért úgy gondolkodom, ahogyan. Bántó módon viselkedett velem, a megjegyzései nem egyszer úgy belémivódtak, hogy még hetekkel később is azon rágódtam, miért kell nekem halott vagy éppen mellében megcsonkított gyerekekről hallanom csak azért, mert nem adatok be egy oltást? 

Kérésének eleget téve, megnéztem a demagógia szó jelentését. Az Idegen Szavak Gyűjteménye szerint lázítást, népámítást jelent. A demagógiának az egyik eszköze a hamis dilemma, vagyis amikor úgy állítja be a dolgokat az adott személy, hogy ha valaki nem ért egyet vele, akkor az ellene van, mintha más eset nem is lenne. Pedig van. Sokszor úgy éreztem, hogy egy ellenségnek tart, akit erővel akar legyőzni, és egyre durvább és durvább módon. Pedig tudhatta volna, én nem feketén és fehéren látom az oltási rendszert, ezért nem az oltások ellen vagy az oltások mellett vagyok, hanem bizonyos oltások fontosságát elismerem, és hiszek bennük, míg bizonyos oltásokat, sajnálom, de feleslegesnek érzek. Ilyen pl. a RotaRix. Bánom is, hogy Máté megkapta.

A szabad orvosválasztásnak is utána néztem, illetve annak is, hogy kit köteles ellátni. Ön visszautasíthatta volna a jelentkezésemet akkor, amikor Önhöz bejelentkeztem. De akkor, ott ezt nem tette meg. Az, hogy utólagos elutasítás, szerintem értelmezhetetlen, és olyanról sem olvastam, hogy az orvos küldi el a már nála lévő beteget más orvoshoz. 

Tudja, én folyamatosan azt éreztem, hogy nem tart épeszűnek, amiért nem oltatom be a gyerekeket. Pedig az vagyok. És logikusan is tudok gondolkodni, még akkor is, ha nem fogadom el a vedooltas.blog.hu szerzőjének minden szavát, és leszek elkötelezett oltáspárti. És nem akarom, hogy halott gyerekek kárán tanulja meg az ország, hogy mennyire fontosak az oltások, higgye el! Nem hiszem továbbá, hogy Magyarországnak az a problémája, hogy demokrácia van oltások tekintetében, és a szülők dönthetnek a gyermekeik életéről. Nem játszótéren, és internetes fórumokon nevelődő anyuka vagyok. Kérdezek, olvasok, figyelek, hallgatok, így tájékozódom. 

A hibám, hogy elragadnak az érzelmeim, és nem tudok higgadt lenni olyan helyzetekben, amikor annak kellene lennem, és ezáltal sajnos nem tudok nyugodtan, megfontoltan reagálni a nekem mondottakra.

Önhöz menekültem anélkül, hogy alaposabban, jobban megismertem volna. Ha akkor, az első találkozásunkkor többet kérdezek, és ha akkor nem az van bennem, hogy "csak el R. doktornőtől", akkor valószínűleg nem tartanánk itt, mert akkor nem Doktor urat választottuk volna, hiszen ellentétesen gondolkodunk oltás, homeopátia, antibiotikum, szteroid témában. 

Most igyekszem okosabb és körültekintőbb lenni.

Sajnálom, ha nehéz perceket okoztam Önnek, nem ez volt a célom. De kérem, hogy ne kérdőjelezzen meg az anyaságomban! Egyetlen anya sem akar szántszándékkal ártani a gyermekének, elhiheti, én sem. Ha valamit tanultam az elmúlt évek alatt, akkor az az, hogy inkább hallgassak arra a bizonyos belső hangra, mint próbáljak megfelelni a külvilág elvárásainak. Hogy gondolkodjak, mielőtt bármire hagyom magam rábeszélni. És hogy zsigerből ellentmondjak azoknak, akik hevesen, engem lenézve, butának tartva, és borzasztó dolgokat előre vetítve próbálnak meggyőzni a saját igazukról. 

Tisztelettel:

GSzRéka