2012.02.12. 19:08
Gondoltam, hogy készül valami, mert anya már csütörtökön is annyira izgatott volt. Meg izgult is. Éreztem én, de nem bántam, mert ez ilyen pozitív érzés volt. Aztán jött a következő nap. Úgy kezdődött, hogy jó sokáig aludtam, hogy anyának is legyen ideje pihenni a nagy nap előtti napon is, hiszen ekkor készítette el azokat a finomságokat, amiket tegnap az a sok-sok ember megevett. Nagyon érdekes dolgokat láttam. Anya elővett valami kerek piros izét, aztán egy fényes dologgal leszedte róla a piros részt, majd szintén egy fényes dologgal apró darabokra szedte. Aztán meg berregtette azt a valamit, amit annyira nem szeretek, de közben meg énekelt nekem és mosolygott, meg olyan fura fejeket vágott, úgyhogy megnyugodtam, sőt, nevettem is, mert annyira szeretem, amikor anya így mórikálja magát nekem; olyan vicces. Azért bevallom, egy idő után már kicsit untam a dolgot, és ezt jeleztem is anyának, és akkor Ő játszott velem egy csomót. Olvastunk, beszélgettünk, tornáztunk. Utána megint kimentünk a konyhába, és még érdekesebb dolgokat láttam. Anya egy fényes tálban keveregetett egy sárga maszlagot, amit aztán beleöntött egy érdekes formába, és ezt az egészet abba a lenyíló dobozba tette. Nekem ez nagyon tetszett, mert jó meleg volt, ráadásul olyan finom illatot is éreztem. Anya sajnos nem adott nekem belőle, de végül is a tejcsi is nagyon finom volt, amit a jól megérdemelt játék után a kedvenc párnámon fogyasztottam el. Apa meglepi bulija kicsit rosszul kezdődött, mert bár anya többször mondtam nekem, hogy apának nagyon sok barátja van, ezért rengeteg ember vesz majd körül engem szombaton, arra nem számítottam, hogy amikor felkelek, egyből ott lesz az a sok-sok ember... Egy kicsit megijedtem, ezért inkább odabújtam anyához és apához, és egy kicsit sírtam is. Mert hát olyan magasak voltak azok az emberek, hogy én még ilyen magasakat nem is láttam... De aztán kiderült, hogy mindenki nagyon szeret engem, és olyan jókat játszottam a többiekkel, hogy csak na. És még volt egy másik baba is, azt hiszem, azt mondták, hogy Ő Marcellbaba, az én játszótársam, amit annyira nem értettem, hiszen Ő csak ott feküdt mellettem, és nem adta ide a játékokat, nem zenélt a kedvenc könyvemmel, szóval Ő majd biztosan később lesz a játszópajtim. Bogika viszont más volt. Ő játszott velem. Mindig odaadta nekem Micimackót és Malackát, és még beszélgetett is velem. Meg kipróbálta a játékaimat, de nem vette el őket. Nagyon tetszett nekem, hogy ilyen sokan vagyunk, és olyan érdekes volt más hangokat is hallani az apáén és az anyáén kívül is. Remélem, hogy lesz még ilyen...
Gondoltam, hogy készül valami, mert anya már csütörtökön is annyira izgatott volt. Meg izgult is. Éreztem én, de nem bántam, mert ez ilyen pozitív érzés volt. Aztán jött a következő nap. Úgy kezdődött, hogy jó sokáig aludtam, hogy anyának is legyen ideje pihenni a nagy nap előtti napon is, hiszen ekkor készítette el azokat a finomságokat, amiket tegnap az a sok-sok ember megevett. Nagyon érdekes dolgokat láttam. Anya elővett valami kerek piros izét, aztán egy fényes dologgal leszedte róla a piros részt, majd szintén egy fényes dologgal apró darabokra szedte. Aztán meg berregtette azt a valamit, amit annyira nem szeretek, de közben meg énekelt nekem és mosolygott, meg olyan fura fejeket vágott, úgyhogy megnyugodtam, sőt, nevettem is, mert annyira szeretem, amikor anya így mórikálja magát nekem; olyan vicces. Azért bevallom, egy idő után már kicsit untam a dolgot, és ezt jeleztem is anyának, és akkor Ő játszott velem egy csomót. Olvastunk, beszélgettünk, tornáztunk. Utána megint kimentünk a konyhába, és még érdekesebb dolgokat láttam. Anya egy fényes tálban keveregetett egy sárga maszlagot, amit aztán beleöntött egy érdekes formába, és ezt az egészet abba a lenyíló dobozba tette. Nekem ez nagyon tetszett, mert jó meleg volt, ráadásul olyan finom illatot is éreztem. Anya sajnos nem adott nekem belőle, de végül is a tejcsi is nagyon finom volt, amit a jól megérdemelt játék után a kedvenc párnámon fogyasztottam el. Apa meglepi bulija kicsit rosszul kezdődött, mert bár anya többször mondtam nekem, hogy apának nagyon sok barátja van, ezért rengeteg ember vesz majd körül engem szombaton, arra nem számítottam, hogy amikor felkelek, egyből ott lesz az a sok-sok ember... Egy kicsit megijedtem, ezért inkább odabújtam anyához és apához, és egy kicsit sírtam is. Mert hát olyan magasak voltak azok az emberek, hogy én még ilyen magasakat nem is láttam... De aztán kiderült, hogy mindenki nagyon szeret engem, és olyan jókat játszottam a többiekkel, hogy csak na. És még volt egy másik baba is, azt hiszem, azt mondták, hogy Ő Marcellbaba, az én játszótársam, amit annyira nem értettem, hiszen Ő csak ott feküdt mellettem, és nem adta ide a játékokat, nem zenélt a kedvenc könyvemmel, szóval Ő majd biztosan később lesz a játszópajtim. Bogika viszont más volt. Ő játszott velem. Mindig odaadta nekem Micimackót és Malackát, és még beszélgetett is velem. Meg kipróbálta a játékaimat, de nem vette el őket. Nagyon tetszett nekem, hogy ilyen sokan vagyunk, és olyan érdekes volt más hangokat is hallani az apáén és az anyáén kívül is. Remélem, hogy lesz még ilyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése