Az első alkalommal Máté kb. hajnal kettőkor kezdett el sírni, nem hangosan, csak olyan nyűglődősen, ennek ellenére bementem hozzá, mert azt tapasztaltuk, ha Ő elkezd nyűglődni, tényleg van valami gond, és magától nem alszik vissza, sőt, csak még jobban belelovallja magát, ha nem megyünk be rögtön. Mondtam neki, hogy "itt van Anya", de nem nyugodott meg. Elkezdtem kérdezgetni, hogy fáj-e valamije, szomjas-e, de rázta a fejét, hogy nem, és csak sírt. Megpróbáltam felvenni, de akkor iszonyatosan elkezdett üvölteni és csapkodni. A szeme nyitva volt, tehát nem hiszem, hogy nem volt magánál, meg ráadásul reagált fejrázással a kérdésekre. Bejött Apa is, Ő vette ki, mert én féltem, hogy megrúg. Próbáltuk nyugtatni, de semmi. Megfeszítette magát, és üvöltött. Felkapcsoltuk a kinti villanyt, de az sem nyugtatta meg, magunkhoz szorítottuk, de semmi. Végül már kezdtünk, vagyis én kezdtem azt hinni, hogy valami nagyon komoly baja van, de Apa megnyugtatott, hogy nem. Szerintem nem hiszti volt, mert az valahogy nem ilyen szokott lenni, de mivel már elbizonytalanodtam, mondtam neki, hogy kiviszem, és megmosom az arcát, és erre elkezdett igen-t bólogatni. Ledöbbentem, és vittem is, és az arcmosás után szelídült is kicsit a sírás. Ez amúgy azért volt meglepő, mert eddig még sosem mostam meg az arcát hisztilenyugatatási szándékkal. Melege lehetett? Nem hiszem, mert annyira nem volt meleg aznap, meg éjszakára le is hűlt a levegő. Mindegy, mert a lényeg, hogy megnyugodott picit, és mutogatott a konyha felé. Kivittem, majd közölte, hogy kér jopit, ami a joghurtot jelenti. Szóval beültettem az etetőszékbe, nyakába tettem a szakálkát, a joghurtot és a kanalat elétettem, Ő meg megette az egészet. És miután végzett, mutogatott befelé. Bevittem a szobába, a kanapét kihúztam, magam mellé tettem, és cirka 1 óra után elaludt. Addig nézelődött. Másnap persze elkezdtem agyalni, vajon mi volt ez? Tényleg éhes lehetett? Vagy Ő maga sem tudta, mi a baj, de amikor meglátta a konyhát, eszébe jutott az aktuális kedvenc, a joghurt? Vagy tényleg melege volt? Hiszti volt? Esetleg jön a hiányzó két fogacska? Ezen híres éjszaka utáni napon direkt nem csináltam semmit másképp, mert ki akartam deríteni, hogy mi lehetett a sírás oka. Ha megint kajáért sír, akkor kevés neki a napközbeni, de előre nem akartam megtömni, meg nem is lehetett volna, mert nem nagyon eszik mostanában. De ezen az éjszakán nem volt semmi extra, tök jól aludt, megnyugodtam, hogy akkor minden oké, csak valami front, vagy tényleg a meleg, esetleg a fogacskák okozták a sírást.
A következő éjszaka viszont megint érdekesre sikeredett. Most hajnali fél 5-kor kezdődött ugyanaz, mint első alkalommal, annyi különbséggel, hogy most nem feszítette meg magát annyira, és egyből mutatott a konyha felé. Kivittem tehát a konyhába, de mikor kérdeztem, hogy éhes-e, kér-e joghurtot, akkor nem-et intett. Majd megfogta a sót, mutogatott befelé, úgyhogy elindultunk aludni a sóval. :) De nem ment könnyen, sőt. Reggel 6 körül aludt csak el, addig nézelődött, néha be-bealudt, de mindig felébredt. Talán ellenőrizte, hogy biztosan ott vagyok-e még. Mivel azonban nem aludt rendesen, én meg már tök hulla voltam, ráadásul megint eléggé nehéz napjaink voltak, ugyanis hisztizett szinte egész nap, és a játszótéren is újra lekezdett csapkodni, homokot szórni, elkezdtem sírni. Mikor észrevette, elmondta, hogy "Aja síí", és elkezdett simogatni. Na, akkor még jobban rákezdtem, de ekkor már a meghatódottságtól. Olyan drága volt. Tök sokáig simogatott, és bár néha abbahagyta, újra elkezdte, pedig már nem is sírtam. Hihetetlen, hogy ennyire érzik, tudják, hogyan kell vigasztalni. Nagyon édes volt. Hirtelen minden könnyebbnek tűnt, csak a reggeli ébredés és nőgyógyászhoz indulás ment nehezen, mert ugye 8-kor még úgy aludt, mint a bunda. De megoldottuk. :)
Azóta minden oké éjszaka. Van, hogy jobban alszik, van, hogy rosszabbul, de sosem mutogat kifelé, és nincs vigasztalhatatlan sírása sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése