Zsombor 1 éves

... lett szeptember 19-én. El sem hiszem. Annyira bennem van a vágy, hogy írok neki is egy levelet, de nem tehetem, mert Máténak sem írtam az első szülinapjára, és én annyira igazságos anya vagyok, hogy az ilyen részletekre is figyelek. Király, mi? Szóval most csak ilyen státuszjelentésszerűség fog következni.

Súly, hosszúság: Szerintem olyan 10 kg körül mozog a Lelkem. Pontosat azért nem tudok írni, mert nemcsak a babamérleg, hanem a szobai mérleg eleme is bemondta az unalmast, és az elmúlt bő másfél hónapban nem érkeztünk venni újat. Ez van. De pénteken megyünk a védőnénihez, és majd Ő ott jól megméri, és akkor update-elem a bejegyzést.

Beszéd: ada (add ide azt, amire mutatok, de most azonnal rögtön máris, különben kiugrok a kezedből, és mehetünk a sebészetre), odda (ahová mutatok, oda kérem a fuvart, köszi), anna (ez lennék én, az éjszaka közepén, meg ha Máté agyalja), babababa (ezzel vagy magát jelöli vagy a dalt, amit sokszor éneklünk neki: https://www.youtube.com/watch?v=RfuHoS10e0Q), pápápá (örülök, hogy itt voltál, és beszélhettünk, de most már mennék enni vagy énekeljük el a Pál Kata Péter című dalocskát, de izibe), mamama (mama, és bármi).

Mozgás: mászik, a bútorok/szekrények mellet lépeget, meg egyedül is egyet-kettőt, és a fenekén csúszik néha.

Kaja: borzasztó. Alig eszik. Napjában négyszer szopizik még, éjszaka meg sokszor ki se esik a szájából a cici. Hm. Meglesz még ennek a böjtje.

Ő maga: huncut, de velejéig. Azt hittem, hogy Máté huncut kisfiú (volt), és hát tévedtem. Zsombor ezerszer túltesz rajta. Nem tudnám itt most jól érzékeltetni, amiről szó van, ezért bele se kezdek, de készen vagyunk tőle. Egyébként nagyon nyugis gyerek, amíg az van, amit Ő akar. Most érzékelhető nála egyébként egy kis türelmetlenségből fakadó hiszti(?), ami abból adódik, hogy már menne, már próbálná, de még nem tud. Emiatt folyton ölben akar lenni, mutogat, hová menjünk, mit adjak oda, mit szeretne kipróbálni. Pl. a forró kaját kavargatni, na, ezt nagyon szeretné csinálni. Én meg nem. Úgyhogy nem kavargat forró kaját, cserébe viszont jól földhöz veri magát, igaz, nem hanyatt, hanem előre, homlokkal és foggal. Lehet át kellene gondolnom ezt a kajadolgot... Egyébként meg csodaszép, húsos szőkeség, gyönyörű kék szemekkel, alul kifelé kunkorodó hajszálakkal. Első ránézésre tisztára olyan, mint a bátyja, sokadikra, meg totálisan más. Imád babakocsizni, bármeddig elüldögél benne, ha mozgásban van a kocsi. Ha nem, akkor viszont ki kell venni, mert mi az, hogy Ő neki ott kell ülni, mikor körülötte mindenki más szabadon garázdálkodik? Máté sajnos sokszor odacsap neki, és ezt eltanulta. De nem mást bánt, hanem saját magát. Ez nem jó jel, a probléma megoldása folyamatban van. Tanul, tanul és tanul Mátétól, mindent akar csinálni, amit Ő, oda akar menni, ahová Ő, azzal akar játszani, amivel Ő. Én meg vagyok a bíró, aki néha nem tud vagy nem akar igazságos lenni. Kell egyáltalán? Nem tudom. Mindenesetre mikor "fogócskáznak", akkor olyan boldogság fog el, amilyet leírni nem lehet.