Sokmindenről

Nemrég ráébresztettek, milyen régen írtam már. Köszi, Betti! :) Idejét sem tudom már, mikor aludt délután mindkét gyerek egyszerre és nem az autóban, úgyhogy ki is használom, és írok, igaz, asse tudom, hol kezdjem. De talán írok előbb Mátémról, mert Ő az elsőszülött. :)

Máté és az ovi...

... mert az oviról mindig van mit írni. Nem tudom, itt írtam-e, de ugye realizálódott bennem valamikor tavasszal, hogy Máté szeptemberi és mint ilyen, évvesztes kölök. Beslattyogtam hát a vezetőhöz, elcsacsogtunk, és abban maradtunk, hogy jobb a kiscsoportot ismételni, így Máté szeptembertől kék csoportos lesz Edina nénivel és Anna nénivel. Szimpatikusak voltak nekem, meg akartam is, hogy tiszta lappal induljunk, még akkor is, ha tudom jól, hogy olyan nincs, hogy tiszta lap. Vagyis én naivan akarok hinni benne, de bölcs barátnémnak, J-nek lehet igaza mégis, hogy nincs tiszta lap. Na, szóval eldőlt, én örültem, Máté persze tiltakozott, amikor kétszer szóba hoztam a témát, úgyhogy nem erőltettem a dolgot. Aztán májusban vagy júniusban, fene tudja, megállított a vezető, hogy biztosan akarom-e a váltást, és én persze zsigerből vágtam rá az igent, aztán persze - ahogy lenni szokott - emiatt szarul éreztem magamat, és elkezdtem kérdezni, hogy miért kérdezi. Aszonta, hogy hát mert most osztja be a helyeket, és ha mégis úgy gondolom, hogy megszokta a mostani csapatot, beilleszkedett, akkor akár maradhatna is, és akkor majd a végén ismétel. És mit tettem, na mit? Aszontam, hogy ok, kérek egy nap gondolkodási időt. Leszokhatnék már erről, nem? Hogy ilyen helyzetben udvariaskodom, és kérek egy nap gondolkodási időt, aztán ahogyan beülök az autóba, hívom Bandit vagy megállítom anyukatársamat, és neki püffögöm ki magamat ahelyett, hogy a vezetőtől visszakérdeztem volna, hogy oké, értem a felsoroltakat, de ha az emlékeim nem csalnak, épp ő javasolta a kiscsoport ismétlését, merthogy az talán kisebb törés, mert egy nagycsoportosnak nehéz megmagyarázni, hogy nem vagy Te hülye fiam, csak anyád és apád rosszkor alkotott Téged. Aztán persze gondolkodtam, mondtam Bandinak, hogy nem akarok maradni, mert kell a tiszta lap :), és még délután megmondtam, hogy szeretném az új csoportot. És mi volt a reakció. Jobb is, fiúknak nem árt az ismétlés. Hááááátttt, oké, akkor ez is megvan. És hogy gyorsan egyben letudjam az ovit, itt teszek említést arról, hogy elfelejtettek nekem szólni az új kiscsoportosok első szülőijéről. Pozitív akarok lenni, de nem tudom, melyik a gázabb, hogy ha elfelejtkeztek rólunk, vagy ha direkt nem szóltak, mert azt hitték, nekem nem mondhatnak újat. Mindenesetre nem voltam ott a szülőin és ennyi. De van fb csoportunk, ott van sok lelkes anyuka, akiktől mindent tudok, és reményeim szerint majd belekerülök valami levelezésfélébe is. Amúgy mivel lemaradtam az első szülőiről, és az ovi honlapjának olvasása is kimaradt, azt is később tudtam meg, hogy múlt héten pénteken ismerkedős nap volt. Amúgy arról le is maradtunk, meg az első napról is, mert múlt hét csütörtökön kórházba kerültek a Srácok, és csak ma jött ki Matu. Erről majd később.

Máté és a duma, a duma, a duma

Mindent megmagyaráz. Hogy miért kellene neki ezt vagy azt megvennem/odaadnom/megengednem stb. Konkrét és pontos érvei vannak, ezek egy részét tőlem szedni, vagyis az általam más helyzetekben elmondottakat fűzi úgy, hogy neki jó legyen. Aztán persze nyilván mástól is hall ezt-azt, a jó példa meg ragadós, hát még a rossz. Kedvencem amúgy, hogy rövidíti a szavakat. "Ennek mi a nev?", gondolom keveredik a fejében a név és a neve szó használata. Vagy ha megüti magát és éppen nem dührohammal reagál erre, akkor annyit mond: "Semmi baj, Anya, hamar elmúl." A tesójának is nagyon osztja azt észt. Különösen tetszik, mikor elmagyarázza neki, hogy ő azért nem tehet meg valamit, mert még pici, de majd ha olyan nagyfiú lesz, mint ő, akkor persze majd megteheti. Ez főleg a rágózásra vonatkozik, de másra is. Meg előszeretettel szól valakinek, hogy ne cigizzen, mert az butaság és rossz, majd amikor itthon megkaparintja az utazós neszesszerből a fülpucit, akkor persze játékból elkezd cigizni. És amikor rákérdezek, akkor van pofája azt mondani, hogy "De anya, ez csak játszásis!" 

Máté és a testvérféltékenység

Hát, izé, erről nem is tudom, merjek-e írni. Mármint hogy mikor mivel és hogyan szekálja a tesóját. Inkább nem írok, nem tudom, elbírja-e a net, nehogy aztán holnap kopogtassanak az ajtón a gyámügyesek. :) Nincs amúgy nagy gáz, kis rugdosás, arrébtoszigálás, véletlenül fellökés. Egyébként az esetek nagy részében tényleg véletlen az egész, mert annyira, de annyira hirtelen Matu, hogy egyszerűen a lendület miatt megy neki a tesónak, aki egész jól viseli, bár azért az kicsit elgondolkodtató, hogy amikor balhé után mondom Máténak, hogy menjen oda, és kérjen bocsánatot, akkor Zsombor az, aki simogatja és azt mondja: botátó. Aztán arról is írok már, hogy volt olyan időszaka Máténak, amikor ő is érthetetlenül kezdett el beszélni, gügyögött, meg etetni kellett, de szerencsére ezeken túllépett. Komolyan, az nagyon durva, mikor a majdnem négyéves gyereked újra elkezd gügyögni!!!! Nagyon érdekes amúgy, hogy senki más nem szólhat, nézhet csúnyán Zsombira, és a játékokat sem veheti el tőle senki, mert akkor Máté kiabál és kiakad, hogy valaki bánatni meri a tesóját. Nyilván úgy érzi, az ő privilégiuma a tesó nyaggatása. 

Zsombor és a bölcsi

Nahhh, hát erről is van mit írni, de lehet rövidre fogom. A lényeg, hogy felvettek minket a Manó-lak bölcsibe, de az első szülőiről olyan gyomorgörccsel jöttem ki, hogy Zsombor végülis a Micimackóba fog járni, ahogyan a tesója is. Ő már aug. 24-én kezdte volna a beszokást, de a kórházas ügy miatt nem sikerült. Valószínűleg az lesz, hogy Matu villámgyors (értsd: egynapos beszoktatása) után jön Ő, mert ugye nekem 21-én kezdődik a munka. Erről szintén később írok majd. Kíváncsi vagyok, hogyan veszi az akadályokat Zsombi...

Zsombor és a fejlődés

Nagyon ügyes Zsombor. A beszéde rengeteget fejlődik nap, mint nap. Mindent megismétel, amit mondunk. Mondatokat mond: "Kész Tetó amamemet?" (Kérsz Tesó almalevet?) Zabálnivaló, ahogyan énekel, ahogyan táncikál. Ügyesen motorozik, felmászik mindenre, le is, ügyes. Megfontoltabb és lassabb, mint mondjuk Máté, de ez a személyiségéből fakad. Egyedül eszik, villával is próbálkozik már, és addig próbálkozik,amíg a hús/dinnye/répa fel nem akad a villára. Nyilván a nagytesó áldásos hatása, de egyedül próbál számolni, igaz, hogy kimaradnak számok, meg felcserélődnek, de akkor is. Nem tudom, hogy ez a fejlődéséhez tartozik-e, lehet, hogy nem is, de elpakol maga után, elég egyszer kérnem, de olyan is van, hogy nem kérem, és magától elpakolja, ha valami leesik.

Zsombor szavai (muszáj párat leírnom): 

botátó - bocsánat

pépa - répa

idem - igen

vinamomo - villamos

bititli - bicikli

monat - vonat

bobobabóba - bogyó és babóca

böci - bölcsi

pipő - cipő

Van még sok, most ezek jutnak hirtelen eszembe.

Na, a melóról és a kórházról majd máskor.