Levél Mátémnak

Matukám, Isten éltessen az 5. szülinapod alkalmából. Anyád most is csúszásban van, mint mindig mostanában, de mostanában legalább már nem vagyok idegbajos amiatt, mert valamivel elcsúszom. De benne vagyok a 8 napban, így nem is igazán izgulok. :)

Tavaly nem írtam, mert tavaly minden annyira kusza volt akkoriban. A 2015-ös év júliusa és augusztusa brutális volt; skarlát, hányás-hasmenés, kórház, utána meg Te kezdted az új kiscsoportot, Zsombor a bölcsit, én meg a munkát. 

Nem egyszerű egy év van mögöttünk. 

Nagyon sok minden történt, rengeteg jó és rengeteg rossz dolog is.  

Az új kiscsoportot nagyon szereted, vannak barátaid, sokat fejlődtél, Anna nénit és Edina nénit elfogadtad, és ahogy látom, szereted is Őket. Nagyon jó látni, hogy végre megtaláltad a helyedet. Az előző kiscsoportban Te voltál a legkisebb, ebből nagyon sok rossz élményed származik, amit kitörölni sajnos nem lehet. Nem tudom, mi lesz meg Neked belőle (sejtéseim vannak), én tanultam belőle, az emberekhez való hozzáállást pl. mindenképp.

Megtanultál pótkerék nélkül biciklizni és hintázni. Hintázni Stolczi Marci barátod tanított meg, akit nagyon szerettél, és nagyon sírtál, amikor megtudtad, hogy elköltöznek.

Összehaverkodtál a lakótelep összes kutyájával.

Mindig mindenkinek köszönsz, magadtól, sose mondom, és ha visszaköszönnek, akkor egyből elkezdesz beszélgetni, és megmutatod mindenkinek azt a dolgot, tárgyat, ami éppen az aktuális kedvenc kincsed.

Gyűjtögető vagy, és ha rajtad múlna, mindent megvetetnél velem.

Nagyon ügyesen rajzolsz, és a beszéded is rengeteget fejlődött. Mondókázni, énekelni nem szeretsz, én meg nem erőltetem. Remélem nem baj. Ha igen, akkor bocsi.

Örülök neki, hogy a gyerekekkel való kommunikációd nagyon sokat változott. Szeretsz gyerekekkel ismerkedni, játszani, néha még vannak balhék, de azt hiszem, már nem vészesek. Nekem kellene még fejlődnöm, mert én meg nagyon nehezen viselem el a gyerekek szüleit, és emiatt nem igazán megyünk pl. játszóterezni. De így is szerzünk barátokat, pl. Tibit és a családját, vagy Vikit és Rékát, meg persze Emily vizslakutyabarátodat. 

Olyan okos vagy. Úgy vág az eszed, hogy csak na. Ezt néha én jól megszívom, no de ez van. Nagyon érzékeny vagy. Minden rezdüléseddel leveszed a bennem és a családunkban zajló dolgokat, ami... hát nem tudom, hogy jó-e Neked. Majd igyekszem ebben még jobban segíteni. Pl. nagyon örülök, hogy a sírásod meghallgatásában rengeteget fejlődtem. Régen el akartam nyomni, meg akartam oldani, persze nem tudtam, ettől feszült lettem, ami Neked nyilván nem tett jót, de már ez nem így van. Van, hogy megálljt parancsolok egy hisztidnek, de már tudom, hogy néha ki kell adnod, nekem meg csak ott kell lenni, és várni. Tündércsibeborsó fiú válik belőled.

A tesóhelyzet... hát most épp katasztrófa, de azért van sok-sok remény. Néha nem szereted Zsombit, néha a saját testeddel és persze a hangoddal véded. Balhéztok éjjel-nappal, legalábbis az elmúlt 1 hónapban igen. De tudod, ez is, mint sok minden, rajtam múlik. Ha nem akadok ki, akkor tök jól alakulnak a balhék, még vér sem folyik, vagy csak kevés, ha viszont épp én is kivagyok, akkor zeng a ház. Bocsánat érte. 

Drága Mucim! Folyamatosan tanulok Tőled a türelemről, a szülőségről, meg úgy mindenről. Együtt küzdünk meg a természetünkből fakadó nehézségekkel, néha jó hangosan, néha hatalmas nagy szeretetfelhőben. De ez most így van.

Szeretlek! Akkor is, ha azt hiszed, érzed, hogy nem. Akkor az van, hogy magamat utálom, mert már megint szarul voltam, csináltam valamit. De fejlődöm! Remélem, érzed!

Csókol a Zanyád! :)

Ui.: NE BESZÉLJÉL MÁR CSÚNYÁN, MERT KÉÉÉÉÉSZ VAGYOK!!!