Zsomborom, Isten éltessen nagyon sokáig a 4. szülinapod alkalmából!
A Máténak írt levelem eléggé furára sikeredett... nem is igazi szülinapi levél volt. Most akkor Neked is olyat kellene írnom, mert így korrekt? Ami neki, az Neked? Nem is tudom.
Na de, hát hagyjuk is ezt, mert 4 éves vagy, és ovis, és cuki, kedves, mosolygós baba. Vagyis már nem vagy baba, csak én szeretném, ha még mindig baba lennél, mert az olyan jó volt. Mondjuk most is jó minden, kivéve mondjuk talán az, hogy az éjszaka közepén átjössz az ágyunkba és én gyakorlatilag 10 cm-en alszom, és arra kelek, hogy Apád felkiált, mert épp vesén és/vagy fejen rúgtad. Nem lesz ez így jó, egyrészt ezt gondolom, másrészt meg azt, hogy igen, igen, igen, legyen ez sokáig, mert olyan jó. (Apádnak meg nem mondd!)
Szóval igen, úgy tűnik, rendben vagy. Jó kedélyű és jó eszű gyerekecske vagy, aki nagyon sok örömet okoz nekünk. Azt mondjuk annyira nem szeretem, hogy a cukifaktort eléggé sokszor használod fel ellenük... :)
De annak pl. nagyon örülök, hogy nagyon szereted Mátét, és hogy amikor csak tudod, mellette vagy, öleled, simogatod. Még akkor is, ha Ő épp nem bánik jól Veled. Sokan mondják, hogy ezt nem szabadna hagyni, hogy be kellene avatkozni a vitáitokba, de nekem ez egyszerűen nem megy. Vagyis persze, de, előfordul, hogy beleavatkozom, de általában igyekszem kimaradni belőle. Remélem nem úgy éled ezt meg, hogy magadra hagyunk vagy nem védünk meg... ki tudja ezt, mi? Lehet majd 15 év múlva fogod azt mondani, hogy minden rossz azért van, mert a tesóügyeket szarul intéztük...
Na jó. Inkább abbahagyom.
Ez a levél se lett százas.
Lehet innom kellene...
De Te ne igyál!!!!
Szeretlek, puszillak!
Anya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése