Az elmúlt időszakunk, megint csak felsorolásszerűen

- Mátém egyre okosabb és ügyesebb, most épp azt az időszakát éli, hogy az ilyen feladatmegoldós dolgokat nagyon élvezi (kösd össze a számokat, hogy megkapd az elefánt fejét; találd meg a hat kép közül azt a kettőt, amelyik ugyanolyan; melyik ábra melyik sorba illik - miniképessudoku stb.).

- Zsombor beszédfejlődése, logikája, gondolkodása beindult, mint a rakkkkkettttta. Imádom, amikor olyanokat mond nekem, hogy "Anya, tudod vannak repülőgépek meg vannak helikopterek, ugye?"

- Zsombor még egy évig bölcsi lesz; így döntött a családi kupaktanács. Majd meglátjuk, jól döntöttünk-e vagy sem, hiba volt-e abból kiindulni, hogy azt nagyon megbántuk, hogy Máté 3 éves korában már ovis lett, és most ismétli a kiscsoportot.

- A szénhidrátmentességnek köszönhetően már 4 kg mínuszban vagyok. Királyság!

- Tök jól haladok a tanfolyammal. És imádom is.

- Az Anyahajóban minden oké, azt hiszem, megtaláltam a helyemet benne. Nincs bűntudatom, annyit teszek bele, amennyit tudok, és élvezem ezt. Beindultunk, erről itt és itt lehet olvasni.

- Rájöttem, hogy hiányzik a kedvenc sorozatom. És hogy alig várom, hogy újra beinduljon a szezon, mert parlagon heverek ezen a téren. Viszont mostanában nagyon sok jó filmet is láttam, és újra rákaptam a filmek ízére. Kár, hogy nem nézhetek annyit, amennyit szeretnék. De ezt pl. ajánlom: Locke (Tom Hardy, aki zseniális ebben a filmben is.)

- Imádom Katicát.

- Nagyon beteg a nagymamám.

- A néhány szál cigiből az elmúlt időszakban viszonylag sok lett. Szerintem emiatt is fájt sokat a fejem, így úgy döntöttem, hogy rendszeres cigis pályafutásom ezennel véget ér. 

- Még mindig azon vekengünk, hogy hová költözzünk, költözzünk-e, ha igen, mennyi pénzt áldozzunk erre, mekkora hitelt vegyünk fel. Ez a legszörnyűbb és legidegtépőbb része a mostani életünknek. Túl sok a tényező, a szempont, a körülmény.

- Megtanultam szelektálni. Ez is királyság! És kezdem megtanulni azt mondani, hogy nem! Volt egy nagyon komoly mélypontom, amiből rengeteget tanultam. Rájöttem, hogy bizonyos emberek teljesen mást mutatnak, mint amilyenek valójában, és hogy gyengék, és hogy nem ismerik a határokat. Nekik köszönöm, hogy megtanultam baromira karakánul nemet mondani.

- Imádom, hogy a Srácok nagyon tudnak örülni a tőlünk vagyis igazából a bárkitől kapott ruháknak is. Annyira jó látni, hogy ha a boltból azzal jövünk ki, hogy vettünk 6 pár zoknit, vagy egy vászoncipőt a kínaiban, akkor abban akarnak aludni, és le nem lehet róluk szedni. Nagyon szeretném, ha ez így is maradna. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, és kicsit értetlenül állok az előtt, hogy van kb. 5 db ruha, amit Máté választott magának, ennek ellenére egyszerűen nem hajlandó felvenni azokat, és ha meglátja, hogy a kezemben vannak, üvölt, toporzékol, hisztizik. Nem is értem, hiszen Ő választotta magának azokat. 

- Június végén bezár az ovi, méghozzá 4 hétre. És azt hiszem, megoldottuk a helyzetet úgy, hogy senkit (nagyszülőket) sem terheltünk agyon, mi is fogunk tudni pihenni és a munkahelyen sem volt ebből semmi gáz.

Mára ennyi. Kiszedem a pogikat a sütőből, és megyek csucsukálni.

Dackorszak Zsombival röviden

Zsombikámon kitört a dackorszak. Nem esik jól, valahogy abban bíztam, megússzuk. Olyan kis tündibündicukimuki gyerek volt, most meg mindenen nyafizik, semmi se jó, mindent Ő akar csinálni, és mellé kötekedik a tesójával is. Már azon is rajtakaptam, hogy el akar venni valamit Mátétól, aki meg persze nem adja, mire Zsombi odacsap egyet, mire Máté visszacsap, amin persze felháborodik, elkezd sírni, és jön oda, hogy Máté bántotta. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Megőrülök!!!! Még szerencse, hogy itt van nekem a támasz, és ez baromi sokat ad hozzá a napokhoz. Meg azon is elgondolkodtam, hogy vajon miért kezelem máshogy a két gyerek hisztijét? Mert a Zsombiétól is ki tudok borulni, de sokkal jobban kezelem, mint anno a Mátéét, mert amikor Máté rázendített, akkor én totál kész voltam, nem bírtam, és nagyon magam alatt voltam. Talán mert második, talán mert tudom, nem vagyok egyedül ezzel. A bűntudat persze mardos, hogy akkor miért nem volt ilyen jó, mennyire igazságtalan ez... De ebbe nem hagyom magamat belelovallni, mert akkor megint tönkre megyek, és nekem arra most nincs időm. :) 

Aranyköpések Mátétól

Máté güfizni szokott, és morzsolás lett a könyökén, amikor elesett.

Helyzetünk

Itthon vagyok, dögrováson, úgyhogy írok. Az idejét sem tudom, hogy mikor voltam utoljára lázas, úgy igazán lázas, mint most. Merthogy most 38,7 is volt ám a lázam, és lehet, hogy valakinek ez alap egy betegség idején, de nekem nagyon nem. Én már 37,5-öt rosszul viselem, mivel az sem megszokott nálam, úgyhogy el lehet képzelni, milyen vagyok, amikor 38 felé megy a lázam (kibírhatatlan, fetrengő, semmitnemevő, semmitnemivó, gyerekeketegésznapameseelőttültető). Na, de nem magamról akarok írni, hanem a Kölkökről.

Máténak megint rossz periódusa van. Megint nagyon nehezen bírjuk egymást elviselni. A tesóját nem bántja, de megindult benne a mindenténakarokelőszörcsinálni, Zsombisemmivelsemjátszhatamiténkaptam és még sorolhatnám. Közben meg látom, mennyire okos, mennyire vág az agya, de hogy mindig csak betyárkodna, az már nekem sok. Meg ezeket a vitákat sem bírom, ami kettejük között van. Hogy mindenen veszekednek, hogy mindig megy az a hülye versengés, hogy ki csinálja először, kit öltöztessek először, ki mellé feküdjek az ágyba este altatásnál. Fárasztó. És közben semmi segítségünk sincs, ami szintén kiborító. Valószínűleg ezért is betegedtem le. Meg persze nyilván az sem segít, hogy egy hónapja megint mindketten tök betegesek. Máté folyamatosan köhögött, de úgy, hogy fel sem szakadt neki, úgyhogy most antibiotikumot kap, de legalább alszik éjszakánként. Zsombi egy kicsit nehezebb és egyben könnyebb eset, mert Ő úgy köhög, hogy fel is szakad neki, de ugyanakkor meg tök sokszor belázasodik, de nem komolyan, csak éppen annyira, hogy ne tudjon bölcsibe menni. Szóval ez tart egy ideje. Közben persze dolgozni is kellene, merthát ugye nem szeretnék belekerülni a bürokráciacsökkentésbe. Mert bár amennyit keresek, abból nyugodtan éhen halhatnánk, azért jó, hogy van ez a meló. És szeretem is, és a kollégák is tök jók, és érdekes, és a főnökömet is bírom, de nem tudom, hogy mennyire torelálják, hogy bizony kiesek napokra, néha hetekre. És nincs senki, aki leválthatna, aki segítene. Szar ez így, de ez van. Sokat gondolkodom ezen egyébként. Hogy vajon gyakrabban kellene kérnem? Vagy mit rontottam el? Kicsi a lakás, tudom. Mondjuk nyilván minden nézőpont kérdése. Meg messze is vannak, ezt is tudom. De nem hiszem, hogy ne lehetne kibírni egy hetet. De mindegy is, kár ezen bosszankodnom, mert ha igazán őszinte akarok lenni, pontosan tudom, hogy ha nagyobb lenne a lakás, akkor se jönnének gyakrabban, és ha közelebb lennének, lehet akkor sem. Csak ilyenkor minden bennem van a kisördög, hogy akkor én miért törjem magam, hogy hazamenjünk? És miért nem fogják fel az emberek, hogy nekünk nehezebb a hazajutás, mert nekünk négyünknek kell pakolni, hazautazni stb. Mindegy, hagyjuk is, mert még mindig inkább a gyerekekről szeretnék írni. Na, szóval Zsombi nagyon kis cukker, és közben meg egy kis akaratgombóc kezd lenni. Elérkeztünk vele az "én atalom" időszakhoz. És mindent Ő akar, mindent. Amit nem tud, azt is, de legalább ha nem megy, belátja, és kér segítséget. Nem dühöng, csak nyafog. Máté mindig dühöng. Mindkettő kiakasztó tud lenni. Na, de mennem kell Mátéért az oviba. Ez egy kicsit kesergős lett, bocs.

Aranyköpések Mátétól

Most tudtam meg, hogy az általam hajtogatott papírrepülő kacsaringós. :) :)

Aranyköpések

Máté: Zsombi, kérsz rágót?
Zsombi: Nem, nem élek, én méd csicsi vadok!

Zsombi: Élek almalevet!
Én: De Zsombika, tudod, hogy nincs almalé, megittátok!
Zsombi: De, de, télleg van!

Ismét eltelt két hónap, úgyhogy írok

Nem jó ez így, mármint hogy csak kéthavonta szakítok időt a blogra, de hát ez van. Ez a bejegyzés is lehet, hogy eléggé rövid és tömör lesz, de hát ez van. :) Így is az van, hogy mesézik Máté, míg én itt pötyögök. :( Meg az van még, hogy arra sem emlékszem, hogy miről írtam, miről nem, de lusta vagyok visszaolvasni a bejegyzéseket, szóval lehet lesz egyezés. Meg amúgy azon is gondolkodtam, hogy lehet úgy kellene, hogy nem kellene sokra törekedni, hanem mindig csak éppen annyit írni, amennyire van időm, lementeni, és majd egybegyúrni... Mindegy is, lehet marad ez a kéthavi bejelentkezés.

Mátém:

Jár oviba, szereti, vannak barátai, és tök ügyes. Most mondjuk épp beteg, de amúgy eddig egy skarlátos egy hetet leszámítva nem nagyon hiányzott. Remélem ez így is lesz. Nem azért, mert nem szeretnék itthon lenni, hanem mert mindig rájövök, mennyire nem bírom hallgatni ezt a szüntelen köhögést... mikor folyamatosan rátör, nem akar felszakadni, és várod, hogy szerencsétlen gyerek összehányja-e magát a sok köhögéstől... borzasztó... :( Most valahogy a homeo sem nagyon akar hatni, igaz, nem voltam homeós dokinál, csak a saját tapasztalatomra hagyatkoztam. Amiket eddig adtam, azok nem hatottak, de ma áttérek egy másik kombóra, remélem az segíteni fog. A "rendes" dokit is megjártuk, Ő is csak annyit mondott, hogy igyon sokat, 2-3 napig kapjon mucoprontot (tovább tilos, mert már indokolatlanul megköhögteti állítólag), és ennyi. Szóval a hetet együtt töltjük. Ma még Zsombec is ment bölcsibe, meg szerintem holnap is viszem, mert Ő jól van (már), de a pénteket lehet Ő is itthon tölti. Együtt olyan cukin eljátszanak, kivéve amikor megy az adok-kapok. Fúúú, na erről majd egyszer írok. Ha lesz rá erőm és pofám, mert ez nagyon nehéz ügy... 

Amit még Mátéval kapcsolatban írni akartam, hogy bajban vagyok ezzel a "járjon a gyerek külön foglalkozásra vagy sem?" témával, mert hát hallom-látom, hogy sokan ebben a korban már járatják úszni, judozni, jégkorongozni, én meg nem tudom, mitévő legyek... Mert tuti jót tenne neki, amilyen kis aktív, de nem tudom, lekötné-e, kell-e neki már egy külön foglalkozás. Ő focizni szeretne, na nekem meg ettől feláll a szőr a hátamon, pedig hát ugye itt vagyunk az FTC seggében, szóval adná is magát, de pont foci??? Lehet előítéletes vagyok?! Na mindegy! Amúgy meg olyan véleményt is hallottam, hogy igazából kb. 5-6 éves kora körül érik meg a gyerek arra, hogy ilyen foglalkozásokra járjon. Fene tudja. Biztosan ezt is gyereke válogatja. Mivel már január van, ez az egész eltolódik szeptemberre, addig viszont ki kellene találnunk a Zapjukkal, mégis merre menjen majd Máté.

Zsombim:

Jár bölcsibe, szereti, van szerelme, és tök ügyes. :) Tényleg. Olyan szuper bölcsis gondozóink vannak, hogy csak na. Az a helyzet, hogy az egyik gondozó nénije ugyanaz, mint Máténak. (Ő Mariann, akinek szerintem tök sokat köszönhetek, hogy Mátém leszokott a csapkodásról.) A másik gondozó nénint látásból már Máténál is ismertem, mert akkor kezdett dadusként ott, amikor mi már fél lábbal kint voltunk a bölcsiből, de most van szerencsénk hozzá, és egyszerűen csúcs. Zsombi is imádja, meg mindenki szerintem. Az a tipikus született nevelő. Így Mariannal együtt egyszerűen szuperek, nagyon szerencsések vagyunk. Ami az egészséget illeti, hát Zsombikám ez a fosós típus, nagyon úgy tűnik. Neki mindig ez a betegsége. Ha folyik az orra, mellé tuti van egy kis fosika is. Emiatt is, meg mert ekcémás a füle mögött, kértem beutalót a Heim Pálba tejallergia vizsgálatra. Vicces sztori. Hétfőn hívtam őket időpont miatt reggel 11-kor. A válasz az volt, hogy csak délután 2 és 4 között lehet időpontot kérni. Ok, rendben, akkor majd csörgök. De hát annyira durva napom volt, hogy persze elfelejtettem. Máté meg kidőlt hétfő este, kedden Ő is itthon volt, úgyhogy nem telefonáltam. Ma próbáltam hívni őket délután 2-kor, felvették, majd mikor kiderült, hogy mi a IX. kerületben lakunk, közölték, hogy IX. kerületi lakosoknak csak hétfőn és csütörtökön lehet időpontot kérni.... no comment! Sejtem, hogy kb. 4 hónap múlvára fogunk időpontot kapni, szóval megint marad a fizetős út. De már leszarom, és igenis ezt fogom választani, mert azért az mégis csak nevetséges, hogy még csak időpontot sem minden nap lehet foglalni... Arról már említést se teszek, hogy szinte mindenki szerint egy nagy kalap kaka a Heim gasztroja... Szóval keresnem kell egy allergológust. És akkor már Mátét is levizsgáltatom, meg lehet hogy egy biorezonanciásra is befizetem a Kölköket. Csak hogy tutira menjünk. Na, de meglátjuk, mi sül ki belőle.

Én:

Megy a meló ezerrel, most még élvezem, vágyom menni. Klasszak a kollégák, nagyon mások, mint akikkel korábban együtt voltam. Szerintem befogadtak, talán szeretnek is. :) Szombaton meg is lesz az első buliszerűség azzal a három lánnyal, akikkel jobban kijövök. Meglátjuk.

Halad a képzés, nagyon izgalmas. És tök sokat segít. Nem mondom, hogy sosem ordibálok (néha rengeteget sajnos), de összességében tök jó tett.

Tartom magam ahhoz, hogy el-eljárok koncertekre. Megyünk pl. Zaz-ra is, amit baromira várok!!! A cigi most offon van, mert hát Bandinak tettem egy ígéretet, és azt muszáj betartani, ha nem akarok magamnak rosszat! :) (Puszi, Bandim!)

Asszem ennyi.

Majd akarok még írni. Valamikor fogok is.