Ezt írtam kb. 5 hete, de nem tettem ki az oldalra; most megteszem:
Írok már egy rendes bejegyzést is, hogy valami hasznosat is csináljak, ha már a gyerek kezébe nyomtam a tabletet... Ja igen, most itthon vagyunk, mert Zsombor lázas és megy a hasa. Előtte Mátéval voltam itthon, mert nagyon köhögött, és egy kis hőemelkedése is volt. Nem panaszkodom, eddig tök jól megúsztuk a betegséges időszakot, ennyi belefér, csak ezek is történtek velünk.
Tegnap nézegettem a blogot, tök régen írtam rendes bejegyzést arról, mi van velünk, hol tartunk stb., úgyhogy most ez következik.
Máté jól van. Úszik és focizik, ezek ilyen óvodai foglalkozások, de a focival az a terv, hogy járni fog külön focira is, vagyis gondolom akkor már csak a különre, mert az heti 3 alkalom, és 3 alkalom mellé nem kell még egy ovis. Hát nem mondom, hogy túlzottan örülök, de ez van. Nagyon szereti a focit és az edző bácsi is azt mondta, hogy szeretné, ha járna külön, mert fejben nagyon ott van, csak ügyesednie kell. Szóval járni fog. Igazából már járna január óta, csakhogy összetörték a kocsinkat, így most kb. 4 hete kocsi nélkül vagyunk. Mindig is terveztem, hogy tartani kellene egy kocsimentes hónapot, de sosem gondoltam arra, hogy ezt a leghidegebb és legjegesebb időszakban kellene megejtenünk... de amúgy meg az is van, hogy ha most meg tudtuk csinálni, máskor is menne vagy menni fog. Mondjuk ehhez azért kellett az is, hogy nagyon elnézőek a munkahelyemen, ha nem érek be időben, de persze nem élek ezzel vissza, és ha arról van szó, simán dolgozom hétvégén is. Szóval nagy gondok nem voltak, de azért jó a kocsi. Zsombor bölcsije oda-vissza 20 perc kocsival, BKV-val 1 óra... Ami miatt viszont a legjobban zavar, hogy nincs autónk, az a doki. Így sem a rendes, sem a homeós dokihoz nem tudok elmenni a gyerekekkel, mert baromi messze vannak. Jó, jó, mehetnék, persze, van busz meg villamos, de beteg gyerekkel nem szívesen mennék. Meg az is igaz, hogy ez annyira szívás, hogy az ovikba és a bölcsikbe csak igazolással lehet menni... Itt van pl. Máté esete. Csak köhögött, semmi extra, de el kellett volna vinnem dokihoz, hogy adjon igazolást, és lehet sokkal több betegséget kapott volna el, ha összezárva ülünk egy orvosi rendelőben 10 másik gyerekkel. Most kialkudtam, hogy itthon maradtunk és nem vittünk igazolást, de ezzel nem akarok visszaélni...
Na, de vissza Mátéhoz. Megint volt félévkor fogadóóra, értékelés, jellemzés. Ugyanazokat mondták el és írták le, amit mi is tudunk. És én ennek nagyon örülök. Olyannak látják, amilyen. Néha haragos és durva és kötekedős, néha meg tündércsibebaba. Hangulatember, és ezért nem tudom hibáztatni, az anyja is ilyen... Ezt elmondtam az óvó néniknek is. Most eszembe jutott az az értékelés, amit a piros csoportban kapott kiscsoportosként, és megfogalmazódott bennem, hogy akkor sem az volt a bajom, hogy rosszakat írtak róla, hanem hogy nem a valóságot. Úgy éreztem akkor, hogy csak a rosszra koncentrálnak, arra, ami nem megy, és totál nem vették figyelembe, hogy Máté sokuktól egy évvel fiatalabb... Mindegy is, az már a múlt, csak most ez is eszembe jutott. Szóval írtak róla csúcs dolgokat: a finommotorikája kiváló, ami azért vicces, mert csinált vele Nóri néni, a fejlesztőpedagógus valamilyen tesztet, amikor betöltötte az 5 évet, és ott meg a finommotorikás feladatra 0 pontot kapott. :) De mondjuk az is igaz, hogy azt is mondta Nóri néni ennél az 5 éves korban felvett tesztnél, hogy furcsa is volt, hogy maga a finommotorika feladat ugyan nem ment, de pl. a ceruzát nagyon szépen fogja, és a rajzai is nagyon jók. Az egyébként ebből a tesztből és az ovis jellemzésből is kiderült, hogy a képességeivel nincsen baj, okos, értelmes, érdeklődő, ami viszont nehéz neki, az a koncentrálás és a kitartás. Bizonyos esetekben és napokon az van, hogy ha kap egy feladatot, akkor azt összedobja, hogy meg legyen csinálva és az óvó nénik hagyják már békén, máskor meg úgy elmélyed valamiben, hogy a legapróbb részletekig kidolgoz mindent. Szélsőséges egy kicsit... Nem is baj, hogy nem megy most suliba, szerintem jó, hogy 7 éves lesz, amikor elkezdi a sulit. Ami tudom, hogy messze van, de egyre inkább kezd megérinteni az alternatív iskolás szele, és ezzel hamarosan foglalkoznom is kell. Mert ebben a kérdésben lesz még egy komolyabb köröm Bandival, mert ebben szerintem nem igazán értünk egyet, és nem mondom, hogy nekem van igazam, csak... nem is tudom, most épp szerencsések vagyunk, mert az ovis óvó nénik mennyeiek, segítőkészek, Máté szeret oda járni, mert szerintem nem kritizálják folyton, hanem nagyon sok pozitív megerősítést kap, bírják, hogy olyan, amilyen. De hogy vajon leszünk-e ilyen szerencsések a sulival? Egy alternatív iskolában csak több erre az esély, nem? Tudom, onnan is hallok rosszakat, de azért egy normál állami iskola biztosan másabb... Na, de ez még egy év.
Mivel már kezd bűntudatom lenni a sok tabletezés és mesenézés miatt (amúgy nem), elkezdek Zsomborról írni. Zsombor teljesen más, mint Máté. Mondjuk ezt eddig is tudtuk, de Ő tényleg nagyon más. Nem jobb vagy rosszabb, más. Ezt magam miatt is írom, mert nagyon nehéz így hozzáállni a látottakhoz és tapasztaltakhoz. Zsombor nagyon nyugodt, megfontolt és kitartó. Hosszan elvan bármilyen játékkal, mondjuk ez igaz a tabletes játékokra is sajnos. Vagy nem. Nem tudom, Szóval kitartó, nem sieti el a dolgokat. Nagyon ritkán lesz dühös, de akkor nagyon. Máté persze mindent megtesz azért, hogy tesztelgesse, amit rossz nézni, és sokszor reagálok hülyén, de néha már elszakad a cérna, na. Zsombor bújós, és ha felkel reggel, az az első dolga, hogy köszön a tesójának, Máté meg kb. leszarja. Szörnyű ezt látni, a szívem szakad meg...
Na eddig jutottam kb. 5 hete.
Most azt van, hogy a kocsinkat megszerelték, és azóta sokkal több pénzt költök a boltban, mert van kocsi, van hely, nem kell cipekedni, lehet költeni. Míg nem volt kocsi, és a teherbírásomat a Kölkök táskája és a vállam határozta meg, addig csak a legszükségesebb dolgokat vettem meg. Na de azért jó, hogy van kocsi, nem rinyálok.
Máté nem biztos, hogy járni fog focira. Heti 3x másfél óra, és azt végig ott kell tölteni. Ez eddig még oké is, de hová tegyem addig Zsombort? Nem jöhet velem, mert az felér egy kínzással, hogy Ő üljön heti 3x másfél órát egy padon és nézze, ahogy a tesója játszik. Banditól viszont tök jogosan nem várható el, hogy heti 3x legyen itthon délután ötre, hogy én időben odaérjek Mátéval a focira. Túl sok szervezés és a focit is utálom.
Fogyókúrába kezdtem. Ezt csak úgy megjegyeztem, bővebbet nem akarok írni erről még.
Megvan a jegyem Orfűre. IGEEEEEENNNN!!!!
Voltam Csehországban Zsuzsival, és nagyon-nagyon-nagyon jó volt. Beszéltem angolul, előadásokat hallgattam angolul, 3 napig nem ettem húst, csodás tájakat láttam, hócsatáztam, reggelente jógáztam, esténként táncoltam zenére úgy, ahogy éppen jött. Felejthetetlen élmény volt.
