Gyerekorvos kerestetik

Azt hiszem, most telt be a pohár. Megérett a helyzet a gyerekorvosváltásra. Eddig is voltak kétségeim, mert ugyebár Máté súlya miatt szinte állandóan a tápszerre akart minket rábeszélni, és meg sem próbált segíteni a tejmennyiség növelésében, ami szerintem eléggé gáz. Kedden voltunk ismét doktornőnél, és meséltem neki, hogy már hozzátáplálom a kisfiamat, és miután megkérdezte, hogy eddig mit evett, azután közölte, hogy hagyjam a kajakészítést, és igenis adjak bébiételt a gyereknek. Amikor megkérdeztem, hogy miért, akkor még Ő volt meglepődve a kérdésemen, és közölte, hogy azért, mert én úgysem tudok olyan sokfélét főzni!! És megjegyezte azt is, hogy szerinte felesleges félórákat pepecselni a konyhában, mert az is könnyen lehet, hogy a kisfiam úgysem fogja megenni, és akkor önthetem ki az egészet. Na, már most nekem ezzel szemben az a véleményem, hogy sokkal jobb, ha én otthon készítem el a gyerkőc kajáját, mintha megvenném azokat a bébiételeket, amik bár lehet, hogy ellenőrzött helyről származnak, de ezt az előnyt rögtön leüti az a tény, hogy szerintem sok felesleges vacak is van benne azért, hogy elálljanak a boltok nem hűtött polcain. És igenis tudok sokfélét főzni, mert kreatív vagyok. És ha ki kell önteni, hát bumm, ez van. Meg amúgy még az is lehet, hogy majd én megeszem. :) Nem tetszik ez a hozzáállás. Ha követem a doktornőm tanácsát, akkor a gyermekem tápszeren nő fel anyatej helyett, és az első ízek, amiket ízlel, azok a bébiételek, amik bármennyire is ellenőrzöttek, szerintem nem vehetik fel a versenyt a házilag készített ételekkel. Úgy érzem, nem ugyanazok a céljaink, nem tudjuk összeegyeztetni a dolgokat, és nem is bízom benne, ami alapvető lenne. Szóval most gyerekorvost keresek!! 

Akik olvassák ezt a bejegyzést, és esetleg tudnának nekem ajánlani gyerekorvost Budapesten a IX. vagy a XIX. kerületben, azt nagyon-nagyon megköszönném. Más kerület is szóba jöhet, de főleg ez a kettő lenne jó...

Az én 6 hónapos nagyfiam

... 7200 gramm és 67,5 cm (saját mérésem szerint: 7030 gramm),
... már forog hasról hátra és hátról hasra, igaz, hátról hasra csak egyik irányba, de ez rendben van így,
... naponta vagy két nagyot alszik, vagy három kisebbet,
... általában 6 és fél 8 között ébred, és kb. 3 órát bír ébren tölteni,
... általában este 8 és fél 10 körül alszik el,
... éjszaka egyszer - nagy ritkán kétszer - eszik, de többször is felkel, ám ezek a felkelések rövidek, hamar meg tudjuk nyugtatni,
... ismerkedik az ételekkel, már evett almát, krumplit, répát, és nincs gond a kanállal,
... rengeteget mosolyog, gügyög, imád a nyálával játszani (fújja kifelé), és mosolyog, ha tüsszent vagy köhög,
... két tündéri kis fogacskája van alul középen, de nagyon gyanús, hogy megint fogzik, mert kicsit nyűgösebb,
... nem igazán szereti a kengurukat, kendőket, hordozókat,
... még nem jár babaúszásra, de mivel pont ma megkaptuk az "engedélyt" a doktornőtől, ha hazaérkeztünk a nagyiktól, akkor el is megyünk,
... Juditbarátnőmnek köszönhetően megkapta az első gyerekdalos dvd-jét, amit nagyon-nagyon szeret hallgatni és nézni is,
... nagyon nagy kópé, ugyanis evés után nem szeretem, ha hasra fordul (kihányja a kaja egy részét), ennek ellenére amint egy percre elfordulok, máris hasra vágja magát,
... nagyon kis pihe-puha szőkés barna hajkoronával rendelkezik,
... szeret autóban utazni, bár olyan igazán hosszú úton még nem voltunk,
... szereti, ha az apukája gitározik neki,
... kedvenc mondókája a "Süt a pék, süt a pék, kenyeret"
... egyszer már elengedte az anyukáját egy hosszabb esti kimenőre,
... most fogja először meglátogatni a nagyszülőket és a dédszülőket,
... épp a mai napon kapta be először a lábujjait,
... már biztosan fogja a csörgőket, sőt átteszi egyik kezéből a másikba,
... hason fekve már nyúl egy kézzel a játékai után,
... mindent, ami a kezébe kerül, azt megkóstolja (ennek köszönhetően anya telefonja egy napig nem működött).

Nagy nap ez a mai...

...ugyanis ma Máté megette, pontosabban megitta élete első pár korty almalevét, és örömmel jelentem, hogy nagyon ízlett neki. Pedig nem volt édes az alma, és mégis. Annyira kis cuki volt, mert ahogy elvettem a szájától a kanalat, kapott utána egyből, és még percekig nyalogatta utána is. :)

És azért is volt nagy nap a mai, pontosabban az előző éjszaka, mert az volt Máté eddigi pályafutásának legrosszabb éjszakája. Rengetegszer kelt fel, alig lehetett megnyugtatni, mindig hangosan sírva ébredt. Összeadódott a fog- és a hasfájás, úgyhogy nagyon sajnáltam szegényt, és hát persze nekünk, szülőknek sem volt túl rózsás sem az éjszaka, sem a mai nap. Remélem a mai jobb lesz. Megyek is, alszom egy nagyot!!

Csak úgy

Csak úgy írni támadt kedvem. :) Nem tudom, ki hol lakik, de Pesten szakad a hó. Biztosan sokan nem örülnek neki, de én - decemberi lévén - imádom. Ráadásul olyan gyönyörűek a hóval borított fák, és talán Pest is egy kicsit szebbé, barátságosabbá változik ilyenkor. Persze csak míg ki nem megy az ember a gusztustalan, latyakos-sáros körútra...

Máté alszik, és bízom benne, hogy alszik is még jó ideig, mert nem szeretném végigjátszani a tegnapi napot újra. A babó délután fél 3-ig egy szemhunyásnyit sem aludt, úgyhogy képzelhetitek, hogyan aludt el akkor... Üvöltve. Bármit csináltam, csak sírt. A cicit kiköpte, a rázásra még jobban rázendített, és végülis úgy sikerült elaludnia, hogy a vállamra hajtotta a kis fejét, és belefúrta az arcát a hajamba. Olyan édes volt, és iszonyat jóérzéssel töltött el. Szívem szerint így maradtam volna végig, de piszkosul elfáradtam. Sok minden összejött neki. Szerintem megint jön a foga, mert az alsó ajkát állandóan rágja, szopogatja, és az első kettő fogzásnál is így kezdődött minden. Aztán ha ez még nem lenne elég, akkor itt van ez a fránya felújítás. Alattunk és felettünk is felújítanak, és a lépcsőházat is most teszik rendbe. Szóval nagy a zaj, és így nem tud a picuri normálisan aludni. Elalszik, de hamar felkel. Remélem hamar vége lesz...

Most megyek, mert olvasok egy nagyon izgalmas könyvet, és még szeretnék belőle olvasni egy keveset, míg Máté szunyókál. :)

Akkor sem szeretem a mei tai-t

Máté alszik, úgyhogy koffeinmentes kávémat iszogatva elolvasom az újabb bejegyzéseket, és megosztom Veletek az én nagy gondomat.

Megrendeltük a mei tai-t, meg is érkezett, gyönyörű, nagyon baba, csak egy bibi van vele: Máté nem szereti. :( Nagyon nem örülök neki, mert annyira, de annyira jó lenne, ha szeretne benne lenni... Már állítgattuk minden részén, kipróbáltuk sokféleképpen, de nem. Nem tudom eldönteni, hogy mi a baj... Esetleg nem kényelmes neki, mert rosszul vannak beállítva a csatok? Vagy az a baj, hogy nem lát ki rendesen belőle? Esetleg még nem elég húsos hozzá? Úgy szerettem volna, ha szeret benne lenni. Azt csinálja, ha benne van, hogy nyom el magától, mintha zavarná, hogy a közelemben van... Azért nem adom fel, hátha egyszer megszereti...

Gyerekorvos=engedélyező hatóság?

Január eleje óta készülök arra, hogy elviszem Mátét babaúszásra. Régóta terveztem, mindig is vágytam rá, ki is néztem a helyet, de hát ugyebár kell hozzá orvosi igazolás. El is mentem a mi doktor néninkhez, aki közölte, nem mehet Máté addig, ameddig túl nincs minden oltáson. Rendben, oké, megértem. Így emiatt is alig vártam a január 24-ét, de kiderült, hogy nem kapja meg minden oltását, mert jön a foga, és ilyenkor nagyon megviselné még pluszban a két oltás. Rendben, oké, megértem. A következő időpont február 14-e volt. Ismét alig vártam e jeles napot, és szinte az elsők között volt a nagy kérdés, hogy megkapjuk-e az igazolást. A válasz: nem!! Nem engedi, mert ott beteg lesz, majd két hónap múlva, ha jó idő lesz.. Két hónap múlva?? Akkor 7 hónapos lesz Máté... Minél hamarabb elkezdjük, annál jobb, nem? A válasz: nem gond. Elég, ha 8 hónaposan kezdi el. Végül sikerült lealkudni az időpontot, és remélhetőleg március 13-án igazolással a kezemben jöhetek el doktornőtől, és kezdhetjük az úszást. Ez a kis jelenet elgondolkodtatott, és elkezdtem kérdezősködni. Van olyan város, ahol semmiféle igazolás nem kell az úszáshoz, egyszerűen elviszed a babádat, és kész. Talán ez az egyik véglet, és talán nem jó. De azt gondolom, hogy az a másik véglet, hogy bár egészségügyi szempontból alkalmas lenne Máté a közösségbe menetelre, de mivel ott elkaphat valamilyen betegséget, ezért nem ad ki igazolást a doktornőnk. Érdekes.

Apa meglepetés bulija - ahogyan Máté látta

2012.02.12. 19:08
Gondoltam, hogy készül valami, mert anya már csütörtökön is annyira izgatott volt. Meg izgult is. Éreztem én, de nem bántam, mert ez ilyen pozitív érzés volt. Aztán jött a következő nap. Úgy kezdődött, hogy jó sokáig aludtam, hogy anyának is legyen ideje pihenni a nagy nap előtti napon is, hiszen ekkor készítette el azokat a finomságokat, amiket tegnap az a sok-sok ember megevett. Nagyon érdekes dolgokat láttam. Anya elővett valami kerek piros izét, aztán egy fényes dologgal leszedte róla a piros részt, majd szintén egy fényes dologgal apró darabokra szedte. Aztán meg berregtette azt a valamit, amit annyira nem szeretek, de közben meg énekelt nekem és mosolygott, meg olyan fura fejeket vágott, úgyhogy megnyugodtam, sőt, nevettem is, mert annyira szeretem, amikor anya így mórikálja magát nekem; olyan vicces. Azért bevallom, egy idő után már kicsit untam a dolgot, és ezt jeleztem is anyának, és akkor Ő játszott velem egy csomót. Olvastunk, beszélgettünk, tornáztunk. Utána megint kimentünk a konyhába, és még érdekesebb dolgokat láttam. Anya egy fényes tálban keveregetett egy sárga maszlagot, amit aztán beleöntött egy érdekes formába, és ezt az egészet abba a lenyíló dobozba tette. Nekem ez nagyon tetszett, mert jó meleg volt, ráadásul olyan finom illatot is éreztem. Anya sajnos nem adott nekem belőle, de végül is a tejcsi is nagyon finom volt, amit a jól megérdemelt játék után a kedvenc párnámon fogyasztottam el. Apa meglepi bulija kicsit rosszul kezdődött, mert bár anya többször mondtam nekem, hogy apának nagyon sok barátja van, ezért rengeteg ember vesz majd körül engem szombaton, arra nem számítottam, hogy amikor felkelek, egyből ott lesz az a sok-sok ember... Egy kicsit megijedtem, ezért inkább odabújtam anyához és apához, és egy kicsit sírtam is. Mert hát olyan magasak voltak azok az emberek, hogy én még ilyen magasakat nem is láttam... De aztán kiderült, hogy mindenki nagyon szeret engem, és olyan jókat játszottam a többiekkel, hogy csak na. És még volt egy másik baba is, azt hiszem, azt mondták, hogy Ő Marcellbaba, az én játszótársam, amit annyira nem értettem, hiszen Ő csak ott feküdt mellettem, és nem adta ide a játékokat, nem zenélt a kedvenc könyvemmel, szóval Ő majd biztosan később lesz a játszópajtim. Bogika viszont más volt. Ő játszott velem. Mindig odaadta nekem Micimackót és Malackát, és még beszélgetett is velem. Meg kipróbálta a játékaimat, de nem vette el őket. Nagyon tetszett nekem, hogy ilyen sokan vagyunk, és olyan érdekes volt más hangokat is hallani az apáén és az anyáén kívül is. Remélem, hogy lesz még ilyen...