Ez a doktornős megjegyzés annyira meghatározta az elmúlt hetet, hogy az előző bejegyzésemben főleg róla írtam, pedig hát van itt egy sokkal fontosabb emberke: MÁTÉ. Szóval jöjjön, ami az előző bejegyzésből - a doktornő miatti mérgeskedés miatt - kimaradt.
Máté másfél hónapos korától kezdve minden éjszakát végigaludt. Igaz, hogy most van egy kis alvási problémánk, mert Máté baba reggel szeret sokáig aludni (anyja fia), aminek következtében este csak 10-kor alszik el, de majd ezen is túllépünk, kis praktikákat alkalmazva. :)
Rengeteget mosolyog, és már olyan sokféle hangot ad ki, hogy be sem tudom mutatni anyukámnak, ha beszélünk telefonon. Szerencsére Máté megteszi helyettem is a skype-olások alkalmával. :)
Most újabban a kacagással próbálkozik, és hát olyan drága, hogy az felfoghatatlan. Imádom!!
Észrevette már a kezecskéit is, bár sokkal jobban tetszik neki a bal keze, mint a jobb. Ki tudja, talán balkezes lesz?! :) Annyira rá tud csodálkozni, hogy ahogy viszi közelebb a szeméhez, úgy bandzsít egyre jobban a szemeivel. (Remélem, hogy az anyukájától csak a szeme színét örökölte, a "minőségét" nem...)
És most egy-két szó az anyukáról! :) Megjelent az írásom a Kismama Közösségi lapszámában, amire nagyon-nagyon büszke vagyok, és szeretnék még egyszer nagy-nagy köszönetet mondani Mártának, amiért megismertette velem az anya-magzat kapcsolatanalízist! Talán Ő nem is tudja, mennyit jelentett Ő nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése