Hol is kezdjem?! Olyan rég volt már, és annyira haragszom magamra, hogy elhanyagolom a naplóírást, mert hát olyan sok dolog történik, annyit fejlődik, változik nap mint nap ez kis lurkó, hogy szinte minden nap tudnék írni, de mégsem teszem... Jó lenne, ha meg tudnám fogadni, hogy mától minden fontos eseményről beszámolok, de nem fogadkozom, ez az én újévi fogadalmam. :)
Napokkal karácsony előtt lázasan nézegettem Máté ruhácskáit, és azon gondolkodtam, melyikben mutatna a legjobban a karácsonyfa "alatt". Alapvetően mindig rugiban van, mert szerintem ez a legkényelmesebb viselet, de azért karácsonykor csak ne rugdalózóban legyen már a gyerek, így kiválasztottam egy gyönyörűségesen szépséges kék szerkót. Lásd a képet. :) A karácsony egyébként nem úgy telt, ahogyan vártam, vagyis csak részben. Sok vendég, sok idegbaj, nem volt jó. Többet erről nem is írok, elmúlt, túl vagyunk rajta. Mindenesetre tanultam az esetből, jövőre főzzön és takarítson valaki más, én letudtam egy időre.... Azért amikor hármasban voltunk, az nagyon jó volt, nagyon élveztem, olyan igazi kis család voltunk, nagyon boldogságos volt minden. Erre emlékszem, ezt nem veheti el senki, az első karácsonyunk. Igaz, már tavaly is hármasban voltunk karácsonykor, de akkor még nem sejtettük. ;)
Ismét voltunk még karácsony előtt doktornőnél... Hát, hadd ne mondjam, milyen volt... Borzasztó. A részletekbe bele se megyek, mert nem akarom megint felzaklatni magamat, de végeredmény az lett, hogy vettem egy doboz tápszert, amiből egyszer készítettem Máténak kaját, amit Ő kihányt, majd úgy döntöttem, kikérem egy másik doki véleményét is. Ez jó döntés volt, mert találkoztam két olyan emberkével is, akinek sokat köszönhetek. A doktornő (Tóth Ildikó) nagyon szuper volt, kedves, aranyos, és végre nem azt nézte, hogy Máté megfelel-e a számoknak, hanem úgy összességében vizsgálta a gyereket. És az asszisztensnője, Szilvi is nagyon kedves volt, sokat beszéltünk telefonon, és nagyon megnyugtatóan mesélt nekem mindenről. Szóval még most kihúzzuk ezeket az oltásos időszakokat a mi dokinéninknél, aztán irány Surány, keresünk valakit, akinek a gyerek a lényeg, és nem az, hogy minél több tápszert tömjünk bele a gyerekbe. (A tápszerre "kényszerítésnek" az üzleti hátterébe bele se merek gondolni, mert akkor végleg kiábrándulok.)
Mátébaba rengeteget fejlődik. Már nagyon ügyesen fogja a csörgőt és a játékokat, reklamál, ha valami kiesik a kezéből, és mindezt visítva teszi. :) Ha valaki hall minket, azt hihetné, hogy bántom a gyereket. :)) Szóval próbálgatja a hangját az én kis lurkóm, és asszem megállapíthatjuk, hogy lesz valaki a családban, aki még nálam is többet fog beszélni, és valószínűleg akaratosabb is lesz, mint én. :))
Közben olvastam egy csomót, és csak ajánlani tudom Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvét, és a Nevelésünk titkai sem rossz, sőt, nagyon érdekes kis olvasmány. Most épp a mi Mártánktól kapott új könyvet, Vida Ágnes könyvét (Babapszichológia) bújom, ami szerintem olyan, mint Ranschburg Szülők könyve című könyve és Mérei-Binet Gyermeklélektan című könyve, csak nem annyira tudományos, könnyebben emészthető. Megyek is, és kihasználom még azt a kis időt, míg Máté alszik, és olvasok egy kicsit.
Napokkal karácsony előtt lázasan nézegettem Máté ruhácskáit, és azon gondolkodtam, melyikben mutatna a legjobban a karácsonyfa "alatt". Alapvetően mindig rugiban van, mert szerintem ez a legkényelmesebb viselet, de azért karácsonykor csak ne rugdalózóban legyen már a gyerek, így kiválasztottam egy gyönyörűségesen szépséges kék szerkót. Lásd a képet. :) A karácsony egyébként nem úgy telt, ahogyan vártam, vagyis csak részben. Sok vendég, sok idegbaj, nem volt jó. Többet erről nem is írok, elmúlt, túl vagyunk rajta. Mindenesetre tanultam az esetből, jövőre főzzön és takarítson valaki más, én letudtam egy időre.... Azért amikor hármasban voltunk, az nagyon jó volt, nagyon élveztem, olyan igazi kis család voltunk, nagyon boldogságos volt minden. Erre emlékszem, ezt nem veheti el senki, az első karácsonyunk. Igaz, már tavaly is hármasban voltunk karácsonykor, de akkor még nem sejtettük. ;)
Ismét voltunk még karácsony előtt doktornőnél... Hát, hadd ne mondjam, milyen volt... Borzasztó. A részletekbe bele se megyek, mert nem akarom megint felzaklatni magamat, de végeredmény az lett, hogy vettem egy doboz tápszert, amiből egyszer készítettem Máténak kaját, amit Ő kihányt, majd úgy döntöttem, kikérem egy másik doki véleményét is. Ez jó döntés volt, mert találkoztam két olyan emberkével is, akinek sokat köszönhetek. A doktornő (Tóth Ildikó) nagyon szuper volt, kedves, aranyos, és végre nem azt nézte, hogy Máté megfelel-e a számoknak, hanem úgy összességében vizsgálta a gyereket. És az asszisztensnője, Szilvi is nagyon kedves volt, sokat beszéltünk telefonon, és nagyon megnyugtatóan mesélt nekem mindenről. Szóval még most kihúzzuk ezeket az oltásos időszakokat a mi dokinéninknél, aztán irány Surány, keresünk valakit, akinek a gyerek a lényeg, és nem az, hogy minél több tápszert tömjünk bele a gyerekbe. (A tápszerre "kényszerítésnek" az üzleti hátterébe bele se merek gondolni, mert akkor végleg kiábrándulok.)
Mátébaba rengeteget fejlődik. Már nagyon ügyesen fogja a csörgőt és a játékokat, reklamál, ha valami kiesik a kezéből, és mindezt visítva teszi. :) Ha valaki hall minket, azt hihetné, hogy bántom a gyereket. :)) Szóval próbálgatja a hangját az én kis lurkóm, és asszem megállapíthatjuk, hogy lesz valaki a családban, aki még nálam is többet fog beszélni, és valószínűleg akaratosabb is lesz, mint én. :))
Közben olvastam egy csomót, és csak ajánlani tudom Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyvét, és a Nevelésünk titkai sem rossz, sőt, nagyon érdekes kis olvasmány. Most épp a mi Mártánktól kapott új könyvet, Vida Ágnes könyvét (Babapszichológia) bújom, ami szerintem olyan, mint Ranschburg Szülők könyve című könyve és Mérei-Binet Gyermeklélektan című könyve, csak nem annyira tudományos, könnyebben emészthető. Megyek is, és kihasználom még azt a kis időt, míg Máté alszik, és olvasok egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése