A dilemma: hogyan sétáltassak?

Hetek óta azon töröm a fejemet, hogy mit csinálok rosszul sétáltatás-ügyben?! Egyszerűen nem jövök rá, hogy mikor is lenne jó sétálni. Öltöztetéskor sír, és a kocsiban is csak egy időre hagyja abba, mert aztán egyszer csak elkezd feszengeni, és hangos sírásban tör ki. Ennek eredményeként már többször jöttünk úgy haza, hogy Ő az ölemben, közben meg tolom a babakocsit, ami nem egyszerű ezzel a dögnehéz kocsival. Szóval tanácstalan vagyok... Ötletek? :) Amikor még kisebb volt - de vicces ezt leírni a 4 és fél hónapos fiamról :) -, akkor nem volt gond, mert általában elaludt a kocsiban, mindegy volt, hogy evés után volt, vagy előtte. Etetés után nem jó, mert hiába vittem büfizés után, előfordult, hogy lehányta magát. Ha meg jóval evés után viszem, akkor nagyon hamar elkezd feszengeni, és sír. Már lecseréltem a ruháját, a sapkáját, kesztyűt már nem is adok rá, de hiába. Nem értem... Persze, tudom, az lenne a megoldás, ha evés utáni játék után, amikor már jól elfárad, és az alvás következik, akkor vinném le, és akkor aludna, de azt meg nem szeretném, mert félek, hogy rászokik, és amikor alszik itthon, akkor legalább én is tudok kicsit pihenni. Azt is próbáltam, hogy alvásidőben vittem le, aludt is, aztán felhoztam egy félóra múlva, de ahogy beértünk a lakásba, felébredt... Lehet, hogy a fiam nem szereti sétálni?! Nem tudom, majd kiderül.

Egyebek: apa makedón munkatársát búcsúztatja, így Máté és anya egyedül vágott neki a fürdetésnek. Nem először történt már ez, de most nem ment egyszerűen. Máté nagyon sírt, mert iszonyat fáradt volt már, majd megszakadt a szívem. A játszószőnyegén öltöztettem le, hogy haladjunk, de így is rettenetesen sírt. A jó hír viszont, hogy ahogy beletettem a vízbe, minden gondja elszállt. Ezek szerint élvezni fogja a babaúszást, juhhhéééé!! :)