... egyrészt az, hogy az én drága Pocaklakóm 450 gramm, és minden rendben a szívével, pocakjával, buksijával, gerincével, sőt, megvan mind a 20 ujjacskája is. Másrészt az is, hogy nem egyenlítődnek ki az erőviszonyok kiccccsaládunkban! ;) Igen, kisfiúnk lesz ismét, aminek nagyon-nagyon örülünk, és üzenem, vagyis torkom szakadtából üvöltöm ki a nagyvilágba, hátha meghallja az érintett, hogy "TUDJUK, HOGY NEM BAJ!!!!" Szóval ez a nagy helyzet! Most aztán jöhet az agyalás, hogyan is hívják majd Babócánkat, ugyanis egészen eddig meg voltam győződve róla, hogy a Máté az egyetlen fiúnév, ami nekem tetszhet. :) Na, de majd most, keresünk egy másikat is! :)
Boldog vagyok nagyon!!! Mert már március 9-e óta nem voltam UH-on, így kezdett rajtam kijönni a paraláz, hogy akkor biztos, hogy minden oké az én kis pindurimmal. De igen, aszonták. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése