Máté egyre ügyesebben utánozza a szavakat. Azt még nem mondom, hogy mindent megpróbál kimondani, amit hall, de egyre több szót ismételget a maga cuki módján. A legújabb szó, a "bibi", aminek a története úgy kezdődött, hogy meglátogatott minket Brigi barátnőm, és amikor elment, és megkérdeztem, hogy ki volt nálunk, akkor ezt mondta: "bibi". Aztán másnap megvágtam a kezemet, úgyhogy beragasztottam. Persze próbálta leszedni, mire én mondtam neki, hogy ne szedje le, mert anyának fáj az ujja, bibis. Erre felcsillant a szeme, és mosolyogva mondta: "bibi". És utána csak ezt hajtogatta. Odaszaladt hozzám, fogta az ujjam, és mondta, "bibi". Megzabálom, komolyan. Amúgy az uborka neki ubo vagy ubu. És nekem nagyon nehéz megállni, hogy amikor megkérdezem, hogy kér-e uborkát, ne úgy kérdezzem, hogy "Kérsz ubut?" Sokszor nem is sikerül, de majd figyelek. Arra is sikerült rájönnöm, hogy amikor reggel felkel, és tágra nyitott szemekkel, kérlelőn azt mondja nekem, hogy "e", akkor bizony a tejcsire gondol, azt szeretne inni. Egyébként nagyon ügyesen megérteti magát annak ellenére, hogy tisztán, szépen még alig pár szót tud kimondani. De elmutogatja. Pl. ha meleg a kaja, amit adok neki, akkor a következő kanál előtt elkezd fújni a levegőbe, én meg tudom, hogy ez azt jelenti, picit meleg, úgyhogy fújjam csak meg nyugodtan. :)
A hisztivel küzdünk néha. Nem az a baj, amikor van egy-két nagyobb hiszti egy nap. Azzal elbánok. :) Vagy fel sem veszem, vagy sikerül elterelnem a figyelmét, vagy valami. Azt nehezebben tolerálom, amikor nyafog. Mert van ilyen. Ha valamit nem tud egyből megcsinálni, nyafog, ha várni kell a kajára 1-2 percet, nyafog, ha el kell mennem wc-re, nyafog. Na, ilyenkor nagyon nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Még az elején csak-csak elvagyunk, de a nap végére készen vagyok. Nem tudom, hogy ilyenkor fáradtabb, vagy jönnek a hiányzó fogacskák, vagy csak ilyen napja van, de eléggé neccesek ezek.
A Pocaklakó mozog. Bár pont 2 napja rámhozta a frászt, mert valahogy többször is megütődött a pocakom, na persze nem durván, csak mondjuk gyerkőccel játék közben. Én meg elkezdtem aggódni, és mániákus módjára figyelni, hogy mozog-e. És persze nem. Már a sírásig jutottam, de aztán erőt vettem magamon, elkezdtem nézni egy Mad men részt, és az úgy elterelte a figyelmemet, hogy a baba egyből felkelt, és vadul jelezte, hogy "héééé, itt vagyok, ha már felkeltettél, tessék velem foglalkozni." Kérdezik, mit érzek, fiú lesz vagy lány. Nem érzem. Tényleg. Mátéval sem volt ilyen érzésem. Csak azt tudom, hogy azt mondtam Máténál, hogy lányt szeretnék, de igazából fiút akartam. ;) Most is kiegyeznék egy fiúval, de talán ez is csak azért van, mert egyszer láttam egy képet, és az nagyon tetszett nekem, és egy ilyen képen én is szívesen szerepelnék. A képen egy anyuka áll, akit körülvesz a három nagyfia, akiknek szinte a vállukig sem ér. És vigyorog mindenki. Na meg ugye ott van az is, hogy a lányok odáig vannak az apukájukért, és én meg irigy lennék... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése