Ezzel a bejegyzéssel egy kicsit késésben vagyok, és jé, pont egy hetes késésben. Zsomborom 19-én 9 hónapos lett. Súlyt és centit nem tudok írni, mert aznap már ezer felé állt a fejem, mosás, pakolás, rendrakás volt soron, ugyanis pénteken hazautaztunk a nagyszülőkhöz. Majd erről is írok, de előbb jöjjön a helyzetjelentés, mert az is fontos.
Csöppem nagyon kis drága. Kúszik, ül és mászik. Tapsol, mamamama-zik, hörög, csapkod. Ha Máté gyimakolja, egy ideig tűri, aztán elszakad a cérna, és akkor van baj. Az van ugyanis, hogy mióta megtanult mászni, mindig megy Máté után, és azzal akar játszani, amivel Máté is játszik. Ebből persze kész a baj, mert Máté meg nehezen tűri, ha szétszedi az éppen frissen megépített vonatsíneket, lerombolja a tornyot. Néha csak rákiabál, néha lökdösi, néha odacsap neki Máté. Ezeket a helyzeteket kell most kezelni, nem tudom, hogyan lenne a legjobb, el lehet-e, el kell-e fojtani, bele kell-e szólni. Valaki szerint kettejüknek kell lejátszani, csak nekem ezzel fenntartásaim vannak. Még olyan kicsi Zsombor, még nem tudja magát megvédeni. És Máténak sem taníthatom azt, hogy játsszák le, mert akkor mi tartja majd vissza attól, hogy a bölcsiben és az oviban is mindig le akarja játszani? Oké, tudom, a bölcsiben más a helyzet, ott többször esnek egymásnak a gyerekek, látom én Máté arcán, vállán a nyomokat, de azért ott is van egy egészséges határ, amit nem lépnek át. Ha nagyobbak lesznek, és Zsombor is meg tudja magát védeni, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy nem fogok mindig beleavatkozni. Gondolom sokszor lesz olyan, hogy nem is leszek jelen az egyes eseteknél. Az is igaz, hogy nagyon elzárni sem akarom őket egymástól, mert akkor meg azt üzenem, külön jobb játszani. Én meg szeretném, ha együtt is lennének. Szóval most ha vita van, akkor megpróbálom a helyzetet kezelni úgy, hogy mindenkinek jó legyen, senkinek se essen bántódása, egyikük se érezze kiváltságosabbnak magát.
Az történt még, hogy Zsombornál felütötte a fejét a szeparációs szorongás. Vagyis gondolom emiatt van az, hogy ha kimegyek a szobából, egyből sír, és jön utánam. Szeret ölben lenni, és valahogy most nekem sem teher (Máténál előfordult, hogy már nem bírtam vinni). Sokszor az is elég, ha lát, a közelemben lehet.
Aludni... hát, nem mondanám, hogy túl jól alszik. Főleg hajnalban kel többször, van, hogy óránként. Kaptam olyan tanácsot, hogy egy 8 hónapos gyereknek már nem kellene ennie éjszaka, mert meg kell tanulnia, hogy éjszaka nem eszünk, hanem alszunk, és én is kipihentebb lennék, de valahogy nekem ez nem megy. Nem cumizik, nem szopja az ujját, az ölben lét, sétálgatás pedig nem elég neki. Kell a cici. Valószínűleg az is benne van a pakliban, hogy most már bizonyíthatóan jönnek azok a fránya fogacskák, és így nyugtatja magát. Úgyhogy egy ideig búcsút mondhatok a nyugodt éjszakai alvásnak.
Volt amúgy két nagyon durva éjszakánk. Az egyik épp Lovason esett meg. Üvöltött egész éjszaka, vagyis ez így túlzás, maradjunk annyiban, hogy fél órát aludt, egy órát sírt. Másnapra lázas lett, de aztán lement neki, és aztán meg megjelent az első fogacskája, így azt gondoltam, ez volt a sírás és a láz oka is. De pont a nagyszülőkhöz indulás előtti éjszaka megint ugyanez volt, úgyhogy másnap elvittem az új dokinkhoz, aki meg épp szabin volt, úgyhogy egy másik doki látta, aki antibiotikumot írt fel neki, augmentint. Merthogy szerinte a múltkori vírus lehetett, ami felülfertőződhetett, ezt igazolta a torka is, ami állítólag brutálisan piros volt, és ömlött a váladék lefelé. Úgyhogy gyógyszert szed a drágám, aminek következtében meg kipirosodott a popója és a kukija, amit meg kenegethetünk neki canesten-nel, mert állítólag az antibiotikum okozta gomba. Szóval szegénykémmel ez van most.
Túl vagyunk egy kórházas történeten is, amiből igencsak sokat tanultam. Készül erről egy bejegyzés, abban minden benne lesz, most erről nagyon nem akarok írni, annyit csak talán, hogy Zsombor 8 hónapos korában, pont gyermeknapon kórházban volt.
Nagyon mosolygós baba. És nyugodt. Vagy legalábbis szerintem. Imádja a kupit, mert kedvére pakolhat és mindent kipróbálhat, megrághat.
Túl vagyunk az első homokozáson is, hintázáson is. Voltunk egyszer-kétszer babamamajógán, de az annyira nem jött be most.
A Ringatót élvezi, a babakocsit hol így, hol úgy fogadja. Hordozni nem hordozom, bár most, hogy ül, tervezem, hogy keresek valami jó csatost, és nekivágunk a nyárnak, ősznek, de ez még csak terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése