Írni
támadt kedvem, így éjjel fél kettő körül. Az ok baromi egyszerű. Van
nekem egy kedvenc sorozatom, a Sons of Anarchy. (Igen, ez most nem
gyerekes bejegyzés lesz, meg annak össze-vissza, aki nem ismeri a
sorozatot, de valahol ki kell dühöngenem magamat.) Ez a sorozat az
utolsó évadát éli, szomorú karácsonyom lesz. Szóval mivel ez nekem a
kedvenc sorozatom, vagyis az egyik nagy kedvencem, ezért követem minden
rezdülését. A kedvéért még angol nyelvű oldalakat is hajlandó vagyok
elolvasni, ami nagy szó. És tök hasznos. A Sorozatjunkie-n mindig írnak
róla, most is van egy "kibeszélő", ahol rendesen szapulják ám ezt az
évadot. Oké, rendben, tegyék, DE! Ha azt írja valaki, hogy klisés,
unalmas, kiszámítható, akkor miért nem ír legalább egy klisés jelenetet?
És miért nem mondja el, hogy milyen cselekmény, történetszál lett volna
neki izgalmas és nem kiszámítható? Vagy akkor ne írja, hogy mit
szeretett volna látni, de fejtse már ki, hogy mitől unalmas? Mely
momentumok, párbeszédek? Ezen én annyira felidegesítem magamat, persze
teljesen felesleges, tudom, de ennek nagyon alapos oka van. Én azt
gondolom, hogy ha valaki néz egy sorozatot, olvassa a vele kapcsolatban
megjelent kritikákat, és még hozzá is szól, az vegye már a fáradtságot,
és rendesen, normálisan, ha azt vesszük, a művet elemezve írjon már
róla? Magyarázza meg! Fejtse ki! Érveljen, hogy vitázni tudjunk róla,
mert ez az egésznek a lényege! Szerintem. Ha hozzászól, az legyen kerek,
komoly, elgondolkodtató. És egyébként itt jegyzem meg, hogy szerintem
így kellene eljárni minden egyes témánál minden egyes szituációban. A
Kismamablogot anno azért hagytam el, mert nem bírta a gyomrom bevenni a
sok egymást minősítő hozzászólást. Anyukák(!) fikázták, és vélhetően
fikázzák most is egymást olyan felületen, ahol egymást segíteni és
támogatni kellene. Nem arról van szó, hogy nem szabad elmondani az
ellenvéleményt és mindenben egyet kell érteni. Nem. Soha, de soha nem a
vélemény a lényeg, hanem a stílus, amivel azt közöljük. Én régen
mindenkinek mindent odavetettem, úgy, ahogy épp gondoltam. Most is
megvan ez benne, nyilván, a saját bőrömből kibújni nem tudok, és nem is
akarok. De az interneten történő fröcsögést nem értem. Vagy lehet, hogy
ez egyeseknek terápia? Az otthon vagy a munkahelyen ki nem adott dühöt
vezetik le? Lehet. Akkor meg nem tudom, mi a megoldás. Visszatérve a
sorozathoz, még egy valamit megfigyeltem. Nem mindegy, hogy az indító
írásnak milyen a hangvétele. Ha pozitívabb, akkor valahogy a kommentek
is pozitívabbak, bár nyilván van ellenpélda is. Jelen esetben a kezdő
írásban is megfogalmaztak egy-két kritikát, de legalább megindokolták.
Elfogadom, elgondolkodom, talán igazat is adok, de hülye szavak
odadobálásával nem tudok mit kezdeni. Meg amikor nem tudják, hogy mi a
sorozat főszereplőjének a neve! Az milyen már? Ááá, mindegy,
felidegesítettem magamat, mert nem bírom, mikor emberek csak azért
szólnak hozzá témákhoz, hogy elmondhassák, hogy hozzászóltak, de
valójában nulla a tartalom. Tudom, most ledöbbentek, mert ez csak egy
sorozat, de sajnos ez nálam így van. Ha nézek egyet, akkor én azt nagyon
nézem, figyelek minden történetszálra, újranézem, ha valamit nem értek,
és olvasok is utána. Mondjuk azt, hogy ez az én hobbim. :) Köszönöm,
hogy meghallgattatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése