Máté aranyköpése

Máté reggel gitározni szeretett volna. Nézi az erősítőt, Bandi magyarázza neki, hogy melyik gomb mire való. Erre megszólal Máté: "Igen, tudom, ez a rockító." 

Máté aranyköpése

Este altatáskor odabújik hozzám, és ezt mondja: "Szeretlek, Te kis virágcsokor." Majd utána a fülembe súgja, hogy "Anya, leszek a feleséged!" :) :) :) 

Máté arany(csíny)tevései

Már ezer éve történt, csak nem lett dokumentálva, hogy azénédesdrágaegyetlenelsőszülöttem feldugott az orrába egy, azaz egy darab tic-tac-ot, és mindezt sikerült akkor abszolválnia, amikor én vezettem. Persze ilyenkor hiába mondod neki, hogy ne szívja, hanem fújja, semmit se ér, nekem meg már lepergett a szemem előtt az orrlyukból kinövő tic-tac-fa képe, ami nagyon nem tetszett, szóval itten van, hogyan lehet megoldani eme csodás helyzetet: satufék a Pöttyös utca kellős közepén, vezetőülésből kiugrani, a gyerek ajtaját feltépni, mit sem foglalkozva a mögötted érkező autósokkal, a gyerek orrlyukát az amúgy se kicsi ujjaddal kitágítani akkorára, hogy beférjen az ujjbegyed úgy, hogy a tic-tac szemet ne felfelé nyomd, és közbe kiáltsd a gyereknek, hogy fújjjjjad! Jelentem: sikerült kiszedni az egy szem tic-tac-ot, és én is normálisan reagáltam utána, ami nagy szó, mert ilyenek után általában hóthülyeszülőként viselkedem sajnos.

Mindezek után már olyan semmiségnek hangzik, hogy sutyiba betolt egy negyeddoboznyi multivitamint, miközben az édesapukája telefonált, aki amúgy utána majdnem szívrohamot kapott. (Még mindig hangosan röhögnöm kell, amikor eszembe jut az édesjóapjuk arca az eset megtörténte után az én hazaérkezésemkor. Szemét vagyok, tudom.)

És az is semmiség, hogy míg a halálomon voltam az ágyban attól a betegségtől, amit tőle kaptam el (na jó, nem csak tőle, de benne volt Ő is bőven), addig ellopta a nagyollót, és elöl-hátul igazított egy kicsit a haján. Szerintem az eredmény egy nagyon eredeti hajviselet lett, mert nem ám összevissza nyirbálta meg a haját, nem, nem; pontosan belőtte a közepet elöl a homloka feletti részen és hátul a tarkónál. Tulajdonképpen büszke vagyok rá! 

Levél Zsombornak

Drága Zsombim, Isten éltessen a 3. szülinapod alkalmából!

Ez az első levél, amit Neked írok. Amikor 1 éves lettél, akartam írni, de úgy voltam vele, hogy ha Máténak nem írtam az első szülinapján, akkor úgy igazságos, ha Neked sem írok. Ma erről az a véleményem, hogy WTF. De ez van, nem tudom visszacsinálni a dolgokat. A második szülinap meg azért maradt ki, mert az az időszak nagyon nehéz és zűrös volt; betegséghegyek, kórház, Neked bölcsi-kezdés, Máténak új kiscsoport-kezdés, nekem munka. De most itt vagyok, és el kell mondanom, hogy imádom a drága jó szívedet. Imádom, hogy sokat mosolyogsz, hogy mindig megbocsátasz, hogy egy mosolytól túllépsz, hogy vidámságot hozol a napjainkba. Sajnálom, hogy nem tudok Veled annyit foglalkozni, és azt is, hogy Máté sokszor bánt. Te nem tudod, de minden reggel vagy igazából bármikor, amikor nem vagy ott, a nevedet ismételgeti, és azt mondja, mennyire szeret Téged. Annyira jó látni, hogy Te mindig jó szándékkal közeledsz hozzá, és mindenkihez. Köszönöm, hogy észreveszed, ha új ruha/karkötő/cipő/frizura van rajtam, és megdicsérsz, hogy milyen szép vagyok én vagy ami éppen új rajtam. Egy igazi türelemvirág vagy, sokat mosolyogsz és mókázol. Szeretsz énekelni és táncolni, és ügyes is vagy benne. A k betűt nem tudod kimondani, ezért Neked tatas a kakas és tutya a kutya. Az egyik szomszéd azóta a saját kutyáját is tutyának hívja. Sajnos laktózérzékeny vagy, de jól viseled. Mondod mindenkinek, hogy Te csak laktózmentes sajtot ehetsz és tejcsit ihatsz. Ja, ivás. Nem szereted a vizet. Csak a tea, a gyümölcslé vagy a tej jöhet szóba. Ez annyira nem jó, nem is örülök ennek, remélem, ezen a téren majd még változik az ízlésed. A gyerekekkel jól kijössz. Már voltak barátaid is a bölcsiben; azért voltak, mert Ők ovisok lettek: Bazsi és Zsófi. Most Zoéval játszol sokat. Nehezebb időszakunk van most, de remélem tudod, szeretlek, és hidd el, nem kell amiatt sírni, hogy Te még csak három éves vagy, Máté meg már öt, mert majd Te is leszel öt. :) Csak ezt még nem érted. :)

Pusszilak, Zsombikám, boldog szülinapot! 

Anyi 

Levél Mátémnak

Matukám, Isten éltessen az 5. szülinapod alkalmából. Anyád most is csúszásban van, mint mindig mostanában, de mostanában legalább már nem vagyok idegbajos amiatt, mert valamivel elcsúszom. De benne vagyok a 8 napban, így nem is igazán izgulok. :)

Tavaly nem írtam, mert tavaly minden annyira kusza volt akkoriban. A 2015-ös év júliusa és augusztusa brutális volt; skarlát, hányás-hasmenés, kórház, utána meg Te kezdted az új kiscsoportot, Zsombor a bölcsit, én meg a munkát. 

Nem egyszerű egy év van mögöttünk. 

Nagyon sok minden történt, rengeteg jó és rengeteg rossz dolog is.  

Az új kiscsoportot nagyon szereted, vannak barátaid, sokat fejlődtél, Anna nénit és Edina nénit elfogadtad, és ahogy látom, szereted is Őket. Nagyon jó látni, hogy végre megtaláltad a helyedet. Az előző kiscsoportban Te voltál a legkisebb, ebből nagyon sok rossz élményed származik, amit kitörölni sajnos nem lehet. Nem tudom, mi lesz meg Neked belőle (sejtéseim vannak), én tanultam belőle, az emberekhez való hozzáállást pl. mindenképp.

Megtanultál pótkerék nélkül biciklizni és hintázni. Hintázni Stolczi Marci barátod tanított meg, akit nagyon szerettél, és nagyon sírtál, amikor megtudtad, hogy elköltöznek.

Összehaverkodtál a lakótelep összes kutyájával.

Mindig mindenkinek köszönsz, magadtól, sose mondom, és ha visszaköszönnek, akkor egyből elkezdesz beszélgetni, és megmutatod mindenkinek azt a dolgot, tárgyat, ami éppen az aktuális kedvenc kincsed.

Gyűjtögető vagy, és ha rajtad múlna, mindent megvetetnél velem.

Nagyon ügyesen rajzolsz, és a beszéded is rengeteget fejlődött. Mondókázni, énekelni nem szeretsz, én meg nem erőltetem. Remélem nem baj. Ha igen, akkor bocsi.

Örülök neki, hogy a gyerekekkel való kommunikációd nagyon sokat változott. Szeretsz gyerekekkel ismerkedni, játszani, néha még vannak balhék, de azt hiszem, már nem vészesek. Nekem kellene még fejlődnöm, mert én meg nagyon nehezen viselem el a gyerekek szüleit, és emiatt nem igazán megyünk pl. játszóterezni. De így is szerzünk barátokat, pl. Tibit és a családját, vagy Vikit és Rékát, meg persze Emily vizslakutyabarátodat. 

Olyan okos vagy. Úgy vág az eszed, hogy csak na. Ezt néha én jól megszívom, no de ez van. Nagyon érzékeny vagy. Minden rezdüléseddel leveszed a bennem és a családunkban zajló dolgokat, ami... hát nem tudom, hogy jó-e Neked. Majd igyekszem ebben még jobban segíteni. Pl. nagyon örülök, hogy a sírásod meghallgatásában rengeteget fejlődtem. Régen el akartam nyomni, meg akartam oldani, persze nem tudtam, ettől feszült lettem, ami Neked nyilván nem tett jót, de már ez nem így van. Van, hogy megálljt parancsolok egy hisztidnek, de már tudom, hogy néha ki kell adnod, nekem meg csak ott kell lenni, és várni. Tündércsibeborsó fiú válik belőled.

A tesóhelyzet... hát most épp katasztrófa, de azért van sok-sok remény. Néha nem szereted Zsombit, néha a saját testeddel és persze a hangoddal véded. Balhéztok éjjel-nappal, legalábbis az elmúlt 1 hónapban igen. De tudod, ez is, mint sok minden, rajtam múlik. Ha nem akadok ki, akkor tök jól alakulnak a balhék, még vér sem folyik, vagy csak kevés, ha viszont épp én is kivagyok, akkor zeng a ház. Bocsánat érte. 

Drága Mucim! Folyamatosan tanulok Tőled a türelemről, a szülőségről, meg úgy mindenről. Együtt küzdünk meg a természetünkből fakadó nehézségekkel, néha jó hangosan, néha hatalmas nagy szeretetfelhőben. De ez most így van.

Szeretlek! Akkor is, ha azt hiszed, érzed, hogy nem. Akkor az van, hogy magamat utálom, mert már megint szarul voltam, csináltam valamit. De fejlődöm! Remélem, érzed!

Csókol a Zanyád! :)

Ui.: NE BESZÉLJÉL MÁR CSÚNYÁN, MERT KÉÉÉÉÉSZ VAGYOK!!! 

Aranyköpések Zsombortól

Reggel van, jövünk ki a lépcsőház ajtaján, mire Zsombi megszólal: Anya, nézd, kinyírták a füvet.

Adom rá Zsombira a Spongya Bobos zoknit, mondom is neki, hogy "Nézd, Spongya Bobos zoknid lesz." Erre Ő: "Nem, ez Szupermenő."

(Se Spongya Bobos, se Supermenes mesét nem látott még, hallani mindkettőről hallott már, gondolom, innen jött.)

Máté a fogantatásról

Este 21:41, alváshoz készülődünk, Máté kérdezi Zsombit:

"Zsombi? Tudod, Te honnan születtél? Anya pocakjából. Az úgy volt, hogy apa meg anya nagyon összeölelkőztek, nézd, megmutatom (odajött és nagyon megölelt), és akkor így ölelkőztek és a szépség belement anya szájába, onnan lement a pocakjába, ott összekeveredett, és akkor kijött anya nuniján, igaz anya?"

:) :) :)