Az egyik már Máté csecsemőkora óta piszkálja a csőrömet. Az, hogy nyugodtan, azaz gyerek nélkül vásárolhatok be vagy vehetek magamnak a hízásom miatt, tehát muszájból ruhát nagyon szuper dolog, és meg is becsülök minden ilyen lehetőséget, mert bizony sokkal hatékonyabb vagyok bármelyik boltban akkor, ha nem kell még arra is ügyelnem, hogy Máté kinek tolja neki a kosarat vagy éppen hány krumplit rak zsebre, de ez a fajta kikapcsolódás nem ugyanaz, mint amikor Apa elmegy sörözni. Nem irigykedem és nem panaszkodom, és nem is Apának szól ez, hanem azoknak, akik amikor megtudják, hogy egyedül mentem el vásárolni, akkor megjegyzik, hogy milyen jó, hogy egy kicsit kikapcsolódhatok ÉN IS. Én is? A sörözéssel egyenértékű lenne egy limonádézás vagy mondjuk egy kávézás a barátaimmal. De egy bevásárlás minden, csak nem kikapcsolódás, mert az agyam egy percre se kapcsolhat ki, akkor ugyanis tuti biztos, hogy a bevásárlólistának egy olyan eleme tűnik el a ködben, ami nélkül nem tudok ebédet főzni másnap, és az senkinek sem jó.
A másikat nemrég fogalmaztam meg magamnak, de azóta nagyon nagy indulatokat kavar bennem. Úgy gondolom, hogy egy gyereket neveljen az anyukája meg az apukája, meg mondjuk a nagyszülő, ha a szülő is úgy akarja, és persze a bölcsis vagy ovis gondozó, meg iskolai tanár, de ne nevelje egy idegen. Én ehhez tartom magam. Volt már, hogy ellökték a gyerekemet vagy elvettek tőle valamit, de sosem minősítettem, szóltam le annak a másik gyereknek a viselkedését, hanem teljes gőzzel Mátét vigasztaltam ilyenkor olyanokkal, hogy "talán véletlen volt", "még kicsi, nem tudja máshogyan elvenni", "most Ő szeretne vele játszani, majd utána visszaadja" stb. Ehhez képest az én gyerekem már megkapta, hogy "szégyelld magad", "mit képzelsz Te", "hát ez meg hogy gondoltad, és ha visszaüt?". Ezeket mondták neki olyankor, amikor mondjuk nem verekedett, csupán kiabált egyet, mikor egy kisfiú elvette a játékát, meg olyankor, mikor a motorozás hevében nem húzódott le a járda szélére, meg olyankor is, amikor odacsapott egy kisfiúnak, mert felmászott mellé a csúszdára. Namármost. Ha nem vagyok jelen akkor, amikor mondjuk a fiam elvesz egy gyerektől játékot vagy meglök, homokkal leszór egy másik gyereket, akkor igenis szóljanak rá, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert igazuk van. De ha én ott vagyok, látom az ominózus esetet, és egyből szólok a fiamnak, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert fáj/nem szép dolog, akkor más már ne tegye ezt! Főleg a korábban felsorolt mondatokkal ne, mert szerintem ez nem jó dolog. Láthatja, hogy szólok, azt is, hogy ha több, mondjuk három alkalommal is előfordul, akkor fogom, és hazaviszem a gyereket, még ha végig üvölti is az utat. Lehet hülyén gondolkodom, de szerintem ez valahogy úgy van rendjén, hogy ha lát valaki valamilyen viselkedést, ami neki nem tetszik, akkor mondja el magában, hogy ez a gyerek egy büdös, neveletlen kölyök, de csak magában. Vagy ha már szólni akar, mert nem bírja visszatartani, akkor se a gyereket minősítse, hanem az adott magatartást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése