A válasz egyszerű: nincs időm. Ez egyfelől baromi gáz, másfelől nagyon jó, mert ami miatt nincs időm, az az, hogy sosem unatkozom, mindig van valami elintéznivalóm vagy olyan programom, amire mindenképpen el akarok menni.
Múlt héten azt sem tudtam, mikor vegyek levegőt. Voltam két szabadulós játékon, utána beszélgettem egy jót az egyik barátommal, segítettem egy Refisnek egy közvélemény-kutatásszerűségben, megbeszéltem egy önkéntes "munkát" egy alapítvánnyal, beírattam Zsombort bölcsibe, ittam egy iszonyat finom szilvás sört az Élesztőben, és újra eljutottam Hiperkarma koncertre. Persze ezek mellett még voltam Anyahajós programokon, meg a Gyerekekkel ezer helyen. Mindezt úgy, hogy full beteg voltam, ugyanis megint valami felső légúti csodával lettem gazdagabb, ami igen makacs, mert még mindig tart. És sajnos az alkoholkúra sem segített.
Olyan jó ez most. Hogy jövünk-megyünk, és hogy mindig van valami. Élvezem.
Amit nem élvezek, hogy azok a fránya kilók maradtak, és annyira jól érzik magukat, hogy eszük ágában sincs elhagyni a bennem élő karcsú testet. Ez van. Májusban ezen a téren is akarok változtatni, meglátjuk mire megyek.
A gyerekekről is fogok majd írni, de nem most, mert annyi minden van, hogy estig tudnám írni, annyi időm viszont nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése