Anyáéknál vagyunk. A szomszéd házaspárnak hét unokája van, az egyikükkel, Eszterrel összebarátkozott Máté. Miután ma hazajöttek a vonatnézésből Papával, Máté még az udvaron szeretett volna maradni. Kilesek az ablakon, hát látom, hogy rollerezik ugyan, de közben közelebb és közelebb megy Eszterék házához, mosolyog, és nézelődik. Én közben Zsombort fürdetem, meg ilyesmi, abbahagyom a kukkolást. Mátéék feljönnek, vacsi, pancsi. Altatás közben kapargatja a kezemet, meséli a napját, vonatok, villamosok, piros és fehér lámpa, majd egyszer csak vált, és elmeséli, hogy Eszter meghallotta, hogy Papával beszélgetett, és kiszaladt hozzá, még kabát sem volt rajta, de az Izéje (ez a mamája Eszternek) kihozta a kabátot, meg a sálat, de képzeljem el, hogy nem tudta felhúzni a zipzárt, mert elromlott, úgyhogy fázott, és lámpásat játszottak. Ezután ezt az egészet újra elmesélte elölről, majd az oldalára fordult, felsóhajtott, és ezt mondta: "Olyan kár, hogy Eszter nem jöhet velünk haza a házunkba. Olyan kár, hogy Eszter nem bulizik velem." Ezután 2 perccel már aludt is. Ez szerelem a javából. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése