Máté-szavak

Míg el nem felejtem:

- májó (májkrémes kenyér, néha vajas kenyér)

- vájó (vajas kenyér)

- tu (turmix)

- mii (még)

- hapapa (Hampi papa)

- te (tej)

- Náni (Nándi)

- Eki (Erika)

- Ata (Attila)

- Bebu (Beus)

- Ke (Keri)

- Ikó (Ildikó)

- ajoji (alma)

- hamma (éhes/szomjas vagyok)

- odá (oda)

- ceju (ceruza)

- íka (hinta)

- pa (pancsi)

- mímű (mikró)

- pepü (pelus)

- bűbi (kaki van a pelusban)

- jajoji (játszótér)

- gyaba (lába)

- joji (zokni)

Jusson eszembe...

... hogy mindig bátorítsam a gyermekemet,

... hogy figyeljek arra, mit szeret enni és mit nem, és terített asztal várja itthon,

... hogy ne tegyek különbséget a két gyermekem között, vagyis legyek tekintettel arra, hogy melyik mit szeret és mit nem, mi fontos neki, minek örül, 

... hogy mindig fejezzem ki az örömömet, ne kelljen a gyerekemnek magában azt mondogatnia, hogy "biztosan örül, csak nem tudja kifejezni"

Kiderült...

... egyrészt az, hogy az én drága Pocaklakóm 450 gramm, és minden rendben a szívével, pocakjával, buksijával, gerincével, sőt, megvan mind a 20 ujjacskája is. Másrészt az is, hogy nem egyenlítődnek ki az erőviszonyok kiccccsaládunkban! ;) Igen, kisfiúnk lesz ismét, aminek nagyon-nagyon örülünk, és üzenem, vagyis torkom szakadtából üvöltöm ki a nagyvilágba, hátha meghallja az érintett, hogy "TUDJUK, HOGY NEM BAJ!!!!" Szóval ez a nagy helyzet! Most aztán jöhet az agyalás, hogyan is hívják majd Babócánkat, ugyanis egészen eddig meg voltam győződve róla, hogy a Máté az egyetlen fiúnév, ami nekem tetszhet. :) Na, de majd most, keresünk egy másikat is! :) 

Boldog vagyok nagyon!!! Mert már március 9-e óta nem voltam UH-on, így kezdett rajtam kijönni a paraláz, hogy akkor biztos, hogy minden oké az én kis pindurimmal. De igen, aszonták. :)

Első lépések a szobatisztaság felé

Háááát, ma az történt, hogy Máté mutogatott a pelusára, majd beszaladt a pelenkázóhoz, és jelezte, hogy fel akar oda feküdni. És bizony tele volt a pelus friss kakival. :) Igazából már volt ilyen egyszer-kétszer, de még nem akartam elkiabálni. :) De hát ha háromszor történik meg, az már jelent valamit, nem? Én úgy örülök. Mert talán ezek az első lépések a szobatisztaság felé. Eddig amúgy csak annyit csináltunk, hogy ha pont láttuk, hogy kakil, akkor megkérdeztük, hogy "hol a kaki?", és bár eleinte csak mi mutattunk a pelusra, egy idő után már Ő is mutatta a kérdésre. Most meg olyan kis okos volt, hogy magától jelezte, hogy mit kell tenni. Én amúgy nem akarom neki erőltetni a bilire szoktatást, mert szerintem az visszásan is elsülhet. Meg úgy olvastam, hogy erre is meg kell érniük agyilag, mármint a záróizmok használatát illetően. Szóval én ennek is nagyon örülök, mert az is szuper, ha már azt tudja, hogy ha kaki van, szólni kell. Juhéééé!

Egy kis ez meg az

Máté egyre ügyesebben utánozza a szavakat. Azt még nem mondom, hogy mindent megpróbál kimondani, amit hall, de egyre több szót ismételget a maga cuki módján. A legújabb szó, a "bibi", aminek a története úgy kezdődött, hogy meglátogatott minket Brigi barátnőm, és amikor elment, és megkérdeztem, hogy ki volt nálunk, akkor ezt mondta: "bibi". Aztán másnap megvágtam a kezemet, úgyhogy beragasztottam. Persze próbálta leszedni, mire én mondtam neki, hogy ne szedje le, mert anyának fáj az ujja, bibis. Erre felcsillant a szeme, és mosolyogva mondta: "bibi". És utána csak ezt hajtogatta. Odaszaladt hozzám, fogta az ujjam, és mondta, "bibi". Megzabálom, komolyan. Amúgy az uborka neki ubo vagy ubu. És nekem nagyon nehéz megállni, hogy amikor megkérdezem, hogy kér-e uborkát, ne úgy kérdezzem, hogy "Kérsz ubut?" Sokszor nem is sikerül, de majd figyelek. Arra is sikerült rájönnöm, hogy amikor reggel felkel, és tágra nyitott szemekkel, kérlelőn azt mondja nekem, hogy "e", akkor bizony a tejcsire gondol, azt szeretne inni. Egyébként nagyon ügyesen megérteti magát annak ellenére, hogy tisztán, szépen még alig pár szót tud kimondani. De elmutogatja. Pl. ha meleg a kaja, amit adok neki, akkor a következő kanál előtt elkezd fújni a levegőbe, én meg tudom, hogy ez azt jelenti, picit meleg, úgyhogy fújjam csak meg nyugodtan. :) 
A hisztivel küzdünk néha. Nem az a baj, amikor van egy-két nagyobb hiszti egy nap. Azzal elbánok. :) Vagy fel sem veszem, vagy sikerül elterelnem a figyelmét, vagy valami. Azt nehezebben tolerálom, amikor nyafog. Mert van ilyen. Ha valamit nem tud egyből megcsinálni, nyafog, ha várni kell a kajára 1-2 percet, nyafog, ha el kell mennem wc-re, nyafog. Na, ilyenkor nagyon nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Még az elején csak-csak elvagyunk, de a nap végére készen vagyok. Nem tudom, hogy ilyenkor fáradtabb, vagy jönnek a hiányzó fogacskák, vagy csak ilyen napja van, de eléggé neccesek ezek.
A Pocaklakó mozog. Bár pont 2 napja rámhozta a frászt, mert valahogy többször is megütődött a pocakom, na persze nem durván, csak mondjuk gyerkőccel játék közben. Én meg elkezdtem aggódni, és mániákus módjára figyelni, hogy mozog-e. És persze nem. Már a sírásig jutottam, de aztán erőt vettem magamon, elkezdtem nézni egy Mad men részt, és az úgy elterelte a figyelmemet, hogy a baba egyből felkelt, és vadul jelezte, hogy "héééé, itt vagyok, ha már felkeltettél, tessék velem foglalkozni." Kérdezik, mit érzek, fiú lesz vagy lány. Nem érzem. Tényleg. Mátéval sem volt ilyen érzésem. Csak azt tudom, hogy azt mondtam Máténál, hogy lányt szeretnék, de igazából fiút akartam. ;) Most is kiegyeznék egy fiúval, de talán ez is csak azért van, mert egyszer láttam egy képet, és az nagyon tetszett nekem, és egy ilyen képen én is szívesen szerepelnék. A képen egy anyuka áll, akit körülvesz a három nagyfia, akiknek szinte a vállukig sem ér. És vigyorog mindenki. Na meg ugye ott van az is, hogy a lányok odáig vannak az apukájukért, és én meg irigy lennék... :)

Fontos(?) kérdések

Az elmúlt időszakban nekem feltett kérdésekről, azok fontosságáról agyaltam a minap elalvás előtt. Valóban fontosak ezek a kérdések?! Ide most csak egy-két kérdést írok le, mert azt hiszem, ezekből is látszik, hogy miről is van szó. Szóval, elhangzott pl. az a kérdés, hogy "Máté hány kg volt 9 hónapos korában?". Vagy az is, hogy "Hány cm most a Pocaklakó?". Sőt, Máté evésével kapcsolatban az is, hogy "Mit vacsorázott 9 hónaposan?". Én ezekre a kérdésekre a következő válaszokat adtam. Fogalmam sincs, hogy pontosan hány kg volt Máté 9 hónaposan, de azt tudom, hogy 6 hónapos koráig 40-50 dkg-okat hízott havonta, kivéve az első hónapot, amikor 1 kg-ot, illetve azt is tudom, hogy 6 hónapos korától 1 éves koráig 20-30 dkg-okat hízott havonta, kivéve a 6 és a 7 hónap közötti időszakot, mert akkor 1 kg-ot. Sőt, emlékeztem, hogy 7 hónaposan 8 kg volt. Ez a válasz nem volt kielégítő, hanem döbbenetet okozott, hogy nem tudom pontosan(!), hogy hány kg volt Máté. Én ezen nagyon meglepődtem, és iszonyatosan elszégyelltem magam, hogy ilyet nem tudok. Nagyon sokáig, de tényleg sokáig okozott nekem ez bűntudatot, és azon vettem észre magamat, hogy sorolom fel magamban az összes adatot, amit biztosan tudok Mátéval kapcsolatban. Bár sok ilyen volt, nem nyugodtam meg egykönnyen. A Pocaklakó méretével kapcsolatban sem tudtam pontos választ adni, ugyanis mondtam, hogy mostanában nem voltam UH-on, így nem tudom, hány cm lehet. Ez a válaszom is döbbenetet okozott, mert kiderült, hogy az az anyuka, aki kérdezett engem, hétről hétre mindig felírta, hogy hány cm volt az Ő Pocaklakója. Megint csak megsemmisültem, és hallgattam. Annyira ledöbbentem, hogy nem tudtam azt válaszolni, hogy minden baba más és más, és csak azt lehet tudni, hogy az adott hétben mi az átlagos súly és cm, és Ő is csak max. ezt írhatta fel, hiszen nem járt hetente UH-ra. Már azt meg sem kérdeztem Tőle, hogy ha Ő így tudta, akkor biztosan emlékszik, és mondja már meg nekem. Azt el sem mertem mondtam, hogy én Máténál sem írtam ezeket, persze megnéztem, hogy mikor mi fejlődik ki nála, és azt is tudtam, mikor vannak a nagy fejlődési ugrások, de pontos adatokat nem tudtam. De megkönnyebbültem, hogy azt legalább tudtam, mit vacsizott 9 hónaposan. :) :) :)
Az anyukán láttam a döbbenetet, és láttam, hogy nem érti, hogyhogy nem tudtam ezeket. Azt is mondta, hogy "Fura, hogy nem emlékszel." Tényleg sokat agyaltam ezen, hogy tényleg tudnom kellene ezeket? Az elején Mátéval rengeteget bántott engem a doktornő Máté gyarapodását illetően. Én meg állandóan a netet bújtam, hogy kinek hány kg a babája az adott hónapban, melyik baba mennyit eszik stb. Mondanom sem kell, nagyon feszült voltam, és ennek tudjuk, mi volt a következménye. És amikor elengedtem ezt az egészet, és rájöttem, hogy nem a szakirodalom a lényeges, mert az csak egy átlagot mutat, mond, vetít elő, tudatosan nem foglalkoztam sosem azzal, hogy Máté hány kg, cm, mennyinek kellene lennie. Arra figyeltem, hogyan mozog, de akkor sem azt, hogy mikor kellene másznia, kúsznia, ezt vagy azt csinálnia, hanem azt, hogy fejlődik-e szépen, egyenletesen, folyamatosan. Mert ez a lényeg szerintem. Nem az, hogy pont akkor másszon, amikor kell, hanem hogy látszódjon, hogy próbálgatja, tesztelgeti magát. Amikor még Máté a pocakomban volt, én akkor sem azzal foglalkoztam, hogy hány cm vagy hány gramm, hanem azzal, hogy mi fejlődött már ki nála, hogy milyen zenére hogyan reagál, mikor mozog stb. Mindig bocsánatot kértem tőle, ha feszült voltam, vagy ha a férjemmel összeugrottunk, vagy ha sírtam. Megbeszéltem vele a nap történéseit este. Tudom, hogy egyeseknek ez furcsa, de nekem természetes volt. És most ne egy magában beszélő anyát képzeljetek el, hanem egy anyát, aki elalvás előtt csendben, magában számba veszi a napot, és azt a gyermekének elmesélni, megbeszéli vele. Nekem ez volt fontos. És a Pocaklakómmal is ez a fontos nekem. A többi is, de úgy vélem, az csak mellékes, amit jó figyelemmel kísérni, de nem jó, ha az ember azon agyal, hogy már ennyi kg-nak kellene lennie, már annyi cm-nek kellene lenni. A lényeg, hogy hízzon, de legalábbis ne fogyjon, és fejlődjön úgy, ahogyan nála ez meg van írva.

Végre, éreztem!!!

Már tök sokan kérdezték, hogy éreztem-e már a Pici mozgását, és mindig azt válaszoltam, hogy én még nem merem biztosan azt állítani, hogy igen. Aztán mondták azt is, hogy pedig a másodiknál mindig hamarabb szokták érezni... Hát, én nem így voltam vele, és már kezdtem furcsállni a dolgot, de aztán április 12-én, pont amikor Máté betöltötte a 19 hónapot, megtörtént, aminek meg kellett történnie... :) Ekkor éreztem először, hogy igen, az én kis Pocaklakóm odabent virgonckodik. Addig is voltak "furcsaságok", de nem mertem egyértelműen rámondani, hogy igen, ez Ő. Erről eszembe jutott, hogy Máténál mikor éreztem először a mocorgást, és arra gondoltam, hogy talán leírom, mi mikor történt a gyerkőcökkel először. Persze tudom én, hogy nem szabad összehasonlítani két (vagy több) gyermekünket, de talán ezzel a kis összevetéssel még nem okozok olyan problémákat, amik miatt később pszichológushoz kell fordulniuk. :)
Szóval Máténál április legvégén, 28-án éreztem először a mocorgást, Pocaklakómnál pedig április 12-én.
Az első UH mindkét babával január legvégén történt meg, igaz, a Pocaklakóval ismétlésre került sor február közepén, mert január végén még csak sejthető volt a szívhang.
Mindkét babócával március elején került sor a 12 hetes genetikai (Down) szűrésre, és mindkettőnél szuper jó eredményeket kaptunk. A különbség annyi volt, hogy Mátéval az Istenhegyiben voltunk, míg Pocaklakómmal az RMC-ben. Az okokról majd máskor, később, mert nem tudom, leírhatom-e... És ami még más volt, hogy Mátém már ezen szűrés alkalmával megmutatta, hogy Ő bizony egy tökös kis legény. Pocaklakóm még titkolja, hogy kisfiú-e vagy kislány, de nem baj, én türelmes vagyok. :)