2013. április 18., csütörtök

Végre, éreztem!!!

Már tök sokan kérdezték, hogy éreztem-e már a Pici mozgását, és mindig azt válaszoltam, hogy én még nem merem biztosan azt állítani, hogy igen. Aztán mondták azt is, hogy pedig a másodiknál mindig hamarabb szokták érezni... Hát, én nem így voltam vele, és már kezdtem furcsállni a dolgot, de aztán április 12-én, pont amikor Máté betöltötte a 19 hónapot, megtörtént, aminek meg kellett történnie... :) Ekkor éreztem először, hogy igen, az én kis Pocaklakóm odabent virgonckodik. Addig is voltak "furcsaságok", de nem mertem egyértelműen rámondani, hogy igen, ez Ő. Erről eszembe jutott, hogy Máténál mikor éreztem először a mocorgást, és arra gondoltam, hogy talán leírom, mi mikor történt a gyerkőcökkel először. Persze tudom én, hogy nem szabad összehasonlítani két (vagy több) gyermekünket, de talán ezzel a kis összevetéssel még nem okozok olyan problémákat, amik miatt később pszichológushoz kell fordulniuk. :)
Szóval Máténál április legvégén, 28-án éreztem először a mocorgást, Pocaklakómnál pedig április 12-én.
Az első UH mindkét babával január legvégén történt meg, igaz, a Pocaklakóval ismétlésre került sor február közepén, mert január végén még csak sejthető volt a szívhang.
Mindkét babócával március elején került sor a 12 hetes genetikai (Down) szűrésre, és mindkettőnél szuper jó eredményeket kaptunk. A különbség annyi volt, hogy Mátéval az Istenhegyiben voltunk, míg Pocaklakómmal az RMC-ben. Az okokról majd máskor, később, mert nem tudom, leírhatom-e... És ami még más volt, hogy Mátém már ezen szűrés alkalmával megmutatta, hogy Ő bizony egy tökös kis legény. Pocaklakóm még titkolja, hogy kisfiú-e vagy kislány, de nem baj, én türelmes vagyok. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése