Ismét eltelt két hónap, úgyhogy írok

Nem jó ez így, mármint hogy csak kéthavonta szakítok időt a blogra, de hát ez van. Ez a bejegyzés is lehet, hogy eléggé rövid és tömör lesz, de hát ez van. :) Így is az van, hogy mesézik Máté, míg én itt pötyögök. :( Meg az van még, hogy arra sem emlékszem, hogy miről írtam, miről nem, de lusta vagyok visszaolvasni a bejegyzéseket, szóval lehet lesz egyezés. Meg amúgy azon is gondolkodtam, hogy lehet úgy kellene, hogy nem kellene sokra törekedni, hanem mindig csak éppen annyit írni, amennyire van időm, lementeni, és majd egybegyúrni... Mindegy is, lehet marad ez a kéthavi bejelentkezés.

Mátém:

Jár oviba, szereti, vannak barátai, és tök ügyes. Most mondjuk épp beteg, de amúgy eddig egy skarlátos egy hetet leszámítva nem nagyon hiányzott. Remélem ez így is lesz. Nem azért, mert nem szeretnék itthon lenni, hanem mert mindig rájövök, mennyire nem bírom hallgatni ezt a szüntelen köhögést... mikor folyamatosan rátör, nem akar felszakadni, és várod, hogy szerencsétlen gyerek összehányja-e magát a sok köhögéstől... borzasztó... :( Most valahogy a homeo sem nagyon akar hatni, igaz, nem voltam homeós dokinál, csak a saját tapasztalatomra hagyatkoztam. Amiket eddig adtam, azok nem hatottak, de ma áttérek egy másik kombóra, remélem az segíteni fog. A "rendes" dokit is megjártuk, Ő is csak annyit mondott, hogy igyon sokat, 2-3 napig kapjon mucoprontot (tovább tilos, mert már indokolatlanul megköhögteti állítólag), és ennyi. Szóval a hetet együtt töltjük. Ma még Zsombec is ment bölcsibe, meg szerintem holnap is viszem, mert Ő jól van (már), de a pénteket lehet Ő is itthon tölti. Együtt olyan cukin eljátszanak, kivéve amikor megy az adok-kapok. Fúúú, na erről majd egyszer írok. Ha lesz rá erőm és pofám, mert ez nagyon nehéz ügy... 

Amit még Mátéval kapcsolatban írni akartam, hogy bajban vagyok ezzel a "járjon a gyerek külön foglalkozásra vagy sem?" témával, mert hát hallom-látom, hogy sokan ebben a korban már járatják úszni, judozni, jégkorongozni, én meg nem tudom, mitévő legyek... Mert tuti jót tenne neki, amilyen kis aktív, de nem tudom, lekötné-e, kell-e neki már egy külön foglalkozás. Ő focizni szeretne, na nekem meg ettől feláll a szőr a hátamon, pedig hát ugye itt vagyunk az FTC seggében, szóval adná is magát, de pont foci??? Lehet előítéletes vagyok?! Na mindegy! Amúgy meg olyan véleményt is hallottam, hogy igazából kb. 5-6 éves kora körül érik meg a gyerek arra, hogy ilyen foglalkozásokra járjon. Fene tudja. Biztosan ezt is gyereke válogatja. Mivel már január van, ez az egész eltolódik szeptemberre, addig viszont ki kellene találnunk a Zapjukkal, mégis merre menjen majd Máté.

Zsombim:

Jár bölcsibe, szereti, van szerelme, és tök ügyes. :) Tényleg. Olyan szuper bölcsis gondozóink vannak, hogy csak na. Az a helyzet, hogy az egyik gondozó nénije ugyanaz, mint Máténak. (Ő Mariann, akinek szerintem tök sokat köszönhetek, hogy Mátém leszokott a csapkodásról.) A másik gondozó nénint látásból már Máténál is ismertem, mert akkor kezdett dadusként ott, amikor mi már fél lábbal kint voltunk a bölcsiből, de most van szerencsénk hozzá, és egyszerűen csúcs. Zsombi is imádja, meg mindenki szerintem. Az a tipikus született nevelő. Így Mariannal együtt egyszerűen szuperek, nagyon szerencsések vagyunk. Ami az egészséget illeti, hát Zsombikám ez a fosós típus, nagyon úgy tűnik. Neki mindig ez a betegsége. Ha folyik az orra, mellé tuti van egy kis fosika is. Emiatt is, meg mert ekcémás a füle mögött, kértem beutalót a Heim Pálba tejallergia vizsgálatra. Vicces sztori. Hétfőn hívtam őket időpont miatt reggel 11-kor. A válasz az volt, hogy csak délután 2 és 4 között lehet időpontot kérni. Ok, rendben, akkor majd csörgök. De hát annyira durva napom volt, hogy persze elfelejtettem. Máté meg kidőlt hétfő este, kedden Ő is itthon volt, úgyhogy nem telefonáltam. Ma próbáltam hívni őket délután 2-kor, felvették, majd mikor kiderült, hogy mi a IX. kerületben lakunk, közölték, hogy IX. kerületi lakosoknak csak hétfőn és csütörtökön lehet időpontot kérni.... no comment! Sejtem, hogy kb. 4 hónap múlvára fogunk időpontot kapni, szóval megint marad a fizetős út. De már leszarom, és igenis ezt fogom választani, mert azért az mégis csak nevetséges, hogy még csak időpontot sem minden nap lehet foglalni... Arról már említést se teszek, hogy szinte mindenki szerint egy nagy kalap kaka a Heim gasztroja... Szóval keresnem kell egy allergológust. És akkor már Mátét is levizsgáltatom, meg lehet hogy egy biorezonanciásra is befizetem a Kölköket. Csak hogy tutira menjünk. Na, de meglátjuk, mi sül ki belőle.

Én:

Megy a meló ezerrel, most még élvezem, vágyom menni. Klasszak a kollégák, nagyon mások, mint akikkel korábban együtt voltam. Szerintem befogadtak, talán szeretnek is. :) Szombaton meg is lesz az első buliszerűség azzal a három lánnyal, akikkel jobban kijövök. Meglátjuk.

Halad a képzés, nagyon izgalmas. És tök sokat segít. Nem mondom, hogy sosem ordibálok (néha rengeteget sajnos), de összességében tök jó tett.

Tartom magam ahhoz, hogy el-eljárok koncertekre. Megyünk pl. Zaz-ra is, amit baromira várok!!! A cigi most offon van, mert hát Bandinak tettem egy ígéretet, és azt muszáj betartani, ha nem akarok magamnak rosszat! :) (Puszi, Bandim!)

Asszem ennyi.

Majd akarok még írni. Valamikor fogok is.

Tények

Szeptember 21-én ismét munkába álltam.

Most vagyok harmadjára táppénzen.

Jól alszanak a Srácok, szinte alig ébrednek éjszaka. Amikor betegek, nyilván másként van ez is.

Annyira felháborodtam azon, hogy nincs időm sorozatot nézni, hogy az elmúlt két napban - az alvás rovására - felzárkóztam az épp futó kedvenceimmel.

Járok egy képzésre, és szuper emberekkel ismerkedtem meg ott.

Zsombor elkezdte a dackorszakot, de elég jól kezelem.

Most épp boldog vagyok, és úgy érzem, minden rendben.

Eddig teljesen elutasítottam a harmadik gyermek gondolatát. Ez kezd megváltozni.

Nem ostorozom magam amiatt, hogy a gyerekek most is mesét néznek, hogy én nyugodtan kávézzak és megírjam ezt a blogbejegyzésnek nevezett valamit.

Néha elszívok egy szál cigit.

Máté néha dührohamot kap, amitől én is dührohamot kapok.

Nem sikerül fogynom, de most úgy tűnik, nem is érdekel ez a téma.

Szeretem Nórit.

Máténak vannak barátai az új csoportban, és imád rajzolni.

Ismét metált hallgatok.

Leselejteztem a cuccaink nagy részét, sokkal jobb így.

Minden napra megvan, hogy mit veszek fel. Fellélegeztem.

Nekitolattam a kocsinkkal egy villanyoszlopnak, mert nem vettem észre, hogy ott van.

Szerintem több, mint egy hónapig egy egylapos indukciós főzőlapon főztem, mert nem volt gázunk.

Idén három Hiperkarma koncerten voltam, és nem tervezek leállni vele.

Vettem egy fasza s.Oliver bokacsizmát.

Zsombor egyedül veszi fel a szandiját és a cipőjét is.

Elkezdtem a karácsonyi nagybevásárlást.

Máté egyik barátja és a családja elköltöztek Pestről; hazáig zokogott, hogy szereti Marcit, és nem akarja, hogy elköltözzenek.

Szombaton megyek shiatsu masszázsra; kicsit aggódom.

Nem járok templomba, ezen sürgősen változtatnom kell.

Árulkodnak a gyerekeim, ezt utálom, és nem is tudom kezelni.

Letöröltem a facebook-ot a telefonomról. 

Máté egész nap piszkálja a tesóját, de ha nincs velünk, akkor sír, mert hiányzik neki.

Van egy király termoszom, szóval egész nap meleg, na jó, langyos kávét iszom.

Félek az egyik kollégámtól.

Joceszka szerint új kapuk nyíltak és nyílnak meg előttem, és ez jó. Meglátjuk.

Sokmindenről

Nemrég ráébresztettek, milyen régen írtam már. Köszi, Betti! :) Idejét sem tudom már, mikor aludt délután mindkét gyerek egyszerre és nem az autóban, úgyhogy ki is használom, és írok, igaz, asse tudom, hol kezdjem. De talán írok előbb Mátémról, mert Ő az elsőszülött. :)

Máté és az ovi...

... mert az oviról mindig van mit írni. Nem tudom, itt írtam-e, de ugye realizálódott bennem valamikor tavasszal, hogy Máté szeptemberi és mint ilyen, évvesztes kölök. Beslattyogtam hát a vezetőhöz, elcsacsogtunk, és abban maradtunk, hogy jobb a kiscsoportot ismételni, így Máté szeptembertől kék csoportos lesz Edina nénivel és Anna nénivel. Szimpatikusak voltak nekem, meg akartam is, hogy tiszta lappal induljunk, még akkor is, ha tudom jól, hogy olyan nincs, hogy tiszta lap. Vagyis én naivan akarok hinni benne, de bölcs barátnémnak, J-nek lehet igaza mégis, hogy nincs tiszta lap. Na, szóval eldőlt, én örültem, Máté persze tiltakozott, amikor kétszer szóba hoztam a témát, úgyhogy nem erőltettem a dolgot. Aztán májusban vagy júniusban, fene tudja, megállított a vezető, hogy biztosan akarom-e a váltást, és én persze zsigerből vágtam rá az igent, aztán persze - ahogy lenni szokott - emiatt szarul éreztem magamat, és elkezdtem kérdezni, hogy miért kérdezi. Aszonta, hogy hát mert most osztja be a helyeket, és ha mégis úgy gondolom, hogy megszokta a mostani csapatot, beilleszkedett, akkor akár maradhatna is, és akkor majd a végén ismétel. És mit tettem, na mit? Aszontam, hogy ok, kérek egy nap gondolkodási időt. Leszokhatnék már erről, nem? Hogy ilyen helyzetben udvariaskodom, és kérek egy nap gondolkodási időt, aztán ahogyan beülök az autóba, hívom Bandit vagy megállítom anyukatársamat, és neki püffögöm ki magamat ahelyett, hogy a vezetőtől visszakérdeztem volna, hogy oké, értem a felsoroltakat, de ha az emlékeim nem csalnak, épp ő javasolta a kiscsoport ismétlését, merthogy az talán kisebb törés, mert egy nagycsoportosnak nehéz megmagyarázni, hogy nem vagy Te hülye fiam, csak anyád és apád rosszkor alkotott Téged. Aztán persze gondolkodtam, mondtam Bandinak, hogy nem akarok maradni, mert kell a tiszta lap :), és még délután megmondtam, hogy szeretném az új csoportot. És mi volt a reakció. Jobb is, fiúknak nem árt az ismétlés. Hááááátttt, oké, akkor ez is megvan. És hogy gyorsan egyben letudjam az ovit, itt teszek említést arról, hogy elfelejtettek nekem szólni az új kiscsoportosok első szülőijéről. Pozitív akarok lenni, de nem tudom, melyik a gázabb, hogy ha elfelejtkeztek rólunk, vagy ha direkt nem szóltak, mert azt hitték, nekem nem mondhatnak újat. Mindenesetre nem voltam ott a szülőin és ennyi. De van fb csoportunk, ott van sok lelkes anyuka, akiktől mindent tudok, és reményeim szerint majd belekerülök valami levelezésfélébe is. Amúgy mivel lemaradtam az első szülőiről, és az ovi honlapjának olvasása is kimaradt, azt is később tudtam meg, hogy múlt héten pénteken ismerkedős nap volt. Amúgy arról le is maradtunk, meg az első napról is, mert múlt hét csütörtökön kórházba kerültek a Srácok, és csak ma jött ki Matu. Erről majd később.

Máté és a duma, a duma, a duma

Mindent megmagyaráz. Hogy miért kellene neki ezt vagy azt megvennem/odaadnom/megengednem stb. Konkrét és pontos érvei vannak, ezek egy részét tőlem szedni, vagyis az általam más helyzetekben elmondottakat fűzi úgy, hogy neki jó legyen. Aztán persze nyilván mástól is hall ezt-azt, a jó példa meg ragadós, hát még a rossz. Kedvencem amúgy, hogy rövidíti a szavakat. "Ennek mi a nev?", gondolom keveredik a fejében a név és a neve szó használata. Vagy ha megüti magát és éppen nem dührohammal reagál erre, akkor annyit mond: "Semmi baj, Anya, hamar elmúl." A tesójának is nagyon osztja azt észt. Különösen tetszik, mikor elmagyarázza neki, hogy ő azért nem tehet meg valamit, mert még pici, de majd ha olyan nagyfiú lesz, mint ő, akkor persze majd megteheti. Ez főleg a rágózásra vonatkozik, de másra is. Meg előszeretettel szól valakinek, hogy ne cigizzen, mert az butaság és rossz, majd amikor itthon megkaparintja az utazós neszesszerből a fülpucit, akkor persze játékból elkezd cigizni. És amikor rákérdezek, akkor van pofája azt mondani, hogy "De anya, ez csak játszásis!" 

Máté és a testvérféltékenység

Hát, izé, erről nem is tudom, merjek-e írni. Mármint hogy mikor mivel és hogyan szekálja a tesóját. Inkább nem írok, nem tudom, elbírja-e a net, nehogy aztán holnap kopogtassanak az ajtón a gyámügyesek. :) Nincs amúgy nagy gáz, kis rugdosás, arrébtoszigálás, véletlenül fellökés. Egyébként az esetek nagy részében tényleg véletlen az egész, mert annyira, de annyira hirtelen Matu, hogy egyszerűen a lendület miatt megy neki a tesónak, aki egész jól viseli, bár azért az kicsit elgondolkodtató, hogy amikor balhé után mondom Máténak, hogy menjen oda, és kérjen bocsánatot, akkor Zsombor az, aki simogatja és azt mondja: botátó. Aztán arról is írok már, hogy volt olyan időszaka Máténak, amikor ő is érthetetlenül kezdett el beszélni, gügyögött, meg etetni kellett, de szerencsére ezeken túllépett. Komolyan, az nagyon durva, mikor a majdnem négyéves gyereked újra elkezd gügyögni!!!! Nagyon érdekes amúgy, hogy senki más nem szólhat, nézhet csúnyán Zsombira, és a játékokat sem veheti el tőle senki, mert akkor Máté kiabál és kiakad, hogy valaki bánatni meri a tesóját. Nyilván úgy érzi, az ő privilégiuma a tesó nyaggatása. 

Zsombor és a bölcsi

Nahhh, hát erről is van mit írni, de lehet rövidre fogom. A lényeg, hogy felvettek minket a Manó-lak bölcsibe, de az első szülőiről olyan gyomorgörccsel jöttem ki, hogy Zsombor végülis a Micimackóba fog járni, ahogyan a tesója is. Ő már aug. 24-én kezdte volna a beszokást, de a kórházas ügy miatt nem sikerült. Valószínűleg az lesz, hogy Matu villámgyors (értsd: egynapos beszoktatása) után jön Ő, mert ugye nekem 21-én kezdődik a munka. Erről szintén később írok majd. Kíváncsi vagyok, hogyan veszi az akadályokat Zsombi...

Zsombor és a fejlődés

Nagyon ügyes Zsombor. A beszéde rengeteget fejlődik nap, mint nap. Mindent megismétel, amit mondunk. Mondatokat mond: "Kész Tetó amamemet?" (Kérsz Tesó almalevet?) Zabálnivaló, ahogyan énekel, ahogyan táncikál. Ügyesen motorozik, felmászik mindenre, le is, ügyes. Megfontoltabb és lassabb, mint mondjuk Máté, de ez a személyiségéből fakad. Egyedül eszik, villával is próbálkozik már, és addig próbálkozik,amíg a hús/dinnye/répa fel nem akad a villára. Nyilván a nagytesó áldásos hatása, de egyedül próbál számolni, igaz, hogy kimaradnak számok, meg felcserélődnek, de akkor is. Nem tudom, hogy ez a fejlődéséhez tartozik-e, lehet, hogy nem is, de elpakol maga után, elég egyszer kérnem, de olyan is van, hogy nem kérem, és magától elpakolja, ha valami leesik.

Zsombor szavai (muszáj párat leírnom): 

botátó - bocsánat

pépa - répa

idem - igen

vinamomo - villamos

bititli - bicikli

monat - vonat

bobobabóba - bogyó és babóca

böci - bölcsi

pipő - cipő

Van még sok, most ezek jutnak hirtelen eszembe.

Na, a melóról és a kórházról majd máskor.

Aranyköpések Mátétól

Esti vacsinál történt. Spagettit készítettem, de beletördeltem a maradék cannellonit. Máté elkezdi enni, meglátja a nagyobb darabokat, és persze megkérdezte, hogy az mi. 

Én: Az lebbencstészta.

Máté: Mi?

Én: Lebbencs tészta. Az oviban nem szokott lenni lebbencsleves?

Máté: Az oviban nem szokott lenni benccs.

Máté és Zsombi játszik.

M: Nézd, Zsombi, ülj le ide, ezt a kiküntetést kapsz.

Máté: Anya, szedünk olyan kecskefüvet?

Én: Mire gondolsz, Máté?

M: Hát, tudod, arra a sárgára, ami olyan bibis kecskefű.

Én: Jaaa, a vérehulló fecskefűre gondoltál?

M: Igen, a vérehulló kecskefűre.

A Pressley Ridge Magyarország Alapítványnál jártam, és ez lett belőle

http://ferencvarosi.kozossegialapitvany.hu/ot-dicseretre-egy-szidast/

Aranyköpések a Fiúktól

Mátét homlokon puszilta az apukája, erre Ő mérsékelten kiakadt:

M: Apa, tedd vissza a puszit a szádba.

Apa: Jó, rendben, így jó lesz? (Eljátssza, hogy visszaveszi.)

M: Igen. Majd csak akkor adjál, ha mész el a dolgozni.

Máté bohóckodott Zsombinak, Ő fennhangon nevetett, majd rámnézett, és mosolyogva ezt mondta: "Vitte, Tete!"

Apával nézeteltérésünk támadt, nem kiabálva, de kicsit emelkedettebb hangon veszekedtünk. Erre Máté odament az apjához, és ezt mondta:

"Apa, ne beszéjjél így Anával, hát nem tudod, hogy érzékeny?"

(Mielőtt sajnálnátok, nem kell engem félteni, ennél az esetnél én voltam a hunyó.)

Zsombival birkóztunk, a végén rám ült, cukin mosolygott.

Én: Zsombi, szeretsz?

Zsombi: Nem.

Én: Miért?

Zsombi: Addé. (=azért)

Aranyköpések Mátétől

Az erdőben sétálunk, Máténak fogom a kezét, Zsombor megy előttünk Bandival, mire Máté megszólal: "Úgy szeretem a kis Zsombikámat, mindig barátok leszünk."

Az ovis anyák napi ünnepség után a Mekiben kötöttünk ki. Mivel nagyon kellett pisilnem, rendelés után gyorsan bementünk a wc-re, aztán nekiláttunk enni. Máté rámutatott az egyik wc-re, és azt kérdezte: "Anya, az a pisilős wc? Az a másik meg a kakilós?" Erre én: "Nem, Matu, az a fiúknak van, az meg a lányoknak, a harmadik pedig a kerekesszékeseknek." Máté: "Az micsoda?" Én: "Akik nem tudnak járni a lábukon valamilyen betegség miatt, azok az emberek kerekesszékben ülnek." Máté: "És nekik van külön kakilós wc-jük?" Én: "Igen, van külön wc-jük, de ők ott pisilhetnek is, meg kakilhatnak is." Máté ezután csendben nézte a wc-ajtókat, majd elkezdte sorolni: "Anya, az a kisfiús wc, az a kislányos, az pedig a csücsülős székes." 

Máté mesél: "... és akkor belecsapott a villa a fába, és kidőlt, és levágták az ágat, ami leszakadt a viharban."

Az anyák napi túrázásról meg azt mondta, hogy "... és amikor voltunk turkálni, gyűjtöttünk fákat." 

Nem titok, de Bandival mi a keményebb zenét szeretjük, és néha mutatunk is ilyen zenéket a gyerekeknek, én Mátéval pl. pogózni is szoktam. Ilyenkor mesélünk nekik a zenekarokról, vagy mutatunk klipeket, ezekben látja a hangszereket, mi meg viccesen megkérdezzük tőle, hogy mi szeretne lenni, gitáros, dobos vagy énekes. Régen mindig azt mondta, hogy dobos. Pár hete voltunk Kolompos koncerten, és nem tudom, hogy ennek a hatására vagy sem, de mikor nemrég megkérdeztük, hogy most épp mi szeretne lenni, dobos vagy gitáros, azt válaszolta, hogy "furulyás". (Na, hát ez van. Nekem mindegy, mit szeretne majd amúgy csinálni, egy dolog biztos, hegedű a házba nem jöhet, sajnos a frász kerülget a hangja hallatán...)

Én: Na, mi volt ma az oviban? 
Máté: Semmi. [Már most kezdi, fasza, gondoltam magamban.:)]
É: Voltatok délelőtt udvaron?
M: Igen.
É: És motoroztál?
M: Igen.
É: És kivel játszottál?
M: Lili nem akar a barátom lenni. De azért simogatott egész nap.
É: Tényleg? 
M: Igen. Jó volt.
É: És hol simogatott?
M: Mindenhol.
Itt befejeztem a kérdezgetést! :) :) :)