Mátét homlokon puszilta az apukája, erre Ő mérsékelten kiakadt:
M: Apa, tedd vissza a puszit a szádba.
Apa: Jó, rendben, így jó lesz? (Eljátssza, hogy visszaveszi.)
M: Igen. Majd csak akkor adjál, ha mész el a dolgozni.
Máté bohóckodott Zsombinak, Ő fennhangon nevetett, majd rámnézett, és mosolyogva ezt mondta: "Vitte, Tete!"
Apával nézeteltérésünk támadt, nem kiabálva, de kicsit emelkedettebb hangon veszekedtünk. Erre Máté odament az apjához, és ezt mondta:
"Apa, ne beszéjjél így Anával, hát nem tudod, hogy érzékeny?"
(Mielőtt sajnálnátok, nem kell engem félteni, ennél az esetnél én voltam a hunyó.)
Zsombival birkóztunk, a végén rám ült, cukin mosolygott.
Én: Zsombi, szeretsz?
Zsombi: Nem.
Én: Miért?
Zsombi: Addé. (=azért)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése