Olyan mérges vagyok, mint a fene, de nem hagyom, hogy ez tönkretegye ezt a gyönyörű napsütéses délutánt. Persze ha valaki tud egy jó kis eladó házat a 18. kerületben, szóljon azonnal, mert holnap szeretnék is költözni. Deeee... most jöjjön a bejegyzés Mátéról!
A rideg tények: 11,3 kg, 86 cm. Csak szaladva tud közlekedni, így nincs nap, hogy ne ütné meg magát valahol valamiben. A fején jelenleg három púp található, melyből kettő tutibiztos, hogy sosem fog elmúlni. Nagyon huncut, és ravasz, és egyre ügyesebben hisztizik. Nagy hurrá... Nem baj, kitartok. Vagy nem. Még nem dőlt el a verseny. Ma pl. 10 percen keresztül üvöltött, mert nem akart elaludni. Mindent megpróbáltam, végül az segített, hogy az elefántja is elaludt. Azóta durmol.
16 foga van, amivel hatalmasat tud harapni, ha etetés közben véletlenül nem húzom ki elég gyorsan a kezemet a szájából.
Szavai: hamma (éhes/szomjas vagyok), aja (anya), apa/apuszi/api, baba, abbo (abból, azt, abba), amma (alma), gelge (Gergő barátom), mama, papa, ubo (uborka), néne (néni), bá (bácsi, baba, Balázs), hapa (hoppá), májé (májkrém).
2013. január 6-án váltunk el, ami meglepően könnyen ment. És még csak tervben sem volt. Az egész úgy kezdődött, hogy az esti altatásnál is úgy kezdtem elaltatni Mátét, mint a délutáninál. Jó 5 perc után jutott eszembe, hogy nem volt szopi, és nem is kérte. Szépen elaludt nélküle, én meg csak pislogtam. Tényleg nem terveztem az egészet, tök véletlenül történt az egész. Mivel már csak este alvás előtt szopizott, már alig vártam a következő estét, hogy lássam, most mi lesz. Újra elhelyezkedtünk a délutáni altatós pózban, és Máté megint elaludt. Én meg szomorúan kijöttem a szobából, és konstatáltam: a fiam és én elváltunk... Nem éreztem rajta változást, nem történt semmi. Azután sem kérte, csak egyszer örült meg a cicinek, amikor öltöztem, de akkor sem kérte. Így történt nálunk az elvál(aszt)ás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése