Ha valaki pénteken délután 5 körül az Ecseri metró megállójánál sétálgatva egy ordítozó nőt látott és/vagy hallott, annak szólok, én voltam az.
A gyerekekkel és az egyik barátnőmmel sétáltunk a lakótelepen, mikor is elérkeztünk egy zebrához. Máté futóbiciklivel, Zsombi babakocsiban. Mindannyian megálltunk, szétnéztünk, nem jött semmi, elindultunk. Mikor a zebra közepén jártunk, látom, hogy egy autó kanyarodik balra, felénk, és esze ágában sincs megállni, közeledik Máté felé, aki egyébként a babakocsi mellett haladt. Csak arra emlékszem, hogy gyorsan jobbra néztem, hogy jön-e valami, és mivel nem jött, otthagytam a babakocsit, és már rohantam is az autó felé, és artikulálatlanul üvöltöttem, hogy "állj már meg, nem látsz, nem látsz", mire megállt, Mátétól kb. 10 centire. A srác tudta, hogy gáz van, az arcán ijedtséget láttam, én meg majd' felrobbantam. Gyorsan átmentünk a túloldalra, Mátét megölelgettem, aki közölte, hogy nagyon megijedt az autótól. Mikor felnéztem, láttam, hogy elég sokan néznek felénk. Két nő állt pontosan mellettünk, Ők is csak néztek, mondtam, hogy ez van, ez kijött belőlem, bólogattak, és megjegyezték, hogy a srác is eléggé betojhatott. Én iszonyatosan megijedtem, nem tudom szavakba önteni, mit éreztem akkor. Nem gondolkodtam, csak ordítottam, amit. Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése