Július közepétől Apa két hétig szabin volt, úgyhogy végre elmentünk nyaralni. 5 napot töltöttünk Mátraházán, aztán indultunk haza a szülőkhöz Szabolcsba, utána pedig Apával kettesben eltöltöttünk egy hétvégét Debrecenben. Mátraháza egyszerűen szuper volt. Egyrészt az üdülő, ahol laktunk, nagyon pöpec volt, köszönet érte a T-nek, másrészt annyira nyugodt és békés volt ott minden, hogy legszívesebben odaköltöznék azonnal. Sajnos túl sokat nem tudtunk kirándulni, de az okokat majd a nyavalyákról szóló részben részletezem. Azért így is minden nap sétáltunk a közeli erdőkben 2-3 órát, meg persze kisvasútaztunk, és meglátogattuk a barátnőméket is. Szóval jó volt. Mivel kaptunk kupont a kajához, és elég szép összeget, minden nap étteremben ebédeltünk vagy vacsoráztunk, szóval jól kikentük a hasunkat. Máté közben összebarátkozott a tulajékkal, úgyhogy egész ebéd/vacsi alatt Haminéninek kiabált. :) A szülőknél is jó volt, pihentünk ott is egy csomót, igaz, a kocsinkon tönkrement az ablakemelő, szóval megint bele kellett nyúlni a zsebünkbe, de sebaj, ez van. Már rég terveztük, hogy majd egy hétvégére otthagyjuk a szülőknél a gyerkőcöt, hogy megnézzük, elvan-e velük. Nálunk ez azért érdekes, mert ugye ritkán megyünk haza a nagy távolság és a kevés szabi miatt, így nem tudtuk, hogyan fog reagálni Máté, ha mi elmegyünk, és csak a nagyszülőkkel kell lennie. És a kis piszkos tök jól bírta. Első este volt egy kis Anyi-Api keresés, de a szüleim ügyesen megoldották az ügyet. A napirendje sem borult, nem lett teletömve mindenféle általam tiltott dologgal sem, úgyhogy teljesen jó volt. Azt tudtam, hogy napközben nem lesz gond, de az alvásoktól picit tartottam. De semmi gond nem volt. Egyszer felhívott minket telefonon, akkor elmesélte babanyelven a napját, majd megzabáltam. Persze aznap este volt a keresgélés, úgyhogy másnap már nem telefonáltunk, és nem volt semmi gond. Az újratalálkozás is jól sikerült, nem volt elutasító, egyből odajött, nem láttuk rajta, hogy haragudott volna. Talán csak annyi volt, hogy kb. 1 napig mindig jött velem mindenhová, de ez is szépen helyreállt, elmúlt. Szóval fog menni a gyerkőc a nagyikhoz, remélem, legközelebb Anyósomékhoz is.
Nyavalyák.
Amikor Mátéval voltam terhes, semmi gondom nem volt. Mindig minden leletem csodaszép volt, egy gombás fertőzéssel megúsztam az egész terhességet. Hánytam egy hónapot az elején, meg akkor fáradtabb voltam, de tök jól bírtam magamat, és a meleget is. Szóval - és szép magyar kifejezéssel élve - el voltam kényeztetve rendesen. Ezért is rossz, hogy most ez nem így van. Nagy bajok persze nincsenek, de akkor is. Volt, hogy fehérje volt a vizeletemben, máskor meg cukor. De a vércukrom pl. rendben van. Aztán itt van ez a hüvelyi visszér dolog, ami miatt nem tudtunk sokat kirándulni, mert ugye ha az előjön, vagyis ha Kettes Számú Gyermekem ráfekszik valamilyen artériára, akkor nem igazán esik jól járni. Meg híztam is rendesen. Most kávét sem ihatok, mert megnyomja a vérnyomásomat, vagyis a pulzusom lesz tőle az egekben. Mátéval ihattam. Persze akkor sem estem túlzásba, mert a napi 2-3 helyett napi 1-et ittam, és az sem volt erős. Tök fáradt vagyok mindig, és a meleget sem tűröm túl jól. Ráadásul nem tudják eldönteni, hogy mikor fogok szülni. Vagyis hogy hány hetes vagyok. Mert a számítások szerint 33 hetes, de a Gyerkőc uh-os méretei alapján 35 hetes. (Pakoljak be jövő héten a bőröndbe?) Ugye mondák is az orvosok, hogy valószínűleg nagy lesz a baba, mert a második mindig nagyobb, és már Máté is nagynak számított a maga 3700 grammjával, meg hát ugye ott vannak az uh eredmények, amik nagyot nem tévednek. Bár azért szerintem nem mindegy, hogy 4 kg vagy 4,5 kg...Tudom, nem lehet mit adni erre, de tudjátok, még jönnek a megjegyzések is, hogy "jó nagy hasad van, biztos nagy baba lesz", és végem van. Na, de ez van, nincs mit tenni, majd alakul valahová. Mindenesetre azt mondták, hogy fogjam vissza a szénhidrátokat, úgyhogy a reggeli kenyéren kívül péksütiket nem eszek, mert a köreteknél is igyekszem zöldségeset enni, és a tésztát messziről elkerülöm. Mást nagyon nem tudok tenni szerintem... Amúgy fogytam is, de csak 2 kg-t, ami szerintem nem aggasztó, bár azért lehet rákérdezek erre.
Nyavalygás. (És készülődés.)
Máté még mindig sokszor csapkod. Mivel már minden, de tényleg minden módszert kipróbáltam, kezdem azt hinni, hogy én vagyok az oka, én tehetek róla, hogy ilyen. Alapvetően nyugodt természetem van, nem verem őt, a kezére sem szoktam csapni, néha a fenekére, de az is kb. 5x fordult elő eddig. Mégis ilyen. Van persze, hogy rákiabálok, amikor már nem bírom, de ez sem napi szinten megy. És annyira, de annyira próbálom visszafogni magamat, de néha kijön belőlem. És akkor sem üvöltök, csak megemelem a hangomat. És mégis csapkod a gyerekek, sőt néha a felnőttek felé, szórja a homokot a játszótéren a gyerekek felé, sikítozik, néha lökdösődik, és a motorozásnál sem mindig sikerül kikerülnie a többi motorozó gyereket. Mindig mondom, hogy nem szabad, mert fáj stb., de nem hat semmi rá. Ma voltunk egy családi napköziben, mert szeretnénk, ha járna oda hetente 2x. Egyrészt azt gondolom, bármennyire kis vadóc, muszáj neki közösségbe járnia, mert csak így tanulja meg, hogyan kell gyerekközösségben élni, másrészt úgy érzem, kell majd nekünk a Picivel két nap, amikor csak együtt vagyunk, csak rá figyelek, mert sejtem, hogy azért nem lesz egyszerű kettő gyerekkel. Szóval elmentünk a napközibe, és láthatóan nem ijedt meg tőle az óvónő, hogy Máté ilyen kis vadóc. Szerinte minden rendben lesz, ez életkori sajátossága, és majd náluk szép helyrekerül minden. Mondta, hogy volt egy másik ilyen gyerkőc is, és vele is minden rendben volt. Tehát készülődünk, mert jövő héten kezdődik a beszoktatás. Majd beszámolok arról, hogy milyen volt, de bevallom, félek. Mondtam is a gondozónőnek, hogy azonnal szóljon, ha úgy érzi, nem tudja vállalni a felelősséget, mert én totál megértem. Mesélte, hogy mennek sétálni, és nekem egyből az jutott eszembe, hogyan fogják a fiamat rábírni, hogy lassan, kézenfogva menjen a gyerekkel, hogy mi lesz vele, amikor majd öltözni kell, nem lesz-e türelmetlen... Nagyon izgulok, és félek... Remélem minden jól fog alakulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése