Utolsó hónapban

Hát igen, eljött ez a nap is. :) Ma megkezdtem CTG-s pályafutásomat. És hogy tényleg mennyire más ez a második terhesség, azt az is nagyon jól mutatja, hogy bár már megint beszólt a CTG-s nőci, most csak nevettem rajta magamban. Máténál még ugyebár elérzékenyültem és megbántódtam azon, hogy szerinte nem tudok hatni a gyerekemre, mert nem mozog a CTG-n, hiába kérem. Most meg amikor a CTG végeztével mosolyogva megjegyeztem a nőcinek, hogy épp most kezdett vad kapálózásba a gyerkőc, és Ő mindenfajta mosoly nélkül csak annyit mondott, "na, gratulálok", akkor én csak mosolyogtam, illedelmesen elköszöntem, és kijöttem. 

UH-on most nem voltam, majd csak 38. héten megyek. Akkor is csak kíváncsiságból. Hogy megtudjam, mennyi az annyi, és hogy felkészüljek lelkileg. Mátét egy héttel a születése előtt 3600 grammra becsülték, és 3700 grammal meg is született. Kíváncsi vagyok, hogy Ketteskémmel mi lesz a helyzet. Sok "jóra" nem számítok, már mondták, hogy bőven 4 kg felett lesz. Meglátjuk. A dokim szerint az UH-on mindig becsülnek, ezért felesleges adni a méretekre. Mondtam, hogy tudom, nem is azért mennék, csak úgy, na. Mert azért jó látni a gyerkőcünket, nem? Amúgy a strepto-m negatív lett szerencsére. És most csak egy kis laphám volt a vizeletemben, se cukor, se fehérje, se baci. Próbáltam rágyúrni a nitritre, mert az az egy, ami még nem volt benne, de nem sikerült. :) :) :) Viccet félretéve, ezek nagyon jó hírek. Csak furcsa is, hogy minden rendben volt a vizelettel, mert eddig mindig volt benne valami. Hízásban 18 kg-nál járok, szóval elértem a bűvös 80-as határt. Máténál ez nem sikerült, vagy csak nem tudtam róla, mert vele nem is mértem magam a végén. 76 kg-nál megálltam a mérésben. A visszeres dolog most úgy tűnik nem okoz galibát, a lábam és a kezem nem vizesedik. A hasam persze hatalmas. Ezt ma is megjegyezték a pénztárnál, én meg kedvesen megköszöntem a kedves bókot. 

Ami eléggé zavar, hogy még mindig nincs 100%-ig eldöntve, hogy mi lesz a neve a gyerkőcnek. Most úgy tűnik, hogy a Zsombor a befutó. Titkos favoritom a Zénó, de asszem, nem vagyok eléggé tökös ahhoz, hogy bevállaljam. Meg amúgy kicsit haragszom is az emberekre, mert ugye valakit mindig kell okolni. :) Szóval megkérdezik, hogy mi lesz a neve Kettesemnek, és amikor mondom, hogy valószínűleg Zsombor, akkor nem mondanak semmit. Ez mindennél rosszabb. Akkor már mondják azt, hogy szerintük gáz vagy nekik nem tetszik, de ez a némaság kikészít. Főleg, ha a családtól jön. És tőlük jön. Ez is olyan fura. Én nem értem, az emberek miért nem mutatják ki az érzelmeiket, az örömüket. Vagy ha kimutatni nem tudják, legalább mondják már, hogy örülnek. Olyan fárasztó mindig magamnak bizonygatni, hogy örülnek Ők a fiúunokának, tetszik nekik a választott név stb., még ha nem is mondják. Remélem a fiaim nem lesznek ilyenek. Mondjuk lehet az sem jobb, ha valaki olyan, mint én. Na, nekem minden az arcomra van írva. Viszont nem tudok így hazudni. Mondjuk nem is akarok. De én szeretem, hogy ilyen vagyok. Van véleményem. Csak nekem épp ezért fura, hogy mások meg fapofával hallgatnak végig jó vagy épp rosszhíreket. Mindegy, nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én, nem? :D