... hogy nem szabad mindent olyan komolyan venni, nem szabad bolhából elefántot csinálni, azt kell éreztetnem a gyermekemmel akkor, ha baj történik, hogy igen, megtörtént, de nem dőlt össze a világ.
... hogy ha látom a gyermekemen, hogy megbánt valami rosszaságot, akkor fogadjam el a bocsánatkérését, és ne büntessem tovább azzal, hogy nem beszélek vele, haragot táplálok iránt, azt éreztetve ezzel, hogy nem szeretem őt.
... hogy eszerint éljek, vagy legalábbis próbálkozzak: „Uram, adj erőt, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót, Türelmet, hogy elviseljem a megváltoztathatatlant, Bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt!”
... hogy ne vegyek mindent magamra, ne sértődjek meg kérdéseken, ne mindig a rosszindulatot, a kritikát véljem felfedezni mások véleményében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése