Ovik

Eddig két oviba sikerült eljutnunk, ma megyünk a harmadikba, ami valójában a körzetes ovink. Az eddig látottak nagyon tetszettek, mindkettő másért. 
Az első a Napfény Ovi volt, ami egy viszonylag kicsi ovi, de nekem annál inkább tetszik. Négy csoport van, ebből hármat néztünk meg. Egyet azért hagytunk ki, mert oda csak két gyerkőcöt vesznek fel, és már megvannak a befutók. A háromból egy nem tetszett, ott nagyon mufurcnak tűntek mind az óvó nénik, mind a dadus. A dadus szerintem csúnyán is beszélt Mátéval, de lehet én vagyok hiperérzékeny. A maradék két csoportból abba vesznek fel kb. tizenkét gyermeket, amelyik a leginkább bejött. Eddig mind szép és jó, de szerintem esélyünk sincs arra, hogy bekerüljünk oda, mert van egy sorrend, amit betartanak a jelentkezők felvételénél, és mi az utolsó kategóriába tartozunk, mert Máté nem ötéves, nem jár oda nagyobb tesója, és hátrányos helyzetűek sem vagyunk. Ami tetszett benne, hogy a vezető tartott külön szülői tájékoztatót, és mesélt nekünk az oviról, annak szellemiségéről, az ételekről, a foglalkozásokról. Tetszett a hozzáállása a dolgokhoz. Például olyanokat mondott, hogy Ők a játszva nevelés hívei, és hogy az elején arra törekednek, hogy megszeresse az ovit a kicsi, ne élje meg rosszul az elszakadást, ismerkednek. Náluk nincs üzenőfüzet, mert a személyes beszélgetés hívei. Azt is mondta, hogy nem veszik el a cumit, mert szerinte épp elég törés az, ha a szülőt elveszti a gyerek az ovival, nem akarnak még nagyobb törést okozni. És ehhez én magam hozzáteszem azt, hogy a cumiról leszokatás nem is az óvoda dolga, hanem a szülőé szerintem. Nem igazán a vegyes csoportok jellemzik az ovit, de nincsenek is tisztán kis-, közép- és nagycsoportok. Szóval tetszett, annak ellenére, hogy a szobák kicsik, és az udvar sem hatalmas. Ja, és van egy sünijük. :)
A másik ovi, amit ma délelőtt sikerült megnéznünk, az az Ugrifüles Ovi volt. Itt is négy csoport van, kettő a földszinten, kettő az emeleten. Az emeleten nincsen semmiféle ajtó, ami elzárná a lépcsőt, ez annyira nem tetszett, de talán nincs is rá szükség, mert ahogy láttam, a gyerkőcök úgyis szót fogadnak, és nem mennek ki a szobákból. A négy csoport közül egyről, vagyis annak egyik óvó nénijéről, Csilla néniről eléggé rosszakat hallottunk, konkrétan azt, hogy kiabál a gyerekekkel. Az egyik kislányt miatta vitték el az oviból, és egy másik kislány anyukája is azt mondta, hogy szerinte nem tett jót a lányának az óvó néni váltás, merthogy a Csilla néni állítólag új. Persze Ő jött oda hozzánk, mesélt az oviról, aranyosnak tűnt, de így, hogy már hallottunk ezt-azt, fenntartásokkal kezeltem, és egyes megnyilvánulásaiban véltem felfedezni kis durvaságot. A többi csoport tetszett, annak ellenére, hogy az egyik csoportban oda se jöttek hozzánk, és egy másikban meg szerintem mi nem voltunk szimpik, mert persze Máté nem fogta vissza magát, jött, ment, mindent megnézett, mindent leszedett, teát kért, és egy kislányt elküldött az egyik játéktól. Hiába szóltam rá, késő volt. Szerintem megjegyeztek minket. Vagy ismét csak hiperérzékeny vagyok. Itt is egy volt, ami nagyon bejött nekem, főleg az egyik óvó néni, Ági néni személyisége. Szerintem Ő csípte Mátét az első perctől, egyből játszott vele, lefoglalta, nevetett vele. A vezető eléggé karakán, határozott kézfogású, olyan, aki átlát az emberen, a gyerekeken, a szülőkön. Állítólag segítőkész és kedves, és a panaszokat is jól kezeli. Persze ebben az oviban is az utolsó kategóriába tartozunk, tehát kevés az esélyünk. Mondjuk amiatt talán több, mint a Napfényben, hogy ez sokkal nagyobb ovi, esély van arra, hogy nem csak tizenkét gyereket vesznek fel. Meglátjuk. Az nem igazán szimpi, hogy nem tartottak tájékoztatót, és kérdezni meg így csak keveset lehetett kérdezni, mert mindenkinek helyet kellett adni.
Eddig a Napfény Ovi a befutó.